Playroom. /Befejezett/

Epilógus.

Yoongi pov.

ChimChim!- kezdtem el kiabálni, a már jól megszokott becenevet, miközben ügyesen lépkedtem le a lépcsőfokokon, kezemben egy nagy halom retekkel, amit a szobánkban vadásztam össze.

Bolondos és érdekes becenevét még egy bulizós este folyamán sikerült kiötlenem, mikor is annyiszor mondogattam Jimin nevét, hogy a végén már csak Chimchim-et hangoztattam a helyes szó helyett, amit mind megmosolyogtunk, de azért én a szűkös társaságunkban még alkohollal a szervezetemben is gondoltam arra, hogy szabadalmaztatom, így csak én hívhatom így. Legalábbis elviekben, gyakorlatban mindenkinek bejön a becenév -szerencse, hogy csak az- így használják ők is előszeretettel.

Lassan egy éve már, hogy Jimin végérvényesen is az enyém lett. Ezt úgy kell érteni, hogy azóta szépen felmondott a cégnél -ugyan az én unszolásomra- és új munkát keresett. Szerencsére ezt nem kapkodta el és bőven hagyott időt magának a pihenésre a kapcsolatunknak pedig a kibontakozására. Több szempontból nézve is tökéletesen passzolunk, egyrészt az ágyban, másrészt viszont személyiségileg. A borús, és vészjósló hangulataimat egy pillanat alatt varázsolja át felhőtlen boldogsággá, illetve szinte legjobb barátokként tudunk nevetni egy-egy hülyeségen.
De ez a munkanélküli idő sem tartott örökké, hisz' Chim ragaszkodott ahhoz, hogy neki dolgoznia kell, mert nem bír naphosszatt a seggén csücsülni, úgyhogy szerelmem felcsapott modellnek.

Az ügynökség, ahol dolgozik, BigHit néven fut. Nem egy nagy cég, de annál szebb és tehetségesebb modelljeik vannak, szerintem élén Jiminnel. Természetesen nem egy és nem kettő címlapon szerepelt már a férfi, de nevesebb magazinok még nem keresik őt, mert nem a magasságáról híres, de a viszonylag alacsony lényéhez olyan külsőt dobott az Isten, hogy méret ide vagy oda, be fog futni idővel.

Az újságírók nem szaglásznak a magánéletem körül -tudják jól, hogy egy szavamba kerülne 'kicsinálni' őket-, így az sem nyílt titok, hogy Jimin a párom. Nem azért, mert szégyenleném az identitásomat, csak Dél-Koreában nem elfogadott a melegség, és el nem tudnám képzelni, hogy mit művelnének az emberek az utcán velünk. Mert emberiség ide vagy oda, mindenhol vannak bunkók, és egy ilyen népes helyen, mint Seoul bőven sok is van.
De hál' istennek ezzel Jimin is tökéletesen tisztában van, így semmi vitának nem volt forrása az, hogy nem címlapokon szerepel a kapcsolatunk; az utcán ugyanúgy járkálunk kézen fogva, a barátaink, a szüleink pedig tudják mi a helyzet.

Apropó; szülők. Az én édesanyán és édesapám nem fogadta el ezt a kapcsolatot, de mivel egy idő után már nem tudtak mit tenni vele, elfogadták. Mindent megpróbáltak, kényszer házasságig bezárólag, de mivel az sem hatott, és fenyegetőztem azzal, hogy nem kell kitagadni, mert én nem vallanám többé magamat Min Yoonginak visszavettek a dolgokból, így annyi az egy hatalmas nagy kérés; ha jelen vannak ne vegyenek észre semmit.
Jimin szülei pedig végtelen kedvesen fogadták a dolgokat, örültek, hogy a fiuk megtalálta a boldogságot, és örültek, hogy mellettem, így nem kevésszer vacsorázunk, vagy ebédelünk együtt nálunk, vagy különböző helyeken.

-Konyhában vagyok!- jött a hangos üvöltés az említett helyiségből, én pedig megszaporáztam lépteimet, hogy a reggeli csókomat minél előbb megkaphassam.

-Azt hittem már sosem kelsz fel.- nevetett fel, majd gyorsan elém lépett és egy lágy csókban részesített.

A kávéfőző felé lépett s csinált nekem egy kellően erős koffeinbombát, hogy túl éljem a mai reggeli fáradtságot is. Amíg bíbelődőtt mosolyogva figyeltem, s a zöld teáját megittam, melyet reggeli feltöltődésnek szánt magának, dehát ez nem jött össze, mellettem viszont egészen hozzászokott már.

-Min Yoongi!- rivall rám amint észreveszi, hogy a meleg és ízletes teájának nagy része már nem a bögrében, hanem a bendőmben találja meg helyét.

Egyszer kértem meg, hogy használja a formai jelzőt, azaz nevezzen Hyungnak, hisz' ezt általában a hozzám közelállók tehetik csak meg, s Jimin már túlságosan is közel áll, de állítása szerint kettőnk közül ő inkább idősebb, így még véletlen sem hív így, de már zokon sem veszem, ő a maga módján angyali és kész.

-Hol marad a tisztelet?- kérdezek vissza a fáradtságtól még rendkívül mély és rekedtes hangon, mely jól látható libabőrt varázsol fel- és alkarjára.

A mai napig megmosolyogtat a dolog, hogy ilyen hatással vagyok a férfire. Hogy hozzá sem kell érni, elég ha megszólalok és teljesen elolvad.

-Szeretlek.- vigyorgok rá, amikor szinte elém dobja a kedvenc kávésbögrémet benne a finom kávémmal.

-Én is, hogy ne tudnálak szeretni?- költői kérdését megmosolygom, s felemelkedem a székből, hogy adhassak orrára egy puszit.

Egy ideig csendben üldögélünk, miközben én félkézzel a telefont bújom, fontos céges adatok miatt, ő pedig az asztalon elhelyezett laptopon nézi a jövőheti menettervet, amit a managere írt meg e-mailben. A férfi, aki manageli egy hihetetlenül kedves alak, volt már szerencsém találkozni illetve dolgozni vele, ha esetleg arról volt szó, hogy a divatcég igazgatója is vegye már fel az általuk készített ruhákat.
De még eközben sem feledkezünk meg arról, hogy lopva a másikra nézzünk, megsimítsuk egymást, vagy épp puszival jutalmazzuk.

-Basszus Jimin, nem ma indulunk nyaralni?- nézek rá, miközben telefonomat az asztalra ejtve konstatálom, hogy valójában milyen nap is van.

Felkuncog, amit értetlen pillantásokkal díjazok s fejbekólint gyengén, majd megfogva a kezemet elkezd a nappaliba húzni.

-Hát jó reggelt Yoongi.- karba tett kezekkel forgatja meg szemét s fejével az összekészített bőröndjeink irányába bök, majd szemrehányóan méreget.

-Nekem még reggel van.- kezdek el védekezni azonnal, amit ciccegéssel hárít.- Köszönöm.

Mosolyogva dől nekem, s bújik mellaksomba, én pedig nem győzöm élvezni a tökéletes a testét enyémnek simulni, a barack illatú tusfürdőjét mélyen beszívni, hogy akkor is tudjam mi ez az illat, ha épp dolgozik.

-Na öltözz, tol el magától.- megböködi mellkasom, jelezve ideje vállalható ruhákba öltözni a mackós felső helyett.

-Jobb szeretem, ha azt mondod vetkőzz.- kacsintok, s adok egy puszit piros árnyalatú arcára.

-Szobára!- üvölti Taehyung a lépcsőn lebaktatva, majd téglalap alakú vigyorával elhaladt mellettünk a konyha irányába.

-Menjünk akkor szobára?- nevetek fel, s húzogatni kezdem szemöldököm, utalva Tae hülyeségére.

-Majd a nyaraláson.- kacsint, s ezzel magamra hagy a nappali kellős közepén, szexuálisan felhúzva.

Hogy én mennyire szeretem ezt a férfit...

Vége.

●●●●●●●●●
ANNYEONG!

És, el sem hiszem, hogy eljött ez a pillanat; VÉGE. Befejeződött a legolvasottabb és legszeretetteb ficim. Nagyon szerettem nektek írni ezt a történetet, és remélem ti is szerettétek olvasni, legalább fele annyira, mint amennyire én szerettem publikálni.
Ahogy ígértem, ezt követni fogja egy rész, amiben leírom mi miért történt úgy, ahogy.

Kíváncsi vagyok, úgy záródott a történet, ahogy vártátok?

NAGYON KÖSZÖNÖK NEKTEK MINDENT, de ezt majd arra a tény kijelentős részre hagyom. KOMMENTBEN, TEGYETEK FEL KÉRDÉSEKET, AMIK MEGFOGALMAZÓDTAK BENNETEK, ÉS SZÍVESEN VÁLASZOLOK, legyen az bármilyen jellegű.

És akkor, remélem más könyveimnél még velem tartotok majd, hisz' számomra ez a 'közösen töltött' idő nagyon sokat jelentett. Hihetetlenek vagytok.
Hwaiting!❤❤