twelve

765 41 15
                                    

2018.07.03. (Kedd) 17:43

🍹☕Beni szemszöge☕🍹

Úgy döntöttem, hogy már csak a poén miatt is kiteszek egy instasztorit, amiben a napszemüvegem üvegéből Petra látszik, ahogyan velem szemben ül, és odaírtam, hogy "Hát Ő meg ki?!"

Úgy döntöttem, hogy már csak a poén miatt is kiteszek egy instasztorit, amiben a napszemüvegem üvegéből Petra látszik, ahogyan velem szemben ül, és odaírtam, hogy "Hát Ő meg ki?!"

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Egy ember teljesen telibetalált, mégpedig ezzel az üzenettel: "A streamekből az a csaj!" Nem írtam vissza, csak mosolyogva tudomásul vettem az üzenetet.

- Petru. - szóltam neki, mire a fagyiban a kezével megfordult, és érdeklődően nézett a szemembe. - Szeretlek.

- Én is. - nyomott puszit az orromra a fagyis szájával. Fintorogva letöröltem az orrom hegyét, amit szemforgatással vett tudomásul. - Ez most komoly? Az orrodról letörlöd, amikor tripla annyiszor ért a szám a szádhoz.

- Nem az, azzal semmi bajom, csak a fagyi. - szabadkoztam. Ismét megforgatta a szemét, mire én is. Ezt csináltuk egy idejig, amikor mindketten felröhögtünk, és megcsókoltam. - Kicsit sem vagyunk gyerekesek.

- Áhh, mi soha. - mondta, mire visszafordult az éttermek felé. - Tudod mikor voltam itt utoljára? - megráztam a fejem, amit láthatott, hiszen melléléptem. - Olyan tizennégy éves korom körül. Apukámékkal.

- Wow, négy év. Az sok idő.

- Másfél is. Azóta ismerlek. - mondta. - Személyesen. - javította ki saját magát.

- Hű, basszus, azóta mennyi minden történt. - elmélkedtem, miközben ledobtam magam egy padra, és megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy ő pedig ott helyezkedjen el. Leült, és együtt felidéztük a kellemes, és a kellemetlen emlékeinket egyaránt.

2018.07.03. (Kedd) 18:54

- Menjünk a mólóra! - vetette fel az ötletet és elszaladt odáig.

- Basszus, várj már meg! - nevettem fel, mikor mellé értem a térdemre támaszkodva szusszantam egyet. - Minek kellett ide jönnünk? Néztem körül. - Wow... - az aranyhíd. A lemenő nap sárgás fényével átszelt a sima, néhol fodrozódó víztükrön.

- Nem ennyire szépre emlékeztem... - gyönyörködött a lemenő napban.

- Én pedig mindig elfelejtem, hogy te ilyen szép vagy. - jelentettem ki, mire elléptem mellőle és elővettem a telefonomat. Megforgatta a szemét, és visszafordult a jelenség irányába. Megszokta, hogy fotózom, lassan több képem van róla, mint akárkiről. A mobilomban egy pillanat alatt megtaláltam a kamerát és le is fényképeztem a háttal álló lányt, mögötte az úgynevezett aranyhíddal. - Nagyon jó kép lett. - léptem mellé, mire mindketten a telefonom fölé tornyosultunk. Elismerően bólintott.

- Átküldöd? - célzott a képre. Bólintással jeleztem a pozitív jelentést.

Ritka régen volt, hogy utoljára neten beszélgettünk. Mivel két hónapja velem él, hiszen leéretségizett, ősszel pedig nagy valószínűséggel egyetemre megy. Az ELTE-re, pszichológiára, vagy a BME informatikájára. Nem tud dönteni, pedig mindkét helyre nagy valószínűséggel felvették, ráadásul a BME-re ösztöndíja van, úgyhogy nagy valószínűséggel arra esik majd a választása. Őszintén, én jobban örülnék, ha pszichológiára menne, hiszen Ficzi is ugyanarra megy.

Mára ennyi, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! 👋❤💖

(Almost) Just Friends [BENIIPOWA]Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin