(Almost) Just Friends [BENIIPOWA]

forty

2019.01.28. (Hétfő) 9:42

🐧❄Beni szemszöge❄🐧

Snowattack. Egyetlen jó dolog a télben az ez a fesztivál. Igen, tudom mit gondoltok, megint egy fesztivál. Nem haragudhattok meg, hisz Petra ezúttal is társam lesz, csak erre a fesztiválra párként megyünk el. Egyébként a kapcsolatunkat a fejlemények alapján mindkét család támogatta, csak Petra édesapját nem sikerült elérnünk.

Nagy lendülettel húztam be a sporttáskám, majd felegyenesedve kaptam a vállamra, majd tettem le a nappali közepén. Sóhajtottam egyet, majd egy bőröndöt is a kupacba hajítottam.

- Kész vagy? - emeltem fel a hangom finoman, mire a választ egy emberi testben kaptam. Elém ugrott, majd hevesen kezdett bólogatott. Felnevettem, majd a csomagok nagyrészét magamhoz vettem.

Az ajtók, ablakok bezártságát kétszer is leellenőriztük, majd lementünk a kocsihoz. Nehézkesen pakoltunk be, főleg a rekordmennyiségű ruha miatt, amit viseltünk.

- Kiért megyünk először? - kérdeztem a lányt, mire elgondolkodott és rövidesen válaszolt.

- Kristóf, Barni aztán Martin. - gondolta át gyorsan Pest közlekedését. Bólintottam, majd elfordítottam a kulcsot. Elindultunk a Snowattackre.

2019.01.28. (Hétfő) 10:52

Mindenkit felvettünk. Az autóm hatalmas kupi volt, rengeteg csomag, akár ölekben is, az ülések száma kimaxolva. Mellettem végül Kristóf foglalt helyet, hisz ő az, aki szinte sosem alszik és navigálni is képes. Petrát végül hátra, a két srác közé préseltük be.

Először előszeretettel sütöttük el a poénjainkat, zengett az egész autópálya. A szendvicsek illata belengte az autót, ezzel megkordítva a gyomrom. Petra kicsavarodva tömte a hátsó ülésről a számba a reggelim. Aztán leesett, hogy az autópálya elég eseménytelen, ezért saját kézzel is ehetek.

2019.01.28. (Hétfő) 13:22

A rádióadókat halálra kapcsolgattuk a határig, később előkerültek a Spotify playlistek. Martin Petra vállára dőlve szuszogott, Barni pedig hangosan horkolva nyálazta össze az ablakomat. Petra pedig Martin fejére dőlve aludt békésen.

- Jól megvagytok? - kérdezte Kristóf a megszokottnál alacsonyabb hangerőn.

- Azt hiszem igen. - mosolyogtam, miközben a tükörben az alvó barátnőmre pillantottam. Kristóf felkuncogott és megszólalt.

- Látom szereted. - nézett rám, mire bólintottam. - Haver, igazán nem akarok vészmadár lenni, de ő is így érez?

- Igen. Új vagy neki, ezért nem mutatja ki idegenek előtt. Hozzászokott, hogy a nézők előtt csak nagyon jó barátok vagyunk. Szorosabb társaságban a kezemet szorongatja, el nem hagyja az oldalamat. - mosolyogtam magamnak az utat kémlelve.

- Mióta ismered?

- Ő tizenhét éves volt, én pedig a tizenkilencet töltöttem akkor. Idén töltöttem a huszonegyet, ő pedig a húszat. Szinte hihetetlen mennyit változott. - merengtem el az úton tartva a tekintetem.

- Milyen volt amikor megismerted?

- Az önbizalma szinte a nullával egyenlő, naiv és könnyen formálható volt. Utálom ezt mondani, de tudatlanul is kihasználtam, hogy ilyen volt. Bővebben nem mennék bele a kihasználós részbe, ha nem probléma.

- Dehogy gond, annyit mondasz, amennyit akarsz. - vont vállat kedvesen.

- Neked van valakid? - kérdeztem vissza.

- A láthatáron van igazából, igen. De valószínűleg halvány lila gőze sincs arról, hogy nekem ő tetszik. - mélyedt el a gondolataiban.

- Ki az? - érdeklődtem tovább finoman balra tartva.

- Maradjunk annyiban, hogy elég közeli barátom. És... Te vagy az első ember, akinek ezt elmondom, de férfi. - harapta be az ajkát, mire én elképedve néztem rá.

- Wow, erre nem számítottam...

- Én sem. - nevetett fel, mire belőlem is kicsúszott.

Te jó ég... Szóval, itt vagyok, újra, semmi inspirációval, de sikerült összeszenvednem nektek egy részt, ahol visszahozzuk a tipikus fesztiválhangulatot a történetbe.
Barni = Abosi Barni
Kristóf = Szabó Kristóf
Mára ennyi voltam, remélem, hogy tetszett, ha így volt vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕