(Almost) Just Friends [BENIIPOWA]

forty-three

2019. 09. 24. (kedd) 15:47

✍️🌸Petra szemszöge🌸✍️

Kulcsra zártam magam mögött az ajtót, a hátizsákot pedig szinte azonnal levettem. A cipőm sarkát taposva azt is leszenvedtem a lábamról. Leültem, a hátamat az ajtónak támasztottam. A térdeim felhúztam, az arcom a tenyerembe temettem. Pár percig úgy ültem, mire az ajtó zárába kulcsot dugtak kívülről. Elkúsztam az ajtó elől, majd az ajtóval szemben ülve vártam, hogy benyisson.

Amint benyitott kiabált volna, de meglátott törökülésben, kisírt szemekkel és lehervadt az arcáról a mosoly. Lehajította a táskáját, az ajtót csak belökte maga mögött és letérdelt elém.

- Mi történt? - szólalt meg egy hosszú szünet után. A kezébe vette az arcom és puszit adott a homlokomra.

- Nem bírom tovább. Kikészít ez a szar. - nyögtem ki, mire sajnálattal nézett a szemembe. - Csak most kezdődött az év, én meg megszakadok. Annyira hülyén hangozhatok, de komolyan ki akarom szedni kanállal az agyam, mert szétrobban.

- Ilyenkor jó, hogy nem vagyok egyetemista. - jegyezte meg, mire halványan elmosolyodtam. - Lemondjam Daniékat?

- Ne, nem kell, csak... Össze kéne szednem magam. Oli ettől megijedne. - mutattam az arcomra.

- Shh, feküdj le a kanapéra, pihenj egy kicsit. Késünk max egy tíz percet, nem nagy gond. - nyugtatott.

- Biztos?

- Igen. - suttogta, majd felegyenesedett és a kezét nyújtva engem is felsegített.

- Köszi. - hagyta el a számat, mire ő rám mosolygott. Ledobtam magam a kanapéra, összegömbölyödtem, a lábaim a mellkasomhoz húztam. - Beni...

- Igen?

- Gyere ide te is. - kértem, mire megrâzta a fejét. - Neked is tíz kilométeres karikák vannak a szemed alatt.

Megadta magát, bekucorodott mögém és hajamat kezdte el birizgálni. Egy idő után szembefordultam vele, mire lemosolygott rám. Adott egy puszit a homlokomra, majd egyre lejjebb haladt. Az orromra, majd a számra. Mindkét lábam átlendítettem a csípője felett, így egy elég kitekert pozícióban feküdtem. Nem szólt érte, csak kuncogott egyet. Már megszokta.

- Az írással hogy haladsz?

- Szarul. Az egyetem minden erőm felemészti, főleg ha videót is forgatok. - válaszoltam őszintén. - Lassan választanom kell a kettő között.

- Ezt csak te tudod megtenni, de segíthetek ha akarod. - ajánlotta fel.

- Értékelem, köszönöm. Mondani akartam, anyunak esküvője lesz. Eljönnél?

- Persze. Hol? - kérdezett vissza.

- Otthon. Vagyis na, nem a házban, csak érted. Nem most még, majd novemberben. - magyaráztam.

- Aranyos, hogy zavarban vagy. - jegyezte meg, így félbeszakítva.

- Mindenkinek esküvője van körülöttem, révbe ér az életük, én meg az egyetemen nyavajgok. - mondtam.

- Három éve úgy voltam vele, hogy megyek egyetemre, csak kihagyok egy évet. Azóta sem szedtem össze magam. Neked legalább arra volt erőd, hogy bejuss oda. Büszke vagyok rád. - próbált felvidítani. Mosolyt csalt az arcomra, mint mindig. - Rengeteget fejlődtél amióta ismerlek. Én is gyerekcipőben streameltem a youtubeon, te meg még gimis voltál. Nem beszélve arról, hogy tudtunkon kívül volt nagyon mérgező a kapcsolatunk.

- Örülök neki, hogy kinőttük azt az időszakot. - bólintva értett egyet. - A soundon annak a szélén voltam, hogy leszarom, hazamegyek, egyetemista sem leszek, téged is eltollak magamtól.

- Tudom. Durva volt, tíz órát nem bírtunk ki veszekedések nélkül, majd megbeszélés helyett... Testtel beszéltünk. - lesütöttem a szemem, nem szívesen emlékszem vissza arra az időre.

- Utáltalak is érte. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megértetsd magad.

- Aztán valahogy megtanultam beszélni. - nevetett, mire én is rákezdtem.

Sikerült öt hónapja nem updatelnem, amit sajnálok... viszont... úgy néz ki hét rész van hátra összesen ebből a sorozatból, aztán búcsút kell mondanunk ennek a duónak.
Mára ennyit tartogattam, remélem tetszett, ha így vote-olj és kommentelj! 🥰
Sziasztok! ❤️💕