(Almost) Just Friends [BENIIPOWA]

twenty-six

2018.07.03. (Kedd) 23:05

🌿🏊Petra szemszöge🏊🌿

Magamba roskadva iszogattam egy újabb italt a szórakozóhely falának dőlve, amikor magam mellett egy női alakot véltem felfedezni.

- Holnap? – nevetett aprót, majd én is nevetve rápillantottam.

- Merev részeg. Nem tudok vele mit kezdeni ebben az állapotban. – kortyoltam egy újat az üvegből.

- Nálad sincs hiánya az alkoholnak, az biztos. – bökött az üvegem felé.

- Ez van! – vontam meg a vállam, majd mindketten felnevettünk. – Te nem iszol?

- Áhh, most nem. – vakarta meg sietősen az orrát. Gyanús volt, meg ismerem mikor nem mond el valamit.

- Te titkolsz valamit. – mutattam rá, majd összeszorítottam szemeimet. Koncentráltam. – Te terhes vagy! – kurjantottam fel, egy ugrással kisérve. Rájöttem, higy egy kicsit hangos volt, így egyből a szám elé kaptam a kezeimet.

- Dehogy! – csitított el. Mintha láttam volna a szeme sarkában egy mosolyt bújkálni, de nem vagyok benne biztos.

- Azért rajtad tartom a szemem! – csináltam egy "figyellek!" szimbólumot kettőnk között, miközben hunyorítottam. Rami felnevetett, majd megölelt, amire nem számítottam, de minnél hamarabb viszonozni próbáltam.

- Ramóna! Tíz percig nem figyelek rád, és máris lányokat ölelgetsz? – jött oda drámaian Dani. Reakciójára mindketten felnevettünk. Dani magához húzta Ramit, megölelte. Mosolyogva néztem őket, miközben elgondolkodtam.

Nekik is voltak kezdeti gondjaik? Hogy találtak ennyire jól egymásra? Miért ilyen cukik? Dani miért értelmes amikor részeg, Benivel ellentétben? Tényleg tovább kéne lépnem?

Gondolataim tömkelegéből egy kéz ébresztett fel, ami a vállamon helyezkedett el. Megpördültem a tengelyem körül, és tudomásul vettem a személy kilétét. Levi. Érdeklődően vizslattam a ködös tekintetét.

- Csak bocsánatot szerettem volna kérni... – vakarta meg a tarkóját, amivel zavarát próbálta leplezni. Mi. A. Franc. Ennyi idő alatt kijózanult volna?

- Semmi gond. – mosolyogtam bátorító szándékkal. – Te legalább egyenes vagy. Kimutatod a szándékaidat. – kuncogtam fel kínosan. Mivel nem tudta, hogy ezzel mire céloztam, feszengeni kezdett. Mikor észrevettem magam, ismét érdeklődően néztem a szempárba. – Szeretnél még valamit? – kérdeztem, ezuttal kedvesen.

- Igazából ennyit akartam. – vonta meg a vállát. Lényegesen alacsonyabb vagyok. A válláig érek, így nem kerülhette ki a szemem a válla megvonásánál pólón át kirajzolódó mell és vállizma... Akaratlanul is megnyaltam az alsó ajkam, majd zavarban újra a szemeibe néztem.

Miközben egy újabb visszajelzésre vártam, a válla fölött Benire és Veronikára tévedt a tekintetem. A lány a falnál, Beni pedig ajkain. Lesütöttem a szemem, majd próbáltam nem az előbbi látványra gondolni.

- Van valami gond? – kipattantak a szemeim, és Levi íriszeire néztem. Megráztam a fejem, majd agyaltam egy kicsit.

- De szeretem ezt a számot... – agyalásom egy egyáltalán nem időzített mondattal szakítottam félbe. Pont kapóra jött egy Zayn szám.

- Öhmm, ha már így van, akkor van kedved táncolni? – tartotta a kezét egész udvariasan. Elfogadtam. Lehet, hogy nem volt jó ötlet, de elfogadtam.

Következő pillanatban, amikor feleszméltem, már a szoba közepén voltunk mind ketten, a fiúk és Csenge között. Csenge egy elismerő pillantást kisért egy kacsintással, majd vissza fordult Mátéhoz.

Ismét Levi szemeit bámultam, amiben elvesztettem az idő és zene érzékem. Mindig ez van. Akármikor, amikor fiúk szemébe nézek, elvesztem minden érzékem. Talán az ajkaim is elváltak egymástól, amit Levi szivesen ki is használt. Felemelte az állam, és ajkainkat egymáshoz érintette.

Talán jobb lenne, ha el sem köszönnék, nem sokan fogtok örülni ennek a résznek.
A hét majdnem hátralévő részében Szlovákiában leszek, az osztályommal. Nem lesz időm írni, ami miatt bocsánatot kérek.
Mára ennyi, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕