thirty-seven

270 16 4
                                    

2018. 12. 24. (Hétfő) 7:00

🍳🍴Beni szemszöge🍴🍳

Nyújtózkodtam egyet, mikor belevertem mindkét karom a régi ágyam háttámlájába. Gyula. December 24-e. Elmosolyodtam, majd oldalra nyújtottam a karom. Csak a hideg paplanomat nyertem. Hát persze, Debrecenben van. Megdörzsöltem a szemeim, majd felültem és nyújtózkodtam egy utolsót, mielőtt lebotorkáltam volna az emeletről.

- Jó reggelt. - dünnyögtem, majd ledobtam magam a bátyám mellé.

- Reggelt öcsi. - mosolygott rám kávéja mögül. - Tudod hanyadika van?

- Aham. Huszonnegyedike.

- Szép, még a Karácsony sem érdekli, ha nincs itt a barátnője. - forgatta meg a szemét poénkodva.

- Könnyen beszélsz. Ott van fent a barátnőd. - mutattam felfelé. - Nekem meg a fene sem tudja hány darab kilométerre.

- Tévedsz. Rami tegnap éjjel visszament Pécsre. - vonta meg a vállát.

- Magányos férfiakra. - mondtam, majd beleittam a kávéjába.

- Buzi. - dünnyögte, mikor visszaraktam elé csészét. Felnevetettem, majd rákacsintottam.

- Reggelt gyerekek. - sétált be anyu is, miközben visszaköszöntünk neki. Velünk szemben ült le, majd ő is beleivott Dani kávéjába. Én automatikusan felvihogtam, Dani pedig hitetlenül felnevetett.

- Fater a piacra ment. - ásította Dani.

- Nem kérdeztem. - vonta meg a vállát anyu. Rosszat sejtve néztem kérdőn anyura.

- Összevesztetek? - a hangomból akaratomon kívül is hallatszott az aggódás.

- Nem. De harminc év alatt megszoktam, hogy eltűnik reggelente. - vonta meg a vállát ismét. Ásítottam egyet, majd észbekaptam.

- Felmegyek, "barátnőzök" egy kicsit. - tápászkodtam fel.

- Aztán vigyázz az ágyneműre. - mondta Anyu, mire Dani hisztérikusan felröhögött, az orrán folyt ki a kávé.

- Én is szeretlek Anyu. - dünnyögtem, majd feltrappoltam az emeletre.

Mikor beértem a régi szobámba, lerántottam a telefonomat a töltöről, majd szinte azonnal tárcsáztam is. Nem vette fel. Sőt, ki is nyomott. Mikor hátradőltem gondolkodni kezdtem. Természetesen egyből azt láttam magam előtt, ahogy egy másik srácot csókol éppen. Akaratomon kívül is picit felhúztam magam.

- BENI! - hallottam lentről Anyu kiabálását, visszaordítás helyett inkább sóhajtva lementem. Anyu a lépcső előtt várt. - Látogatód van. - mosolygott kedvesen. - NEKED IS DANI! - emelte fel ismét a hangját. Felszisszenve kaptam a fülemhez, miközben az előszoba felé haladtam.

Azonnal felismertem a két női hajkoronát. Petra felnézett, majd a karjaimba rohant. A karjaim a dereka köré fontam és úgy tartottam közel magamhoz. Két hét. Nekünk igenis sok.

- Szia. - suttogtam a hajába mosolyogva.

- Szia. - suttogta vissza remegő hanggal. Egy picit elszakítottam magamtól, és megcsókoltam. Szinte láttam Anyu meglepett arcát magam előtt. Tudta, hogy barátnőm van, de azt nem, hogy ki.

- Hiányoztál. - döntöttem homlokomat az övéhez. - Amúgy, boldog karácsonyt Kicsi.

- Neked is Nagy. - kuncogott, mielőtt újra megölelt volna.

Mikor elváltunk egymástól, Rami és Dani ölelkező párosát láttam magunk mellett. Elmosolyodtam. Nem tudtam nem mosolyogni azon, hogy mennyire egymásnak vannak teremtve.

- Benedek. - szólt Anyu, mire odakaptam a fejem. Az arca rosszalló volt. Nem a barátnőm kiléte, hanem a titkolózásom miatt.

- Tádáá..? - mutattam fel összefűzött ujjainkat.

- Vicces. - nézett rám szúrós tekintettel.

- Mint mindig. - virítottam önelégült vigyort.

- Petrám, neked meg gratulálok. - mosolyodott el, mielőtt ölelésbe vonta volna a kissé megszeppent lányt.

A kihagyásomat meg sem említem, felesleges, ugyanazok az okok, még mindig. 😓
Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕

(Almost) Just Friends [BENIIPOWA]Onde histórias criam vida. Descubra agora