Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 1 -

Nem tudom, miért csak most jutott eszembe írni Neked, Rólad.

Tudod, hiányoztál.

Az elmúlt hónapokban nem igazán beszéltünk, pedig csak annyi volt a helyzet, hogy te új társaságot találtál.
Hívtál is, én nem mentem.

Az egész az én hibám.

Már egy ideje beszélünk, ami kellemes, meleg érzéssel tölt el.

Egy folyamat volt.

Először azt hittem, hogy csak irigy vagyok a szépségedre, de utána egyre inkább meg akartam felelni neked.

Mikor nem értél hozzám, elfogott a kétségbeesés. Akartam az ölelésed, minden apró érintésed után epekedtem.

Álmodoztam.
Oh, de még mennyit! Minden este úgy aludtam el, hogy azt képzeltem, velem vagy.

Minden percben hiányoltalak, ha nem voltál velem, s féltékeny voltam, mikor láttam, hogy nélkülem is milyen jól elvagy.

Belédszerettem, ez az igazság.

Talán azért kezdtem el ma írni neked, mert végérvényesen is bevallottam magamnak, szeretlek.

Igen, egyértelműen ezért.

És igen,

szeretlek!

Ma elestél tesin. Aggódtam. Oda akartam menni, hogy megkérdezzem, jól vagy-e, aztán megláttam, hogy vérzik a térded. Teljesen lefagytam, ezért a tanár Jiminnek mondta, hogy kísérjen ki téged a mosdóba.

„Felszakadt a térdem” - írtad nekem, mikor hazaértem a suliból. Orvoshoz kellett vinni téged, ezért én az egész napott végigszenvedtem. Nélküled, s miattad.

„Összevarrták, most már jó!😁” - tetted még hozzá, én pedig abban a pillanatban képes lettem volna megfojtani téged.

Halálra aggódtam magam egész nap, te pedig ilyen könnyen vetted az egészet. Idióta!

Az aggodalmam ébresztett rá arra, mit érzek. Összeraktam a képet, s sikerült magamnak is bevallanom, hogy beleszerettem a legjobb barátomra, aki ugyanannak a nemnek táborába tartozik, mint én.

Megfogtál, Kim Taehyung, s eddig úgy tűnik, nem akarsz elengedni.

- JK