Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 30 -

Eljött ez is. Az utolsó rész.
Hát...
Eredetileg nem ilyen lezárást akartam, de nekem így jobban tetszik.
Ez a rész hosszabb lett, mint az eddigiek. És reményeim szerint, mindent megértetek majd belőle. Ha nem, kérdezzetek, szívesen válaszolok.
Köszönöm szépen a sok megtekintést és szavazatot. El sel hiszem, hogy ennyien olvastátok ezt a semmiséget. Eredetileg itt akartam kiírni a legjobb barátom iránt érzett dolgokat, de azok szépen lassan elhalványultak, így nehezen sikerült kitalálni a folytatást.
Remélem, mindenkinek tetszett! Nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok. Sok puszi!!! :-)) <3

|◼◻◼|

Minden olyan gyorsan történt.
Az az autó...

Az utolsó perceidben, amikor a karjaimban tartottalak, rájöttem, hogy mennyire rossz barát voltam, leperegtek előttem a közös emlékeink.

Amikor a parkban dobáltuk a fa törzsét gesztenyével, két néni pedig átült egy másik padra, mert féltek, hogy eltaláljuk őket.

Amikor a csillagokat néztük együtt egy őszi éjszakán és kerestük a csillagképeket, ám tekintve, hogy egyikünk sem ért ehhez, csak hülyülés lett belőle.

Amikor először találkoztunk. Te még emlékszel erre? Egy apró, lényegtelen mondat volt, nekem mégis sokat jelentett.

„ Tetszik a pulcsid ”

Aznap a gólyatáborban nem nagyon barátkozott velem senki, így nagyon örültem, hogy észrevettél.

Oh, ha tudnád, hogy már akkor belédszerettem.

Emlékszel, amikor nálatok ebédet csináltunk együtt? Ahhoz képest, hogy fiúk vagyunk, nem tudunk főzni, és odaégettük a rántott húst, elég jól sikerült.

És te boldogan nevettél.

A nevetésed fog legjobban hiányozni nekem.

Amikor először értünk egymáshoz, azt gondoltam, hogy ezt nem szabad, hiszen te egy barátom vagy. De kimondhatatlanul jó volt. Óvatos voltál velem, én pedig emiatt kezdtem egyre jobban belédhabarodni.

Szerelmes vagyok beléd.

Ez nem múlik el. Talán az idő majd segít, de egyelőre nem úgy néz ki a dolog, mint ami el akar múlni.

Főleg úgy, hogy te ezt nem tudhattad.

Sokat szenvedtél miattam, Jungkook?

Yoongi csak egy fiú volt. Nem volt célom vele, nem szerettem. Legalábbis közel sem annyira, mint téged. Egyszerűen... könnyebb volt ezt hazudni, mert túl jó barátom voltál, Kookie.

Bántottalak, igaz?

Hát arra kérlek, ne haragudj rám. Én csak... megijedtem. Túlságosan szerettelek, ezt pedig nem bírtam elfogadni.

Tudtam azt is, hogy ha ez kiderülne, anya nagyon dühös lenne rám. Tudod jól, hogy mióta apa elhagyott minket, azóta nagyon más, és nem fogadna el minket. Így is rengeteg baja van velem, hát ne legyen ez is. Nem tudta volna soha elfogadni a kapcsolatunkat...

De ma, ahogyan ott álltam a temetőben, a fekete esernyőm alatt, s figyeltem, ahogy örökre elnyel a föld...

Nos, elfogadtam.

Elfogadtam azt, hogy egy csodálatos fiút szeretek, aki a legjobb barátom.

Az viszont még fel sem fogtam, hogy soha többé nem leszel velem.

Meghaltál.

Most már nem lehetünk együtt, nem kell azon gondolkoznom, hogyan mondjam el anyának.

Elkéstem.

Jött az az autó, amikor megtaláltál, és te... te nem figyeltél, át akartál rohanni hozzám az úton

Oh, te csacsi.

Mindig is ilyen voltál. Amikor valamire koncentráltál, másra már nemigen futotta.

Tíz napig voltál kómában, az alatt a tíz nap alatt összesen huszonhárom műtéted volt.

Megértem, hogy feladtad, én ennyit sem bírtam volna ki.

Nem tudom, mi lesz ezután. Hogy hogyan fogok tovább élni nélküled, a gondoskodásod nélkül.

De megígérem neked, hogy boldog leszek, mert tudom, hogy ezt szeretnéd.

Sajnálom, hogy nem becsültelek meg eléggé, s emiatt elveszítettelek.

Szeretlek, Jeon Jungkook.
Most, és mindörökké.

- KT