Feljegyzések / VKook [FINISHED]

Mi lett volna, ha...

Egy másik világban, vagy egy párhuzamos dimenzióban az az autó nem arra ment, nem akkor, így Jeon Jungkook életben maradt.

Biztos, hogy van valahol egy ilyen világ.

Ahol az önzetlenül szerető fiú megtalálja eltűnt szerelmét, régi titkos helyükön, és amikor átrohan az úton, nem üti el az autó.

Átrohan, karjaiba zárja barátját. Mindketten sírnak. Végre kiadják magukból az elmúlt hónapok feszültségeit, fájdalmait. Végre új szintre mernek lépni, hogy megosszák egymással az igazi gondolataikat, érzéseiket.

„ Jungkook, ne haragudj rám ” szólal fel először Taehyung, mivel a másik zokogásától nem tud egy szót sem kinyögni.

Kook fejében megfordul a kérdés, miszerint miért is kellene haragudnia a fiúra. Pár órával ezelőtt még egészen biztos, sorolni tudta volna a dolgokat. De most, hogy újra itt vannak, egymás karjaiban, őszinteségre éhezve, már nem tud. Nem tud egy olyan dolgot sem mondani, amiért haragudhatna Taehyungra.

Mert nem haragszik.

Kook szerete annyira önzetlen, őszinte és tiszta a fiú iránt, hogy a harag szóba sem jöhet.

„ Sose haragudtam, én csak... megpróbáltam, hogy hátha hatással lesz rád, és helyretesz. Próbáltam hazudni. Neked, magamnak és mindenkinek. ” felel eképpen sírós hangon a hős szerelmes, mire Tae elmosolyodik és szorít ölelésén.

Nem tud mit mondani.
Nem tudja, mit kellene válaszolnia.
Nem tudja, mi lenne a helyes.
Ő csak... élvezi a pillanatot. A pillanatot, szerelme ölelő karjai között.

Nem tudja egyikük sem, mióta állnak kint a hidegben, nem is érdekli őket, de az éjszaka csendje lassan kezd rájuk telepedni.

„ Menjünk haza ” kéri halkan Jungkook, miközben Taehyung hajával játszanak az ujjai. A sejmes tincseket simogatja, néha közéjük is túr, amitől a másiknak a hideg futkos a hátán.

„ Még előtte szeretnék mondani valamit ” kezdi Tae, mire barátja abbahagyja a selymes haj babrálását. Megijed, azt gondolja, hogy  ennyi jár neki, egy ölelés, és megint el fogja őt utasítani.

„ J-jó, mondd! ”  felel kíváncsian, várva, hogy a másik szóra nyissa a száját és beszéljen.

„ Nagyon szeretlek. Én is szerelmes vagyok beléd, és ... én csak ... nagyon féltem, tudod, anya nem szereti az ilyesmit és ... és nem akarom elveszíteni őt ” beszél lassan a fiú, és szemeibe könnyek ülnek. Igazat mond.

„ Megértem. De tudod, szerintem lehet, hogy ha először is mérges lenne, később elfogadná, hiszen a fia boldog. Minden anyukának ez a legnagyobb álma ” mosolyodik el halványan. Nem az a célja, hogy rábeszélje, hanem az, hogy megnyugtassa.

„ Kénytelen lesz elfogadni minket ” Taehyung olyan huncut mosollyal mondja ezeket a szavakat Jungkooknak, amilyet még nem láthatott soha.

Aztán Kooknak leesik a dolog.

„ Szóval ez most egy... igen a kapcsolatunkra? ” kérdezi pár perc sokk után a fiatalabb.

„ Egy határozott talán ” felel Taehyung, majd megfogva szerelme kezét indulnak el haza.

Haza, s egy új kezdet felé.