Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 5 -

Olykor annyira nagyon nem tudlak eldönteni. Azt tudom, hogy nincs önbizalmad, nem szereted az embereket, van egy betegséged, amiről nem beszélsz, plusz rengeteg múltbéli seb van gyönyörű szíveden.

Néha furcsa vagy.
Nem tudom megfogalmazni, mit értek ez alatt, de furcsa vagy. Olyankor mindig félek, hogy talán én vagyok a gond.

Ugye nem így van?

Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy boldoggá tegyelek. Talán kicsit túlzásba is viszem ezt, amit sajnálok. Eszem ágában sincs megfojtani téged a törődésemmel. Egyszerűen csak... melletted szeretnék lenni. Ennyi az egész.

Jiminnel és Hoseokkal mindig olyan boldognak tűnsz. Velem miért nem vagy az? Nem vagyok elég? Nem tudok örömet okozni neked? Nem tudsz velem mosolyogni?

Túlgondolom. Mindig mindent túlgondolok.

Ma nem beszéltél velem, sőt mitöbb, elkerültél. Nem tudom, mi történt, vagy azt, hogy mit tettem, amivel megbántottalak téged.

A nap végén megkérdeztem, hogy mi a gond, de annyit mondtál, semmi. Aztán megkértél, hogy sétáljunk együtt haza, a kapuban pedig átöleltél. Szorosan.

Olyan jó volt az illatod, mint mindig, s mégis másabb volt az egész helyzet. Miért öleltél olyan szorosan?

Sajnáltam, hogy el kellett engedjelek téged. Ha tehetném, egész életemben a karjaimban tartanálak.

- JK