Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 2 -

Amikor szar az idő, az ember kedve is szar. Ez volt ma velem, te mégis állandóan kérdezgetted, mi baj van.

Aggódtál volna?

Ha igen, jól esett.

De azért te is adtál okot az aggodalomra, amikor angol óráról kisiettél, s nem jöttél vissza. Megkérdeztem a tanárt, hogy utánad mehetek-e, mert valószínűleg rosszul vagy, ő pedig megengedte.

Ismerlek, tudom, hogy szoktak rosszulléteid lenni, meg azt, hogy milyenek, ezért féltem, hogy elveszítelek. Azt nem élném túl.

A mosdóban ültél az egyik sarokban, én pedig leültem melléd, a válladra hajtva a fejem. Azt mondtam, nem szabadulsz tőlem, mire egy kis mosolyt sikerült kicsikarnom belőled.

Pózt váltottam, s előtted foglaltam helyet. Kerestem a tekinteted, de te nem néztél rám, kérdezgettem, mi a baj, de te nem feleltél. Ajkaid harapdálva vizsgáltad a padló barna csempéit.

S én akkor úgy megcsókoltalak volna, de nem mertem megtenni.

Eszembe jutott, hogy váltottunk mi már azon a szent helyen csókot, még másfél évvel ezelőtt, amikor bántott engem néhány végzős gyerek, és odabent sírtam. Bejöttél, megláttad a könnyeim, s megszüntetve közöttünk a távolságot egy apró puszit adtál a számra.

Az csóknak számított?

Én balga, bárcsak akkor viszonoztam volna azt az édes kényesztetést, ahelyett, hogy diadalittas mosollyal sétáljak ki, ezzel valószínűleg kellemetlen érzést keltve benned.

Aggódom érted, kérlek, ne zárd be előttem az ajtókat.

- JK