Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 6 -

Tegnap volt Min Yoongi születésnapja, aminek alkalmából bulit rendezett. A suliból mindenkit hívott, csupán engem nem.

Te is ott voltál.

Azt mondtad, nincs kedved menni, végül mégis ott kötöttél ki. Ittál, ittatok, jól érezted magad, jól éreztétek magatokat.

Megértem.

Mellettem miért nem tudsz felszabadult lenni?

Ma a suliban mindenki a buliról beszélt, csak Te nem. Semmit nem mondtál egész nap, így én mástól tudtam meg, hogy Yoongi megcsókolt.

Tetszik neked, igaz?

Te tetszel neki, már vagy két éve.

Nem említettem, hiszen nem az én dolgom, ám az utolsó óránk előtt odajöttél. Úgy néztél ki, mint egy sérült kiscica, én pedig majd' elolvadtam. Azt kérted, menjünk együtt haza, én pedig belementem.

A séta lassú volt, csendes.
Az út felénél megszólaltál, s megkérdezted, hogy tudom-e.
Mondtam, hogy igen.
Azt kérdezted, változott-e rólad a véleményem, mert csókolóztál egy fiúval.
Mondtam, hogy nem.
Az egyszavas válaszaim miatt azt kérdezted, hogy elítéllek-e, vagy haragszom-e.
Mondtam, hogy nem.

Hogy haragudtam-e?

Egyáltalán nem.

Fékékeny voltam?

Nagyon, sőt még most is az vagyok.

Tudom, hogy Yoongi odáig van érted, s megkapott. Ha rajta múlna, összejönnétek.

Te szeretnéd?

Állításod szerint jól esett a csókja, de tudod, hogy milyen, ezért nem is akarsz tőle semmit.
Ez tényleg így van, vagy csak nekem mondod ezt?

Önző vagyok, mert csak magamnak akarlak téged. Azt szeretném, hogy az enyémek legyen csókjaid, érintéseid, szavaid - minden, ami veled kapcsolatos.

Nem tudom hová tenni ezt az érzést. Mármint tudom, hogy ez is a szerelem velejárója - már, ha ez szerelem -, de mégis annyira rosszul érzem magam miatta.

Az önzőség alap dolog, bele van kódolva az emberekbe, ám az egyéni probléma, ha teret engednek neki.

Én pedig engedek. Sok teret engedek az önzőségemnek, mert akarlak. A magaménak akarlak, Kim Taehyung.

- JK