Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 10 -

Ismételten nálam aludtál, és most nem én kértelek erre.

Úgy kezdted, hogy van-e valami programom péntek estére, én pedig mondtam, hogy nincsen. Olyan édesen hoztad fel, esetleg aludhatnánk egymásnál, hogy azt hittem, ott helyben felfallak.

Tudod, hogy nem tudok neked ellenállni, igaz?

Ígyhát nálam aludtál.

Minden olyan volt, mint szokott. Ettünk, beszélgettünk, játszottunk, majd elmentünk fürdeni.

Együtt.

Bizony ám, együtt fürödtünk. Vicces volt, ugyanis mind a ketten nagy, langaléta kölykök vagyunk, és hát nem igazán fértünk el a kádban.

De megoldottuk!

Nekem háttal ültél, fejedet pedig a vállamra hajtottad, én pedig kinyújtva a lábam, melletted pihentettem azokat. A szívem hevesen vert, a te arcod pedig vörös volt.

Ellenálhatatlan vagy - ezt már mondtam, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne közöljem veled újra, meg újra.

Mikor végeztünk, zavarban voltunk mind a ketten; csendben bandukoltunk vissza a szobámba, felöltöztünk, s bebújva a takaró alá egymást kezdtük el tanulmányozni.

Gyönyörű vagy, csodálatos, igéző, varázslatos, bájos...

Minél tovább figyeltem az arcod, annál több ilyen szó jutott az eszembe.

Utána pedig...

Csókolóztunk.

Hiába történik már meg sokadjára, még mindig nem tudom felfogni, hogy megízlelhetem édes ajkaid. Imádom a vaníliás ízét párnácskáidnak...

Tovább mentünk.

Megint tovább mentünk.

Csak az élvezet miatt csinálod? Nem miattam, igaz? Csak kell valaki, nemde?

Bármi is legyen a helyes válasz, én csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek!

Függője lettem a csókjaidnak, az érintéseidnek, a szavaidnak.

A függőd vagyok, Kim Taehyung.

- JK