Feljegyzések / VKook [FINISHED]

- 21 -

Imádom a bensőséges pillanatainkat.

Benne vagyok az iskolai énekkörben, s felléptünk, Te pedig ott voltál.

Azt kérted, hogy a kezdés előtt még öleljelek át, én pedig megtettem.

Ketten voltunk a folyosón, s Te szorosan öleltél, sokáig. Annyira... bensőségesnek, személyesnek éreztem az egészet. Nem akartalak elengedni, és te sem engem.

Ilyenkor felcsillan bennem a remény szikrája, hogy szeretsz úgy, ahogyan én szeretlek téged.

Mondd el nekem, szeretsz?

Teljesen megértem, hogy ha igen, akkor miért nem vallod be. Az emberek... elutasítóak, gonoszak, s te nem akarsz fájdalmat okozni sem nekem, sem pedig magadnak. Plusz a gátlásaid. Félsz, amit szintén megértek.

Ha viszont nem szeretsz úgy, ahogyan én téged, elfogadom. Tudom, már egyszer mondtad, hogy nem tudod ezt viszonozni, de néha azt érzem, mégis.

Összezavarsz.

De szeretlek.

Ez az egy, amiben teljesen biztos vagyok:

A szerelmem irántad hatalmas, virágzó, s örök.

- JK