Stigma [BEFEJEZETT]

제 8 장

Amikor már minden házimunkával végeztünk Taehyung édesanyja felébredt és vacsorával szolgáltam ki. Végig mosolyogva és tisztelettudóan viselkedtem az anyukával és a fiával, akit legszívesebben leütötten volna egy serpenyővel, amiért beleszólt a munkámba, mert semmk egyéb dolga nem akadt csak az én szivatásom, esetleg az agy leszívásom, ami annyiból állt, hogy végig kellett hallgatnom, ahogy az életemet szidja.

Végül beletörődtem a folyamatos zaklatásba és az életem megkeserítésébe, mert úgy is visszaadom neki ezeket, tehát engem nem igazán zavar, ha cikiz, csak ne olyanokkal, amiktől a hányinger kerülget. Közben az édesanyja rájött a mi kis titkunkra és ezért előrébb hozatta a kirándulást, így holnap utazunk Busanba. Alig várom, hogy a teljes 4 és csak egy fél napot legyek a busani tengerparton. Egyet azért elárulok magamról, hogy nem szeretem a bikiniket, ezért nem is igazán szeretnék vinni magammal, de Tae anyukája szerint vigyek naptejet is, ahogy fürdőruhát is, mert muszáj pancsolnom a vízbe. Képzeljétek el, hogy nem csak rám parancsolta ezeket a cuccokat, hanem a "kedves testvéremnek" is. Viszont nincs nekem fürdőruhám, így nem tudok mit vinni magammal. Rövidnadrágokat és atlétákat pakoltam be a bőröndömbe, meg a telefonomat és a füllhallgatómat is, amit még 2 éve vásároltam. Még szerencsémre használható, mert nem sokat használtam ebbe a 2 évbe.

Az este folyamán mindenki megvacsorázott, majd vacsi után indultam a ruháimmal a fürdőbe, hogy letisztítsam magamról a koszt. Egy férfi illatú tusfürdővel tusoltam le, majd a hajamat is megmostam, hogy friss legyen. Ahogy kiszálltam a kádból és alaposan megtöröltem magamat, a hajam törlése közben megéreztem ezt a remek férfi illatot, ami elárasztotta a fürdőszobát, a hajamat és a testemet.

Még mielőtt a szobámba az ágyamra ugorva elaludtam volna, a szekrényem előtt megállva kaptam ki a ruhámat, amit holnap utazáskor felveszek. A választásom ezen maradt:

Mivel Busan a tengerpart miatt fülledt időre kell számítanunk, így ezért választottam ezt a ruhadarabot. Nekem tetszik. A holnapi napra fel vagyok készülve, ezért az ágyamat választottam következő célpontnak, majd elaludtam.

Reggelre úgy felkelni, hogy valaki a füledbe kiabál, az eléggé kellemetlen már kora reggel. Ráadásul ki is derül, hogy ki is tette ezt velem, attól robbanni tudnék.

-Már megint mit keresel a szobámban? Nincs sajátod?-kiabáltam vele.

-Van, csak elkésünk miattad!

-Aish..-tarkóját vakargatta.

-Igyekezz, ha nem akarsz lemaradni!-utasítgatott.

-De türelmetlen vagy!-sóhajtottam, majd kikeltem ágyamból és a fürdőbe siettem, hogy lefürödhessek.

Megint a férfi illatú tusfürdőt használtam, ami legalább felvidított a kora reggeli idegességemből. Mostanában elég sokszor kapok idegbajt, de ennek az okozóját ismeritek már.  Elkészültem felöltöztem, majd lesétáltam a nappaliba, ahol az ebédlőnél megállva vettem el egy almát és azt eszegettem.

-Egyél rendesen kincsem!-utasított az édesanyuka.

-Nem kérek többet, nekem ennyi is bőven elég.-tiltakoztam.

-Szerintem is anya, nézz már rá! Olyan dagadt, hogy az ajtót is ki kell ütni, csak azért mert nem fér ki rajta.-gúnyolódott Őfelsége.

-Te beszélsz hájas seggű?-förmedtem rá.

-Elég legyen! Legalább ne ezen a héten marjátok egymást! Érezzük jól magunkat veszekedések nélkül!-állt fel a székéből, majd kitett minket a lakásból azzal a szándékkal, hogy a ház előtt várjuk meg.

Mi vártunk rá, de ez sem maradhatott ki viták nélkül, így újabb vitatkozásokba kezdtünk. Sose hagyjuk abba, mert ennek így van rendjén. Mi nem fogjuk egymást úgy kedvelni, ahogy kellene, mert neki van egy ilyen modora, ami nem tetszik nekem és ezért tartunk folyton háborúkat.

-Aish gyerekek. Nem tudnátok úgy viselkedni, mint a szerető testvérek?-kérdezte.

-Ha ez a nőszemély nem parancsolgatna nekem, akkor lehetnénk olyanok.-válaszolt helyettem Taehyung.

-Nőszemély?-hüledeztem.

-Elég!-szólt ránk.-Vitatkozások nélkül kérlek benneteket, hogy élvezzétek a nyaralást. Viták nélkül is van élet, tehát szórakozzunk együtt. Indulás a vasútállomásra!-elől mentek a fiával, amíg hátul maradtam és gondolkodtam az életemen.

Nem tartott sokáig, ugyanis megérkeztünk pár perc alatt az úticélunk első állomására, ahok vártuk a járatunkat, miután megvettük a jegyünket. Hosszas várakozás után megérkezett e megfelelő vonat, majd felszálltunk rá és gyorsan lehuppantam a helyemre. A mosolyom, ami idáig az arcomon ült lehervadt, amint megtudtam, hogy ki mellett kell üljek.

-Izgalmas egy kirándulás lesz!-csapta össze a két kezét Őfelsége anyukája.

Mivel az ablaknál ültem, így kinéztem rajta és a tájat bámultam, amikor piszkálni kezdett.

-Mi van?-kérdeztem tőle felháborodva.

-Nem cserélnénk helyet?-érdeklődött.

-Nem! Ez az én helyem, te maradj csak ott, ahol vagy!-fordultam vissza az ablakhoz.

-Idióta!-suttogta.

-Az, aki mondja.-vágtam neki vissza.

-Chh..-puffogott.

Észre se vettük, de a jegy ellenőr épp minket figyelt és egy szót sem szólt. Végig hallgatta, ahogy Őfelsége idegesít.

-Jegyeket kérhetnék?-kérdezte a kalauz.

-Persze.-nyúltam a zsebembe, de nem igazán leltem ott a jegyemet.

Taehyung két jegyet adott az ellenőrnek, aki mosolyogva vette át, majd lefotózta, aláírta és vissza is adta.

-A papírodat is nekem kell megőrizni?-förmedt rám.

-Hogy kerül hozzád a jegyem?-kérdeztem tőle.

-Elejtetted. Ennyire szerencsétlen vagy?-morgott.

-Hagyjál békén!-szóltam rá, majd megint az ablakon bámészkodtam, amikor megérkeztünk az úticélunkhoz, Busanba.

A vonat megállt, majd utoljára szálltam le, hisz annyian álltak előttem, hogy még alig tettem egy tyúklépést, már is emberek lábaira léptem rá. Addig kinéztem az ablakon és észrevettem, hogy Taehyung és az anyukája lent várakoznak és beszélgetnek.