Stigma [BEFEJEZETT]

제 14 장

Másnap reggel korábban ébredtem fel, mint a mellettem szuszogó Arrogáns férfi. Mivel a cuccaimat nem pakoltam ki, így nem volt nehéz dolgom a bőröndömmel. Kinyújtózkodtam, majd felálltam és felöltöztem. Felvettem a cipőmet is és kisétáltam a ruháimmal a vasútállomásra. Búcsúzásom alkalmából semmi levelet és üzenetet nem hagytam nekik. Próbáljanak megérteni a kedvemért. A vasútállomás felé vettem az irányt, amikor hirtelen eszembe jutott a tegnap este. Tae csókja, dala és kedvessége. Ahogy ezekre visszagondoltam a szemem könnyektől áztak, amiket azonnal letöröltem. Ezeket az emlékeket magamban fogom őrizni.

Kiértem a célomhoz és megvettem a jegyemet Teguba, ahol eddig éltem. Kiderült, hogy a vonatom fél órát fog késni, aminek nagyon, de nagyon örültem. Addig a szabadban leültem egy padra és a telefonomat elővettem, majd egy üzenetet írtam a szüleimnek, hogy fél órát késik a vonatom. Közöltem velük, pedig még nem igazán akartam beszélni a szüleimmel. Ahogy ezt elküldtem nekik, csengett a mobilom és egy SMS-t kaptam Taehyungtól. Az ő üzenetére már nem igazán válaszoltam, sőt meg se nyitottam.

Eltettem a készülékemet, de előtte kikapcsoltam. Amíg a vonatomra vártam, addig a földet pásztáztam és a nadrágom mintázatát piszkáltam, hogy ne unatkozzak. Fél óra leteltével meg is érkezett a vonat, amire fel akartam szállni, de meghallottam a nevemet. Már a peronra léptem rá, amikor újból meghallom, ahogy valaki a nevemet kiáltja. Megálltam és hátra fordultam, amikor megpillantottam Taet.

-Sana!-felém rohant.

-Viszlát Taehyung.-visszafordultam és a vonathoz sétáltam, majd felléptem a lépcsőre, de egy kéz visszarántott, így ráestem.

Felpattantam, majd leporoltam magamat.

-Normális vagy? Ne-nekem elmegy a vonatom.-alig vettem levegőt, ahogy kiabáltam vele.

-Nem érdekel Sana! Te már hozzánk tartozol, vagyis hozzám!-suttogta, majd derekamra fogott és magához húzott közel.-Szeretlek Lee Sana!-fülembe súgta.

Meglöktem egy kicsit, majd felszálltam volna a vonatra, de elindult. Magamban mérgelődtem, hogy pont miatta nem tudtam hazamenni.

-MIATTAD NEM LÁTOGATHATOM MEG A SZÜLEIMET!-ütögettem a mellkasánál, majd magához ölelt és zokogni kezdtem.

-Csstt..-simított végig a hátamon.-Nincs semmi baj!-nyugtatgatott.

-Nincs semmi baj?-kérdeztem felháborodva.-Szerinted nincs, pedig van!-közöltem vele.

-Sana!-távolabb állt tőlem, majd két keze közé vette az arcomat.-Nézz a szemembe!-kérte.

Belenéztem sötétbarna íriszeibe, de semmi komolyságot sem láttam benne.

-Figyelj! Örülök, hogy nem mentél el, de egyben mérhetetlenül sajnálom, amiért miattam nem láthatod a szüleidet, viszont számomra nagyon furcsa a dolog, hogy 2 hét után már kibékültek veled, amiért semmi rosszat sem csináltál ellenük!-közölte.

Szipogtam, majd beletörődtem a sorsomba.

-Tényleg szerelmes vagy belém és nem játszol az érzéseimmel?-kíváncsian várom a válaszát.

-Tényleg belédszerettem és nem játszom az érzéseiddel. Nem tenném meg veled!-homlokomra nyomott egy puszit, miközben próbáltam megnyugodni.

-És te szeretsz?-érdeklődött.

-Sajnálom, de én nem szeretlek..... Hanem imádlak!-hatás szünetet hagytam, mire egy megkönnyebbült sóhajjal ölelt meg magához, majd együtt léptünk le a peronról. Visszamentünk a bőröndömmel együtt, mikor Tae anyukájával találkoztunk.

-Mi folyik itt gyerekek?-kérdezte az anyja.

-Haza akartam menni, de Taehyung megállított és segített ráeszméltetni engem egy dologra.-válaszoltam egy széles mosollyal kísérve.

-Mit?-kérdezték egyszerre.

-Hogy nekem ti vagytok az igazi családom.-feleltem.

-Fiam! Akkor Sana nem a szerelmed?-kérdő tekintettel meredt a fiára, amit én furcsáltam.

Az anyukájának azt mondta, hogy a barátnője vagyok? Kezdem azt hinni, mintha egy drámába csöppentem volna bele.

-Igen anyám. Sana az én szerelmem.-vállamra helyezte a bal kezét.

-Végre! Hála az égnek gyermekem!-örömében megpuszilta fia arcát.-Remélem most már nem fogtok úgy viselkedni egymással, mint régebben.

-Nem..-nyugtattuk meg mindketten az anyukát.

-Örülök nektek!-jelentette ki.

Ezen mosolyognom kellett, annyira aranyos egy asszony. Most kezdtem érezni a hasamban a lepkéket, amikre már vártam, hogy megtudjam milyen érzés. Nagyszerű.