Stigma [BEFEJEZETT]

제 13 장

A "koncert" után lejött a színpadról, én pedig elindultam valamerre, mert számomra még mindig furcsa ez a dal, amikor egy kéz rántott vissza. A férfi mellkasának ütköztem, majd a szemébe néztem.

-Mi volt ez?-kérdeztem tőle.

-A szülinapi ajándékod tőlem.-válaszolt.

-A szövege furcsa.-jegyeztem meg.

-Tényleg? Pedig ez a szívemből szólt.-közölte.

-Lázas vagy?-fogtam meg a homlokát.

-Igen.. Lázas vagy miattad és az irántad érzett szeretet miatt.

-Miről beszélsz? Milyen szeretet?-kíváncsiskodtam.

-Olyan szeretet, amit szerelemnek nevezünk. Belédszerettem kb. 2 hete és csak tegnap este jöttem rá.-magyarázta.

-Nem igazán értelek. Mi volt tegnap este?-érdeklődtem.

-Tegnap este volt életem legjobb veled töltött éjszakája. Igaz, hogy nem történt meg az a dolog, de majdnem megtettük ezt a nagyon nagy lépést. A tegnapi csókunkat nagyon élveztem, ahogy a többit is.

-Ezt biztos megálmodtad, mert én erre nem emlékszem.-jegyeztem meg.

-Ezt nem álmodtam. Azért nem emlékszel rá, mert tegnap túl sok alkoholt ittál. Olyanokat kérdeztél tőlem, hogy jó szerető lennél-e meg jó vagy-e az ágyban.-mesélte.

Arcom kezdett pirulni a szégyentől. Valóban megtörtént ezek, amiket Tae most mesél, vagy csak kitalálta? Már nem is tudom, hogy mi van velem.

-És... Miket válaszoltál ezekre a kérdésekre?-kérdeztem, miután egy nagyot nyeltem.

-Azt, hogy igen és jó éjt, de te erőszakoskodtál, amíg meg nem tettem a nagy lépést a szerelem felé. Heves csókcsatába kezdtünk, majd...

-Kérlek ne folytasd! Közöttünk nem lehet szerelem!-hitetlenkedtem.-Hiszen mi ki nem állhatjuk egymást...

-Megváltozott a véleményem irántad Sana. Én szeretlek teljes szívemből!-kezemet a szívéhez helyezte.-Érzed?-kérdezte.

Mielőtt válaszolhattam megint rezgett a mobilom, miszerint anyám azt akarja, hogy holnap reggel már otthon legyek a cuccaimmal együtt.

-Ki az?-kíváncsian tekintett a telefonom kijelzőjére és olvasta el az üzenetemet.

Meglepődve állt előttem és végig az arcomat fürkészte.

-Ugye nem mész el?-remegett meg a hangja.

Bólintottam neki jelezvén, hogy igenis elmegyek. Erre idegesen beletúrt a hajába, majd rám nézett könnyes szemekkel.

-Megbocsátottál nekik?-kérdezte.

-Még nem.-válaszoltam.

-Akkor? Miért mennél vissza hozzájuk?-érdeklődött.

-Mert, csak a szüleim? Talán nem látogathatom meg őket azok után, ahogy bántak velem?

-Igazad van, akkor viszlát!-elillant.

Biztos felment a szobánkba, mert egy ajtócsapódást hallottam meg. Még egy kicsit kint maradtam, hogy alaposan átgondoljam a tervemet, de ezek a kérdések megválaszolatlanul kavarognak a fejemben: biztos vagyok abba, hogy tényleg vissza akarok térni hozzájuk? Taehyung komolyan gondolja az érzéseit, amit irántam táplál? Egyébként táplál irántam valamit? Az utolsó kérdésre már van válasz, de szerintem ez egy tréfa akar lenni.

Pár perc múlva elálmosodtam, majd felsétáltam a szobába, majd Taehyungra meredtem, aki oldalra fordulva aludt. Leültem mellé, hogy arcát még utoljára láthassam, ha holnap elmegyek.

-Mi van?-kérdezte.

-Gondoltam még utoljára megvizslatom a ronda képedet.-válaszoltam, mire mind a ketten mosolyogni kezdtünk.

Megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Alig pár centi választott el ajkaitól.

-Szeretlek te idióta!-csókolt meg, amit még nem igazán viszonoztam, majd megtettem a nagy lépést.

Visszacsókoltam. A mellkasát fedő pólóba markoltam, majd heves csókcsatába kezdtünk. Bennem még mindig nem mozogtak azok a lepkék, amiknek szárnyalniuk kellene a hasamban. Akkor ezek szerint nem is vagyok szerelmes.

Csókolózás közben nem igazán kaptam levegőt, így eltávolódtam tőle. Kérdőn meredt rám, de mielőtt mondhatott volna valamit gyorsan ajkaira tapadtam. Nyelvemet átcsúsztattam a szájába, majd táncba hívta az övét. Kezeivel simogatni kezdte oldalamat, majd a pólóm alá nyúlt és a bőrfelületet kezdte cirógatni ujjbegyeivel. A hideg futott végig a testemen, mikor a nyakamat kezdte behinteni apró csókokkal.

-Aludnunk kéne!-távolódtam el újból, de magához húzott és körém helyezte karjait.

-Kéne, de mégsem alszunk.-mosolygott.

-Holnap nekem korán fel kell kelnem..-nyavalyogtam.

-Nem engedlek el!-újból nyakamat puszilgatta.

-Mr. Arrogáns Bunkó!-szóltam rá, mire egy férfias morgás hagyta el a száját

-Igen, idióta?-figyelt rám.

-Aludjunk!-arrébb húzódtam, hogy el tudjon aludni.

-Nem vagyok álmos!-közölte.

-Jó éjt!-oldalra fordultam és lehunytam a szememet.