Stigma [BEFEJEZETT]

제 15 장

2 évvel később:

Amióta Tae bevallotta az anyukájának, hogy hivatalosan is egypár vagyunk, azóta érzem magam teljesnek. A szüleimmel továbbra sem tartom a kapcsolatot, hiszen rájöttem a kis titkukra, ami miatt kidobtak a lakásból és ahhoz köze volt egy vadidegen sráchoz is, aki magához akart venni és ki tudja mit tenni velem. Ezt nem tudták feldolgozni, ezért tettek ki az utcára. Furcsa, de egy darabig nem akartam szóba állni még azokkal sem, akik erről nem is tehettek. Jaejoonggal sem igazán beszélgetek a barátjának a szülinapi bulija óta, mikor le akart smárolni. Utána pedig leittam magam, amiről az egyetlenem emlékeztetett és olyat tettem akkor, amit szégyeltem, most pedig csak elengedem a fülem mellett. Közben pár hónapja Taehyunggal olyan történt, amit senkinek sem kívánok. Ez a baleset egy hónapja történt, amikor az anyukája balesetet szenvedett, ezért aludt esténként vele a kórházba.

Szerencsénkre ez egy hónapja történt, így már gyógyulásba kezdett a sebe, aminek már örülök. Néha segítek neki az öltözködésbe, amíg a fia valami finomat készít számára. Taehyung is megszakított minden kapcsolatot Dahyével, akivel csak azért jött össze, mert féltékennyé akart tenni. Közben már gondoltunk azon is a szerelmemmel, hogy elköltözünk, de mivel az anyukája nincs jól, így ezt a témát hanyagoljuk addig míg teljesen fel nem épül. Esténként még mindig egymás mellett alszunk, de egy-két csókon kívül nem csinálunk semmit, ami még jó, hisz nem szeretnék még teherbe esni. Talán, majd egyszer, de nem most.

-Sana, szívem!-hallottam meg Tae hangját a konyhából.

-Igen?-érdeklődtem, miközben felé indultam.

A konyha ajtajánál megállt, hogy még véletlenül se tehessem be a lábamat a helyiségbe.

-Mondani akartál valamit?-kérdeztem.

-Csak azt, hogy vigyázz anyámra, amíg elmegyek a boltba pár zöldségért.-válaszolta, majd derekamat elkapta és magához rántott, hogy megcsókoljon.

Mielőtt ajkait az enyémre tapasztotta volna, a fejemet elrántottam és kiszedtem magamat karjai közül, mire egy értetlen arcot vágott, majd megpöccintettem az orrát és sarkon fordulva indultam az édesanyja szobájába, hogy szolgálatára álljak, amíg a fia nincs itthon.

-Ki az?-kérdezte remegő hanggal.

-Csak én vagy az Sana!-guggoltam le hozzá, mire rám emelte tekintetét.

-Taehyung?-érdeklődött.

-Ő most a boltba ment pár zöldségért, de nemsokára itt lesz.

-Ó, de jó..-sóhajtott.-Hoznál nekem egy bögre friss teát?-kérdezte.

-Természetesen.-válaszoltam, majd felálltam és kisétáltam a szobájából egészen le az étkezőig.

A konyhába érve hallottam, ahogy sistereg a tűzhelyen a lábas. Gyorsan a fazékhoz rohantam és takarékra tettem a tüzet, majd a másik tűznél feltettem forrni a vizet, hogy elkészíthessem a friss citromos teát.

Amint elkészült vittem is fel Tae anyukájának, hogy ezzel is segítsek neki a hamarabbi gyógyulásához. Közben megérkezett a Mackó uraság.