Stigma [BEFEJEZETT]

제 10 장

Reggel iszonyatosan fájt az oldalam a kemény és a hideg padlótól majdnem felfáztam, de ez csak engem érdekel a legjobban, hisz őt magán és a családján kívül semmi sem izgatja. Mivel már korán reggel kukorékoltam, így arra gondoltam, hogyha én már nem alszom, akkor ő se szunyókáljon, ezért felpattantam a földről és felé lépkedtem, majd pofon vertem, hogy ezzel felébresszem Csipkerózsikát.

-ÁÚÚ.. NORMÁLIS VAGY?-ordítozott velem álmos fejjel.

-Igen, teljesen normális vagyok és te?-érdeklődtem, miután csípőre tettem a kezemet.

-Hát te biztos nem vagy magadnál, ha így ébresztesz fel.-jegyezte meg.

-Pont azért keltettem fel Csipkerózsikát, mert én sem szundikálok.

-És megtudhatnám mégis ki az a Csipkerózsika?-mérgelődött.

-Jelen pillanatban te vagy az!-nevettem ki.

-Aish..-sóhajtva kikelt ágyából.-Ma este is a padlón szeretnél aludni?-kérdezte.

-Nem, mert te leszel oda száműzve..-válaszoltam, majd kinyújtottam a nyelvemet.

-Kötve hinném..-összefonta mellkasánál a kezeit.

-Tessék?-értetlenül meredtem rá.

-Nem azt mondtad tegnap, hogy ma elmész arra a születésnapra, csakhogy ne lásd a gyönyörű arcomat?-kérdezte.

-Gyönyörű? Röhög a vakbelem.-gúnyoltam.

-Remélem jól fogsz szórakozni!-köhécselve nyögte ki kívánságát.

-Köszönöm?-kérdőn meredtem rá, miközben kivánszorogtam a szobánkból, hogy lemehessek az ebédlőbe reggelizni.

Odaérve leültem egy székre, majd az asztalról elvettem egy kiflit, ami meg volt kenve narancslekvárral. Jóízűen falatozgattam, miközben egy tökéletes szülinapi ajándékon gondolkoztam. Semmi jó nem jutott az eszembe, majd maradtam az egy tábla csokoládénál. Reggeli után kifáradtam és a szobába siettem, hogy a pénztárcámmal együtt induljak vásárolni. Ahogy gondoltam a szoba tárva-nyitva, ami jól jött, de mégiscsak betolakodók jöhetnek be és kirabolnak bennünket, de legalább tudjuk ki is lenne közöttünk a hibás. Mivel nem nálam van a kulcs, így egyértelmű, hogy ő lenne a ludas a dologban.

Busan utcáit végigjártam, amikor megleltem a megfelelő üzletet, ahol megvehetem azt az egy tábla csokoládét. Mosolyogva indultam meg a pénztárhoz és kifizettem a kiválasztott terméket, majd siettem vissza a szálláshoz. Taehyung édesanyja igazán furcsán tekintett, amikor meglátta a kezemben lévő édességet, majd elmosolyodott rajta és egyet legyintett a kezével. Nem sokat törődve sprinteltem fel a 210-esbe, hogy letehessem magam és az ajándékot a rejtett hűtőbe tehessem. Igen, itt még olyan is van. Amíg lefagy az ajándék, addig lemegyek sétálgatni a parton, csak ezúttal viszem magammal a telefonomat meg a pokrócomat, amin leülhetek. Előtte átöltöztem: