BTS-Amnézia /Befejezett/

7.

Egy kellemes, 10 perces út után, ahol nem történt más csak annyi, hogy J-Hope elaludt(?), ezért nekidőlt Rap Monsternek, de olyan erővel, hogy Rap Monster belefejelt az előtte lévő ülés háttámlájába, de olyan erővel, hogy Jin meg ez miatt belefejelt a kormányba, amin Suga először csak röhögött, de mivel Jin ijedtében hatalmasat fékezett, ezért a hirtelen megállástól Suga lefejelte a műszerfalat.

Csodás utazás volt....

A lakásukhoz érve aztán kissé feszengeni kezdtek, mármint Suga nem, de a többiek igen, mert nem tudták, hogy a három otthon maradt tag hogyan fog reagálni, ha most beállítanak amnéziás barátjukkal.

-Jobb lenne, ha valamelyikünk előre menne és elmondaná nekik-vetette fel Namjoon.-Jin?

-Jajj, pont én? Én nem bírok velük!-fakadt ki.-Csak akkor vennének komolyan, ha kajának öltöznék-gondolkozott.-Ja, hogy az már megtörtént?-emlékezett vissza arra az eseménydús forgatásra.

-Ne jajongj itt nekem, hanem szedd össze magad és jelentsd be az érkezésem!-szólt rá...igen, Yoongi.

A beszólása mindenkit annyira meglepett, hogy...nem semennyire. Yoongi a baleset előtt is ilyen volt, csak most kicsit bunkóbb lett. Mondjuk már az is csoda volt, hogy szó nélkül velük ment, akiket ugye "nem ismer" és nem kellett erőszakkal magukkal rángatniuk. És ha tudták volna Yoongi mennyire élvezi ezt a helyzetet a szerencsétlenkedésükkel....De nem tudták.

Jin végül nagyot sóhajtva lenyomta a kilincset és belépett a házba. Az előszobában koromsötét volt, pedig alig múlt hat óra. Mondjuk ősz volt. A nappaliból halványan szűrödött ki némi fény, de Jin nem talált ott senkit. És a konyhában sem. Elindult felfelé az emeletre, hogy ott keresse meg az "elveszett" gyermekeket.

Megállt Jungkook szobája előtt és már emelte a kezét, hogy bekopog, de aztán nem. Hogy miért? Mert, bár magának sem merte bevallani, félt tőle. Igen. Jungkook mostanában egészen bunkó volt és nyers. Manapság mindenkit csak elküldött a...mondjuk, hogy a fenébe.

Szóval Jin megrázta a fejét és inkább tovább ment Taehyung szobája felé, ahová végülis bekopogott.

-Ki van ott?-kérdezte egy hang. Taehyungé.

-Jin.

-Gyere.

Jin pedig belépett a szobába, de nem sokat láthatott, mert ekkor valaki hátulról ráugrott, eltakarta a szemét és lerántotta a földre.

-Mi a franc?!-kapálózott Jin kétésgbeesetten, majd meghallotta a háttérből V-t.

-Oké, elengedheted. Tényleg ő.

És ekkor az a valaki, aki egyébként Jimin volt elengedte Jint, aki feltápászkodott.

-Megtudhatnám, hogy mi a jó büdüs franc volt ez?-förmedt rájuk Jin.

-Figyelj-kezdte Jimin.-Azt mondtad, hogy Jin vagy. Oké, de ezt bárki mondthatta volna. Így még be nem jöttél, nem tudhattuk, hogy te valójában Jin vagy. Vagyis nem lehettünk biztosak semmiben. Szóval nem bíztuk a véletlenre a dolgot-magyarázta Jimin.

-Ti...betegek...vagytok-nézett rájuk Jin, még mindig sokkhatás alatt.

-Az lehet-vont vállat Taehyung.-Amúgy, mizu? Hazajöttél-érdeklődött.

-Amint látod-förmedt rá Jin.-Mondanom kell valamit. de jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el! Hazahoztuk Yoongit-mondta ki.

-Mi??!!-kiáltották mindketten.

-Jól hallottátok. És most, míg lemegyek és szólok a többieknek, hogy jöhetnek...addig mondjátok meg Jungkooknak is-azzal otthagyva a két összeesküvés-elmélet gyártót, egyszerűen kisétált a szobából.