11.

889 93 21
                                    

Visszagondolva nem is volt olyan kínos az a beszélgetés.....

Yoongi újfent arra ébredt, hogy valaki közvetlen közelről belehajol az arcába. Csak ezúttal Namjoon volt az. Aki rögtön azután, hogy felépült a sokkból, miszerint el kéne mondani Yoonginak, hogy egy banda tagja, rögtön elindult, hogy felkeltse a fiút és tájékoztassa. De ezt nem akarta a többiek nélkül végigcsinálni. Mert mégiscsak egy csapat voltak. Vagy mi.

Az már egy másik történet, hogy Jimint le kellett öntenie egy pohár vízzel, hogy végre felkeljen, J-Hope addig nem volt hajlandó felkelni, míg Rap Mon meg nem ígérte neki, hogy kap egy unikornist, V pedig....Nos, őt konkrétan kiborították az ágyból. Öten egyszerre felemelték az ágyat és kigurították belőle Taehyungot. Jin rendes "szülő" lévén magától felkelt.

Végül nyolc óra előtt öt perccel mindnyájan ott ültek a nappaliban és kínosan meredtke maguk elé. Namjoonon és Jungkookon kívül még senki nem tudta pontosan miről is lesz szó.

-Khm. Akkor...Nos...Rendben...-kereste a szavakat Rap Mon.-Oké. Arról a dologról kell beszélnünk, ami összeköt minket és...

-A palacsintáról?-kérdezte V nagyokat pislogva.

-Mi? Nem. Miért kötne össze minket a palacsinta? Várj, nem akarom tudni-rázta meg a fejét gyorsan Namjoon.-Szóval, ami mindannyiunkban közös, az az, hogy szeretjük a zenét.

-Én is?-pislogott kíváncsian Yoongi.

-Igen, te is. És ez az, amiről beszélnünk kell veled.

-A zenéről?

-Igen, tulajdonképpen. De főként arról, hogy te egy.....banda tagja vagy-nyögte ki Rap Mon.

-Mármint utcai banda? Vagy szekta?-kérdezte Yoongi össze-vissza kapkodva a fejét, hogy valaki mondja meg neki, miért is lenne ő egy utcai banda tagja.

-Nem, dehogyis. Egy együttes tagja vagy. Egy előadó. Művész. Zenész. Rapper. Dalszövegíró. És híres.

-Na neeeeeeem-rázta a fejét Yoongi.-Ez képtelenség. Én nem....Ez igaz?-nézett körbe a többieken azt remélve, hogy valaki felugrik és azt kiabálja, hogy "április bolondja". Bár ez nem volt valószínű, tekintve, hogy november közepe volt. Legnagyobb döbbenetére mindenki bólogatni kezdett.

-Mi van???? Én ezt nem hiszem el! Én rapper? És híres? És rendesen vannak koncertek, meg album, meg minden?

-Igen. És ezzel van egy kis probléma. Ugyanis éppen egy új albumon dolgozunk. És nem hagyhatunk ki téged. Lehetetlen. Rajtunk kívül senki sem tud a balesetedről. Úgy értem a kiadónál. És nem is lenne szerencsés, ha kiderülne. Valószínűleg kiraknának a bandából és az hatalmas botrányhoz vezetne. Meg mi különbem sem engednénk. Szóval ugyanúgy kell dolgoznunk, úgy kell tennünk, mintha semmi nem történt volna. Részt kell venned a fotózásokon, forgatásokon, meg minden máson. És mindenképpen jelen kell lenned a comeback-nél. Muszáj.

-Hű-kerekedett el Yoongi szeme.-És ha én ezt nem akarom?

-De....rajtad áll a banda sorsa!-pattant fel Jungkook.-Nehogy elb*szd ezt nekünk! Olyan híresek vagyunk mint még soha, szárnyalunk! Nem cseszheted el!-ordította.

-Nyugi-lépett mellé Jin és kirángatta Jungkookot a konyhába.

Mindenki döbbenten ült a helyén és J-Hope azóta is a fülét befogva ült, hogy Jungkook kimondta az első csúnya szót.

-Ez mindig ilyen idegbeteg?-kérdezte Yoongi.

-Többnyire-bólogatott Jimin.

-Menő.

-Hééé, ő az enyém!-förmedt rá Jimin.

-Jimin! Menj ki a konyhába, most!-szólt rá Rap Mon.

-De..

-Most!

Jimin dühösen felpattant és duzzogva, karbatett kézzel kiviharzott a konyhába. Pár percig csöndben ültek ott, J-Hope még mindig befogott fülekkel, de aztán Taehyung törte meg a csendet.

-Na, szóval hogy döntesz? Segítesz, Suga?-nézett Yoongira.

-Suga? Ki a f***** az a Suga? De egyáltalán, miért van ilyen hülye neve?

J-Hope éppen feloldódott volna, de meghallotta Yoongit és fájdalmasan felnyögve kiszaladt a konyhába. Yoongi kezdte úgy érezni, itt ő az egyetlen normális.

-Te vagy Suga-mondta Namjoon.-A művészneved.

-Anyám! Ez kész! De oké-szólalt meg pár perc múlva-megpróbálom. Bár nem tudom nekem ez miért jó, de egy próbát megér.

-Hogy miért jó? Mert egy kicsit megismered saját magad-mondta V és nem is tudta, hogy mekkora igazságot mondott.

-Hűha Taehyung, ilyen okosat még sosem mondtál-nézett rá elismerően Namjoon.

-Ugye?-röhögött fel, majd egy legyet kergetve kifutott a szobából, magával rántva a hirtelen okosságának varázsát.

-És a többieknek is van ilyen hülye művésznevük?-kérdezte Yoongi Namjoontól. Mert ő volt a legértelmesebb és mert már csak ő volt a nappaliban.

-Igen. Én Rap Monster vagyok, Taehyung V, Hoseok meg J-Hope.

-Ahhoz képest, hogy "remény" a neve, elég reménytelen esetnek tűnik-röhögött fel Yoongi.

Ebben a pillanatban pedig beszaladt a szobába reményvesztett, akit V üldözött a légy helyett. És mindketten artikulálatlanul üvöltöttek, nyomukban Jungkookka, aki azért üvöltött, mert a többiek üvöltenek és Jin, aki egy serpenyővel a kezében üldözte a többieket. Mit mondjak, az összkép felejthetetlen volt.

.......Visszagondolva mégiscsak kínos beszélgetés volt.


BTS-Amnézia /Befejezett/Where stories live. Discover now