BTS-Amnézia /Befejezett/

25.

Eközben a BTS lakásán

-Taehyung!-üvöltette el magát Jungkook, miután úgy ítélte meg, hogy a kora délutáni órákban túl halk a ház.-Hova a fészkes faszba raktad el a jegyzettömbömet?

-Honnan veszed, hogy én voltam?-üvöltött vissza az említett személy.

-Miért, nem te voltál?

-Miért érdekel?

-Talán kéne, mert úgy veszem észre, hogy én vagyok az egyetlen, aki dolgozik az albumunkon! Lehet, hogy szólóznom kéne és akkor nem lenni ennyi kibaszott problémám!-dühöngött.

-Jól van, de akkor sem én voltam!

-Jimin!-üvöltette el magát újra Jungkook.

-Megtennéd, hogy nem üvöltesz a fülembe?-dörzsölte meg a fájós fülét Jimin, aki egyébként pont Jungkook mellett állt.

-Nem!-üvöltött Jungkook-továbbra is Jimin fülébe.

-Akkor szarjál sünt!-ordított vissza Jimin, mire Jungkook úgy mérte végig, mint aki méretet vesz róla, hogy tudja, mekkora koporsó fog kelleni. Ezért Jimin jobbnak látta elszaladni. De szegény annyira béna volt, hogy elesett (a még mindig ájult) J-Hope fotel mögött kinyújtott lábában és végigterült a padlón. Hoseok megérezhette, hogy valaki hozzáért, mert hirtelen felült. Ettől a hirtelen mozdulattó a földön fekvő Jimin annyira megijedt, hogy felsikoltott. Kábé így:

-AztakurvaanyjátnekiJ-Hopeteszadistaállattudodkitijesztgess!

Hobi vette az adást. Elájult. És bebaszta a fejét a falba.

Jungkook lassan hátrálni kezdett, hogy még véletlenül se lehessen ráfogni a történteket és szép lassan kioldalazott a konyhába.

-Hol a picsában van a jegyzetfüzetem?-gondolkozott, miközben sorra kinyitogatta a konyhaszekrényeket, hátha ott van. Itt sosem lehet tudni. De nem találta meg, csak Jin arckrémeit. Erősen reménykedett benne, hogy azok nem szoktak az ételébe kerülni.

A nappaliban kikerülte a továbbra is eszméletlen Hoseokot és a fotelben ülő Jimint figyelmen kívül hagyva felment a szobájába. Lehuppant az ágyára, de sikerült lelöknie a szekrényről a vázát, amiből most mérgesen szaladt ki a bunkó pók, a bosszút tervezve.

-Hogy ebben a házban minden ilyen selejtes-kelt fel, hogy visszategye a vázát a helyére. Mikor lehajolt, észervette benne a kis fehér cetlit, amit még Suga rejtett bele. Kivette és széthajtogatta. Egy üzenet volt rajta, amit egyértelműen neki címeztek.

Hé, Bunkókám! Kölcsönvettem a jegyzetfüzeted. Remélem nem bánod. Ja, bocs. Nem érdekel, mit gondolsz.

S.

-S. Suga, te állat-suttogta.

Mikor Suga, RM és Jin beléptek az ajtón, egy nagyon dühös, nyálbuborékot fújó Jungkook-kal találták szembe magukat.

-Kook-biccentett Jin és gyorsan távozott, mert nem szerette a feszültséget.

-Yoongi, beszélhetnék veled?-kétdezte Jungkook fagyosan, villogó szemekkel. (Lehet, hogy fényképeket készített Sugáról, hogy az orvosok majd tudják, milyen volt az arca, mielőtt "véletlenül" lefejelték.)

-Persze, megyek-kiabált be a nappaliba RM, mintha bárki is szólt volna neki.

-De minek?-kérdezett vissza Jin a nappaliból.

-Hát, ez nem jött be-rázta a fejét szomorúan RM.-Inkább csak úgy elmegyek-mondta és el is sétált.

-Ketten maradtunk-ropogtatta a nyakát Jungkook.