BTS-Amnézia /Befejezett/

22.

A felkelő nap sugarai aranysárgára festették a szoba falait. Olyan gyönyörű reggel volt, mert november vége volt, de végre kisütött a nap. Csakhogy a napsugarak nem vették figyelembe, hogy abban a szobában, ahová ők bevilágítottak ott feküdt egy morcos, kialvatlan fiú, aki rohadtul nem szerette, ha a nap korán reggel belevilágított a személyes terébe. Ő volt Jungkook. Olyan szép napnak ígérkezett....csak aztán valahogy az egész elbaszódott félúton.

-Hogy a jó büdös kurva anyádba sütnél inkább és nem az én arcomba!-"köszöntötte" Jungkook a reggelt. A párnáját az arcára szorítva fordult be a fal felé, aztán irtó gyorsan vissza.

-Yoongi?-fordult a szomszédos ágyon mozdulatlanul heverő takarókupac felé.-Itt vagy?

Mivel választ nem kapott, a biztonság kedvéért felkelt és belerúgott párat a takarókba, ami alól ezután némi morgás és motyogás hallatszott.

-Yoongi? Alszol?

-Mi van már?-rúgta le magáról a takarót....Taehyung.

-Mi anyámat keresel te itt?-hökkent meg Jungkook. Abból látszik, hogy meglepődött, hogy a saját anyját "szidta" és nem V-ét.-Hol van Yoongi?

-Neked is jó reggelt, Jimin!-nyújtózkodott V.

-Mi van?! Eszednél vagy ember? Én Jungkook vagyok, nem Jimin. És te egyáltalán mit keresel itt? Hol van Yoongi?

-Mi bajod van, Jimin? Kicsit idegesnek tűnsz!

-Mondd csak...Te hülye vagy???

-Hogy megnőttél!-csodálkozott V, aki csak azért nem látta tisztán a dolgokat, mert félig aludt. Vagy még annál is jobban.

-Taehyung, térj észhez!-rázta meg Jungkook.-Akarom mondani, magadhoz. Mert észhez nem nagyon tudsz.

V megdörzsölte a szemét, felnézett és....

-Jungkook?! Mit keresel a szobámban? Meztelen vagyok!-kiabált V és magára rántotta a takarót. Egyébként nem volt meztelen. Póló legalábbis volt rajta.

-Először is ez az én szobám, szóval én kérdezhetném tőled, hogy te mit keresel a szobámban. Másodszor, akkor nem zavart, hogy "meztelen" vagy, mikor Jiminnek hittél? Harmadszor. Hol a picsában van Yoongi?

-Oké, akkor sorban. Először is nem tudom, másodszor...mi volt a második?-vakarta meg a homlokát Taehyung.

-Ostoba!-fortyogott Jungkook.-Hát az, hogy...Nem emlékszem. Mindegy is, nem fontos!-csattant fel az idegbeteg Maknae.

Ekkor valami hatalmasat koppant a földszinten és valaki felsikított. Olyan egészen lányos hangon.

-Mi volt ez?-kérdezte V.

-Honnan a retkes fa....

-Héé!

-Mi van?

-Ne beszélj csúnyán!

-Ne már! Olyan lettél, mint Hoseok?-nézett rá lesajnálóan Jungkook.

-Úgy értem nélkülem ne beszélj csúnyán! Szólj, ha káromkodsz és akkor együtt csinálhatjuk. Mint az igaz barátok. Vannak, akik együtt sportolnak, vagy tanulnak, de mi majd együtt káromkodunk. Jó?-nézett rá V csillogó szemekkel, pont úgy, mint aki komolyan gondolja.

-Csodálatos-morogta Jungkook, mire V örömében tapsikolni kezdett.

-Na, akkor megnézzük, mi volt az a koppanás az előbb?-kérdezte, miközben kipattant az ágyból és már el is szaladt az ajtó felé, amikor...

-Fújjj! Tényleg igazad volt! Nincs rajtad nadrág! Kiég a retinám!!!!!-üvöltött Jungkook, miközben a kezeit a szemeire tapasztotta, hogy kizárja a számára rémséges, míg több ezer lánynak, hogy is mondjam, vágyálomként dédelgetett "dolgot" Taehyung alsó felén. (Megj.: kész vagyok teljesen, bocsássatok meg).

-Upsz! Húzok nadrágot-mondta Taehyung és elszaladta szobája felé, Jungkook pedig hálát adott az égnek, amiért csak V fenekét látta és a többit nem.

Kisétált a szobájából, majd le a nappaliba, hogy kiderítse végre mi történt. A nappaliban a következő kép fogadta: Namjoon bűntudatos képpel gubasztott a fotelban, Jin a földön térdelve törölgette a könnyeit, J-Hope idegesen járkált fel-alá, Jimin a földön ülő Jint próbálta valahogyan felvidítani, miközben néha-néha szúrós pillantásokat vetett Rap Monsterre, Yoongi pedig az ablaknál állt és úgy röhögött, mintha muszáj volna.

-Mi a fa...

-....szom történt itt?-fejezte be Jungkook gondolatát Taehyung, aki időközben lejött az emeletről. Szerencsére immár nadrágban.

-Hagyjál már nyugodtan káromkodni a kur...

-...va életbe!

-Pics...

-....ába! Nagyon megy ez nekünk-lelkendezett V.

Na most erre Yoongi még jobban röhögni kezdett. Nem is konkrétan ezen, hanem Hoseokon, aki természetesen nem készült fel időben, ezért elájult és ráesett az amúgy már így is romokban heverő mahagóni asztalra, Jin féltett kincsére.

-Már megint elájult! Elegem van!-törölgette meg a szemeit Jin.-Hagyjuk itt a fenébe, amíg mindenki ki nem káromkodta magát, mert nincs kedvem százszor egymás után újraéleszteni.

Ezzel mindenki egyet értett. Így hát csak szimplán arrébb gurították az ájult J-Hope-ot.

-Szóval mi történt?

-Bejöttem tévézni és mikor elsétáltam az asztal mellett véletlenül belerúgtam és...eltört-válaszolta RM nagy sóhajjal.

-Aha-mondta Jungkook furán.

-És én láttam!-röhögött Yoongi a szemét törölgetve. Csak még ő örömében sírt, addig Jin bánatában.

-Yoongi! Veled beszédem van-nézett Jungkook Sugára, mert tudni akarta, hogy hol volt, és miért a flúgost találta reggel a szobájában.

-Ajjaj, behívat a diri?-röhögött tovább Yoongi.

-Ez nem vicces!

-De az!

Ekkor megcsörrent a Leader telefonja, aki továbbra is bűntudatos arcot vágva, hogy Jin lássa, megbánta, felvette a készüléket.

-Halló?....Igen, itt van.....Mikor?.....Most?....Persze, megoldható....Megmondom és indulunk. Visszhall.

-Mi van?-kérdezte Jin egy pillanatra elfeledkezve a bánatáról.

-A kórházból hívtak. Yoonginak időpontja van mára a pszichológushoz.

-Egészségedre-szólalt meg V és Jimin egyszerre.

-Mi?

-Tüsszentettél nem?

-Nem-rázta a fejét RM.

-Akkor semmi.

Ők egész jól szórakoztak ezen a pszicholóhus sztorin, de közben egyikük sem vette észre, hogy Yoongi arcáról lefagyott a mosoly.

Folyt. köv.