BTS-Amnézia /Befejezett/

15.

-Pontosan miből is áll ez a fotózás?-kérdezte Yoongi aznap, ha Namjoon jól számolt, negyvenedjére. És még csak délután 5 óra volt.

-Oké, akkor elmondom még egyszer, utoljára-ismételte Namjoon negyvenedjére.-Odamegyünk, felvázolják a koncepciót, amit elképzeltek, mi eldöntjük, hogy elfogadjuk-e vagy sem. Ha nem, ami nem sűrűn fordul elő, közösen megbeszélünk valami mást és eltoljuk pár nappal a fotózást, ami óriási hátrány, de többnyire megéri várni még pár napot. Ha viszont megegyezünk a jelenlegi koncepcióban, akkor jönnek a sminkesek, stylistok és elvégzik a dolgukat. Vagyis nézhetővé varázsolnak bennünket.

-Nézhetővé?

-Érted. Társadalmilag, ARMY-lag elfogadottá. Mondjuk nekik szerintem az is tetszene, ha smink nélkül, szakadt ruhában lépnénk fel. Szeretnek minket. Túlságosan is.

-ARMY? Az mi? Úgy hangzik mint valami furcsa, indiai betegség...

-Miért pont indiai?

-Rasszista vagyok. Így ébredtem. Ugorjunk-sürgette Suga, aki mindig mindent arra fogott eddig (és fog ezután is), hogy "így ébredt".

-Így nevezzük a rajongóinkat. ARMY.

-Hát jó.

-Oké, akkor folytatom. Hol tartottam?

-Honnan tudjam? Figyelek én arra, amit mondasz?-fintorgott Suga.

-Ezzel most azt akarod mondani, hogy egyszer sem figyeltél arra, amit mondtam?!

-Szerinted szórakozásból kérdeztem meg ennyiszer?

-Kikészítesz engem, komolyan.

-Ne mondd.

-Hagyjuk. Inkább befejezem. Azt hiszem a stylistoknál ragadtunk le. Igen. Szóval megcsinálják a hajunk, meg minden, aztán bemegyünk a fotózásra. Egyenként. Ilyenkor csak mi vagyunk bent, meg a fotós és a rendező. De most kérni fogom, hogy bemehessek veled. Aztán jönnek a csoportos fotók. Végül pedig a kettes-hármas csoportképek. A párosításokról mindig a rendező dönt. Ilyenkor is csak azok vannak bent, akiket érint. De a végén mindannyian megnézzük az összes képet, ami készült és javaslatokat tehetünk arra, hogy melyik maradjon és melyik menjen. A fotós és a rendező meg a menedzserünk meg majd eldöntik, hogy egyetértenek-e. Ez általában el szokott húzódni. Mármint a fotózás. Biztos, hogy nem leszünk kész egy nap alatt. Ezért a fotózás után, ha tényleg nem készültünk el, megmondják, mikor kell legközelebb mennünk. Aztán ha ez kész, meg választottak, akkor elkezdődik a retusálás, szerkesztés satöbbi. Szóval ez eltart jó 2-3 hétig, mire elkészül. Kb. ennyi időnk van befejezni az albumra a számokat, ami azért necces, mert még nincs egy dalunk sem!

-Oké-hagyta figyelmen kívül Suga Rap Mon utolsó mondatát.-Ez nekem nem igazán tetszik.

-Micsoda?

-Ez az egész. Hogy bárki hozzáérjen a hajamhoz, vagy a fejemhez, amin, ha nem tudnád van egy hatalmas seb. És ez sminkelős dolog sem túl szimpi.

-Basszus a sebed!-kapott a szájához Rap Mon.-P*csába! Mit csináljunk?

-Először is nyugodj meg, attól megnyugszol-"nyugtatta" Suga.-Másodszor: ez engem rohadtul nem érdekel.

-Jó, jó. Megoldom-győzködte RM saját magát.-Akkor nem engedjük, hogy a hajadhoz nyúljanak. Semmikép. Itthon megcsináljuk. Igen. Ez lesz a legjobb.

-Mi? Rajtam kívül senki nem nyúlhat a hajamhoz! Sőt még én sem nyúlok a hajamhoz! Nem fogom pont nektek megengedni! Isten ments!

-Azt hittem nem hiszel istenben-nézett rá kérdőn RM.

-Már miért ne hinnék magamban?-nézett vissza kérdőn Suga.

-Értem-röhögött Namjoon.

-Szóval akkor mi lesz a hajammal?

-Muszáj lesz nekünk megcsinálni. Nincs mese.

Másnap reggel Suga eleve gyomorgörccsel ébredt. Elvégre ezek az őrültek mégiscsak az ő fején akartak "kísérletezni". Lerúgta magáról a takarót és már épp kisétált volna a szobából, amikor hirtelen ötlettől vezérelve visszafordult és megállt Jungkook ágya mellett és a halálfejes pizsamában, hortyogó, nyáltól csillogó szájú gengsztergyerek fölé hajolt és teljesen felelőtlenül belefújt az arcába. Jungkook először csak mordult egyet, mire Suga újra az arcába fújt. Ekkor Jungkook fújt egy hatalmas nyálbuborékot (ez a titkos szuperképessége, hogy mindig, bármilyen helyzetben képes nyálbuborékot fújni) és az kipukkanva egyenesen arcon lőtte Yoongit.

-Khmkhkhghgrtightkjvnkdvhkedhvjktdb-"mondta" Yoongi.-Miafaszomez?

Jungkook továbbra sem mozdult, hanem békésen tovább fujdogálta a nyálbuborékait. Suga pedig a padlón összegörnyedve jajgatott, amiért efféle atrocitás érte szegény fejét.

-Megpusztulok-hörögte, miközben egy zsebkendőt próbált előkotorni a szoba valamelyik szegletéből. Bármelyikből.

De nem járt szerencsével. Nagy nehezen elvánszorgott az ajtóig, ami "varázslatos" módon magától kitárult. Jimin állt a küszöbön.

-Namjoon mondta, hogy keltselek fel....-kezdte, de aztán szemébe ötlött az az apró tény, hogy akihez beszél, az nem ott van, ahol lennie kéne, vagyis fejmagasságban, vagyis kicsit feljebb, mert Jiminről beszélünk. Szóval, hogy tulajdonképpen eddig a levegőhöz beszélt. Aztán lenézett a földön fetrengő Yoongira.

-Mit csinálsz?-érdeklődött.

-Meghalok-hörögte és belekapaszkodva Jimin pulcsijába lerántotta maga mellé a földre.-Jungkook arcon köpött. Hívd a 911-et!

-Mi az a 911?

-Nem tudom. Múltkor hallottam egy sorozatban, hogy a szenvedő és/vagy haldokló emberek mindig azt hívják.

-Inkább hívjuk Namjoont. Róla legalább tudjuk, hogy kicsoda.

-Nekem mindegy, csak hozz segítséget. Meg egy zsepit!-kiáltott a távolodó Jimin után.

Pár másodperc múlva meg is érkezett a felmentősereg.

-Itt vagyok. Mi történt?-rontott be az ajtón Namjoon, aminek az útjában éppen ott feküdt Suga, akit így az ajtó azon a ponton talált el, ami egy fiúnak legjobban fájhat.

-Anyáddddddd!-ordított fel a kora délelőtti órákban.

-Mi az? Mi történt?-forgatta a fejét a zajra felébredt Jungkook.

-Arcon köptél, az ajtó meg tökön rúgott-vázolta fel válságos helyzetét Yoongi.

-Ja, akkor jó-vont vállat Jungkook, majd nem zavartatva magát kisétált a szobából.

-Valaki nem akar megmenteni?-nyögött fel Yoongi.

-Itt egy zsepi-hajolt le hozzá RM.

-Kösz-motyogta Suga, miközben letörölgette az arcáról a nyomokban még mindig ott található nyálat.-Magamra hagynátok egy percre?

-Persze-válaszolt Jimin és Namjoon és elindultak kifelé.

-De, ha majd már nem hallotok káromkodást és még nem jelentem meg a nappaliban, azért nézzétek majd meg nem kaptam-e agyérgörcsöt. Kösz.

-Rendben-mondta RM, majd Jiminnel a nyomában kisétált a szobából.