Istenekkel szemben

Az ebéd készítés

Miután Clint elhozta a cuccaim nagyját ( ruhák, tisztálkodási cuccok, sminkes ridikülöm, személyes dolgok), Stark megmutatta az új szobám. Ami a ... sokadik emeleten volt. A nappalival egy szinten van az erkély ami a toronynak egyféle kinövése. (Író: Kinövése XD). Szóval a nappali fölötti szinten van az új szobám. Legalább leküzdöm a tériszonyom- mondtam magamban szórakozottan. Ez után elmentem vásárolgatni. Először magamnak vettem pár dolgot amire szükségem lehet. Aztán a férfi ruhák mellett megálltam. Rájöttem, hogy Lokinak nincs más ruhája a zöld/fekete harci ruháján kívül.

Szóval hat szatyor telt meg minden féle férfi ruhával amik úgy ránézésre jók lehettek a férfire. Hát az eladó csaj jól megnézett magának az biztos. Mikor kiléptem az utcára gondoltam egyet (Író: Uram isten!! Rosszul kezdődik.) Át mentem az út másik oldalán lévő textil üzletbe. Itt minden féle spéci anyag volt, így össze gyűjtöttem azokat amiket Loki harci ruháján láttam. Mikor úgy gondoltam, hogy meg van minden fizettem és kiléptem az üzletből. Kemény tíz szatyor volt nálam. Nagyon nem volt kedvem sétálni ennyi szatyorral, hogy valami idióta direkt fellökjön és megpróbáljon elcsábítani. Ami mellesleg nem történne meg.

Elrugaszkodtam a földtől és a Stark toronyba értem pár perc alatt. A teraszra landoltam és a nappaliba igyekeztem. Hallottam, hogy Loki halkan beszél és ,hogy valaki sír. Megszaporáztam lépteim. A Férfi már nem beszélt mikor beértem, hanem csak állt. Peper pedig a pultnak dőlve sírt. Láttam az istenség arcán az elégedettséget és a gonoszságot. Szinte a helyiség ellentétes oldalán voltak így simán észre vettek.

-Mit mondott?- kérdeztem tőle óvatosan, de ő csak sírva kiment a helyiségből- Mit mondtál neki?-keményedett meg a hangom. -Válaszolj légyszíves!- kértem szépen. Semmi.- VÁLASZOLJ!- kiabáltam rá. Meglepődött a hangom erősségén.

-Csak a tényeket.- vigyorgott gonoszan. Hát én nem tudom mégis, hogy a fenébe néztem rá, de a szemében hirtelen félelem suhant át majd megint nem lehetett kiolvasni belőle semmit. - Például azt, hogy Starknak többet érnek a gépei, mint ő.- mondta kelletlenül. Sóhajtottam és teljes erőmből neki vágtam az ő szatyrait... a kanapénak. Mind a hat szatyor ott volt a kanapén, az enyémeket meg az egyik fotelbe vágtam le. Ledermedt és meglepetten nézett rám.

-Az új ruháid- remegett a hangom az elfojtott indulattól-most vettem őket. -lenyugtattam magam.- Remélem minél előbb levetkőzöd ezt a modort. Különben gumi szobába záratlak.- mondtam hidegen. El akartam vonulni az új szobámba, el is indultam. Megtorpantam. Lokin nem volt semmi ami megakadályozhatta a szökését vagy ilyesmi. Se kötél, se bilincs. Lehet, hogy Peper engedte el csak Loki így hálálta meg. Így hát fáradtan vissza fordultam.

-Jarvis!- szóltam a mesterséges intelligenciának.

-Igen Ms. Barton? Miben lehetek segítségére?- szólt valahonnan a hang.

-Jól tudom, hogy a bosszúállók ebédre érnek haza és csak Peper van itthon? Meg azt, hogy nincs itthon kaja?- lehet túl sok kérdést tettem fel?? Ugyan.

-A válasz mindenre igen. Pontosítanék. Mr. Stark most érkezett meg a parkolóba.- válaszolt Jarvis.

-Köszönöm. De hívj csak Smaragdnak. Tonynak meg szólj, hogy menjen Peperhez. -mondtam neki utólag.

-Igenis Smaragd kisasszony.- megforgattam a szemem. Egyszer kinyírom Tonyt ha nem programozza át, hogy legalább az én nevem mondja normálisan. Elég nekem elviselni ezt a régi módot a Kapitánytól. Elkezdtem elkészíteni az ebédhez a húst. Hallottam a zacskó zörgést, így kíváncsiságból hátra fordultam. Lokin nem volt felső épp elegánsabb inget vett fel arra meg amolyan zakó féleség. Mikor már a nadrágját húzta volna le gyorsan megfordúltam, és rájöttem , hogy eddig mosolyogva figyeltem. Mi van velem? Elmegyek majd Bannerhez. Ha jól tudom nagyon jó orvos.- gondoltam magamban és csináltam tovább a húst.

Pár perc múlva halkan mögém osont. Erre nem volt más szó. Aztán a tarkómra tette a kezét és éreztem, hogy az elmémbe akar kutakodni. Gyorsan lezártam előtte az elmémet és hátra csaptam a fejem. Fájdalmasan felkiáltott az orrából pedig csöpögött a vér. Hátra tántorodott. Ezt kihasználtam és a földre vittem. Ne kérdezzétek hogyan mert még én se tudom, hogy hogyan sikerült. aztán hátra csavartam a kezét és a hátára ültem.

-Még egy ilyen próbálkozás és nem fogod megköszönni a sorsnak, hogy mellém sodort.

-Jó! Felfogtam! Leszállnál rólam?- kérdezte morogva. Lemásztam róla és gyorsan felálltam. A tűzhelyhez léptem és folytattam a sütést. Aztán rájöttem, hogy még nem pucoltam krumplit a sült krumplihoz. Elővettem a kellékeket és a pult másik oldalára tettem azokat. Ránéztem az istenségre aki meglehetősen ellenséges tekintettel méregetett.

-Látom azon kívül, hogy a tekinteteddel próbálsz megölni nincs más dolgod. Pucold meg ezeket.- mutattam a krumplis zsákra ami félig volt. Kitágult a szeme és élesen szívta be a levegőt.

-Én? Biztos nem! Nem szolga munkára születtem. Isten vagyok ti nem értek fel ho..- ekkor elkezdtem nevetni. Nem bírtam nevetés nélkül, mert elképzeltem, ahogy Halk a lábánál fogva dobálja szegény Lokit. Lenyugodtam és ránéztem. Értetlen képet vágott így elkezdtem idézni:

-Eléég! Egyikőtök sem ér fel hozzám. Isten vagyok ostoba férgek.. Nem fogok dulakodni egy ö o..- aztán rácsaptam párat a pultra majd varázsoltam a hangomon és Halk hangján mondtam tovább.- Nyikhaj istenke.- Majd kuncogva rá néztem és vártam a reakcióját a produkciómhoz. Keserűen elmosolyodott és megtapsolt. Tudom, hogy mélyen él benne az emlék. Kiben nem? Ránézett a krumplikra és grimaszolt egyet. Ekkor jöttem rá valamire:

- Várjunk! Csak nem azt akarod mondani, hogy még sose csináltál ilyet?

-Nem akartam mondani. Nem volt rá szükség, hogy ilyeneket csináljak.- mondta vontatottan.

-Nézd, itt senki nem fog hercegként tisztelni. Te mindent úgy fogsz csinálni ahogy mi. Na így kell csinálni!- mutattam be burgonya pucolási tudományom szép lassan. Megfogta a műanyag eszközt és próbálkozott. Hát igen meggyőző tudok lenni... néha.., de akkor nagyon. Mikor végre kész lettem a húsokkal ránéztem és majdnem elnevettem magam. Kemény másfél óra alatt sikerült tíz darabot megpucolnia.

-Besegíthetek?- kérdeztem ő pedig bólintott. Így hát én is besegítettem. Láttam, hogy elkezd tikkelni a szeme. Hirtelen olyan káromkodás hadát adta ki magából amibe még én is bele pirultam pedig nem vagyok olyan típus. Csak, hogy egyet említsek ( Író: vigyázz csúnya szó): Odin bassza meg! meg hasonlók. Tony jött fel futva, megállt a nappali közepén és próbálta felmérni a helyzetet.

-Mé- gis- mi- volt- ez ?- vontam kérdőre lassan a káromkodót.

-Te hogy tudod ilyen gyorsan csinálni?- akadt ki teljesen- én másfél óra alatt csináltam meg tízet te meg félperc alatt kettőt!!!- mutogatott gyerekesen a tálra. Tony meg én csak nevettünk a vérig sértődött istenségen. Hiába utálta őt Tony. Láttam Vasemberen ha csinál még ilyen emberibb dolgokat és vissza vesz a rossz énjéből akkor még az is lehet, hogy megkedvelik egymást.

Aztán Starkot is beállítottam dolgozni. Természetesen félóra alatt készen lettünk és még össze is vágtuk. Közben már sírva nevettünk Loki morgásain. Íme a kedvenc kérdésünk tőle amitől mind ketten teljesen elvesztünk és fetrengtünk:

-Fémember erre nincs valami kütyüd?