Istenekkel szemben

Elme

Smaragd szemszög

   Amint beértem Zekk szobályába magamra zártam az ajtót. Csak nem töri be. Kulcsra zártam és körül néztem a helyiségben. Nem túl nagy. Nem is túl kicsi. Szinte minden kék volt a szobában. A féby ami meg a kék szint adta a szobának egy kéken világító kövecske volt. Mintha már láttam volna ilyesmit valahol... A Tesserakt! Lehet, hogy lopptt belőle? Az nem.lehet mert Banner már szólt volna. Akkor ez egy másik darab? Több van belőle?

   Annyira elbűvölt a szemgolyó nagyságú kő, hogy nem vettem észre, hogy már a hátam mögött állt üldözőm.
-Tetszik?- szörnyen mély hangja lett. Hátra fordultam ijedtemben, amikor meg megláttam majdnem.felmondták a szolgálatot a lábaim. Jégóriás alakjában volt. Hátrálni kezdtem és valami eszközt kerestem amivel megvédhetem magam. Nem találtam így már menekülő útvonalat kutattam.
- Nyugodj meg kérlek.- elvette a mögöttem lévő követ és egy fém dobozba zárta el. Mire eltünt a fény vissza tért emberi alakja.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek.- mosolygott rám félénken.

   - Mi volt ez?- vontam kérdőre.- Ez olyan kő ami a Tesserakt csak.. Csak..kisebb..
-Igen. Olyan mint a Tesserakt csak kisebb és erősebb. Ez a hely kő.
-Az nem a Tesserakt?- kezdem nem érteni az egészet.
-Igen, de ez erősebb. A másik csak egy tökéletes másolat. A víz elem építő köve. Innen ered az, hogy mi irányítani tudjuk az említett elemet.
-Oh..és más kövek más elem erejét adják nektek, ha mondjuk megszerzitek?

-Nem. -nevetett fel.- Csak a víz vagy jég amit irányítunk lesz teljesen más színű. Olyan színű, mint a megszerzett kő.
-Értem. Ennek a kőnek nem a világodban lenne a helye?
-De igen. Csak kell ahhoz, hogy feltudjam törni az elmédet védő gátat amit valaki oda rakott, hogy ne emlékezz.

-Akkor... Elkéne kezdeni nem?- féltem. Nagyon féltem. Nem akartam ezt az egészet.
-Rendben.- mondta majd a kis követ elő vette és kétszer ketté törte. Két darabot a szemem elé tartott mire az gáz halmazállapotot vett fel és a szemembe szívodott.Minden elsötétedett.

A sötétben egy hatalmas vaskapu rajzolódott ki. Egyhatalmas vaskapu, de semmi más. Mintha csak ez lett volna meg a sötétség. Hallottam ahogy mögöttem döng valami. Megfordultam. Egy kőfal volt és egyre közelebb halottam a fal mögül jövő döngést. Aztán valaki a nevemet kezdte kiabálni. Nem.tudtam, hogy ki az de aztán sikerült azonosítani a hangot. Zekk.
-Smaragd! Smaragd!... Smaragd.. Feladom sosem.talállak meg.- a hangja eelkeseredett volt. Kiabálni akartam, hogy itt vagyok de nem tudtam megszólalni. Mások tuti elkezdtek volna halkan zokogni, viszont én én vagyok. Egy makacs macska, hogy éljek nevelő apám szavaival.

   Apró kövekkel kezdtem el dobálni a falat. Makd a vaskaput mert az hangosabb volt. Még két nagy dörrenés és a fal áttört. Zekk lépett ki a romok közül és... és.. Fuuuu de jól nézett ki. Voszont valami féle rossz érzés, bizsergés futott át rajtam.
-Végre meg vagy. Azt hittem nem talállak meg.- mosolygott majd egy pár angyal szárny és egy glória.

-Angyal vagy?- képedtem el.
-A kő adta nekünk ezt az erőt. A kinti igazi világban is előtudom ezeket hozni. Viszont azért vagyunk itt, hogy áttörjük a gátat.- mondta drámaian.
-Mármint ezt a szar-vast? Ezt kétlem, hogy bármivel eltudjuk tüntetni.- gesztikuláltam és mutogattam a fémajtóra.
-Nem tudom mondták e már de ilyenkor szorkakoztató látványt nyújtasz.

-Perszeee! Még olts is be! Földbe tiporni nem akarsz?- aztán rájöttem, hogy már kiabálok vele.- Bocsáss meg.- kértem szem lesütve bocsánatot.
-Semmi baj. Ez annak a jele, hogy az emlékeid nem vesztek el teljesen. Régen ilyen volt a személyiséged.
-Te ismersz engem? Te tudod mitől vesztettem el az emlékeim?- támadtam le a kérdéseimmel.
-Igen ismertelek, de ennél többet nem mondhatok. Az emlékeidből, amikor vissza szerezzük meg fogsz tudni mindent.
-Idegesítő vagy ember!- morogtam.
-Ismét egyik tipikus mondatod volt.- ismét vsak mosolygott.- Ma csak megmutattam ezt a helyet. Most már vissza megyünk.
-Mégis hogyan?- tettem karba a kezem és vontam fel a szemöldököm.
-Én vissza tudok menni a képességeimmel. Neked meg kivezetem a szemedből a követ és újra kint leszünk.
-Hát jó..- erre eltünt a szemem elől. Mire még kettőt pislogtam újra magam voltam a valóságban.

   Éreztem, hogy valami nagyon nem oké. Nagyon fáradtnak éreztem magam és alig tidtam mozgatni a tagjaim. A testem meg verítékben úszott. A fiú jobban viselte. Ő tudott mozogni meg járkálni, de ő is tiszta izzadság volt.

-Bocs de nem mondtam. Ettől nagyon kimerül az ember. Aki hozzá van szokva úgy viseli mint én. Vagy jobban de azt hagyjuk. Hozzak inni?- kérdezte én csak bólogattam. Mikor kilépett sötét lett egy pillanatra a szobában, de a kő mint valami lámpa felkapcsolt. Aranyos...nekem is kell ilyen..Vajon ha nekem lenne ilyen tudnék repülni? Várjunk csak ha a repülő repül akkor a hajó miért nem hajol?

Eme értelmes mondatok cikáztak a fejemben mikor belépett a pohár vizzel tűnő valamivel. Tömény alkohol szaga volt.
-Mi van benne?- neztem az ismeretlen eredetű folyadékra.-Jarvis! Mi van a pohárba?
-Magyar házi pálinka. 85 fokos. Barack.
-Köszönöm.
-Nincs mit Ms. Barton.
-Tudom, hogy alkohol de ez semlegesíti az utóhatásokat.- magyarázta.- Én már itam ez a tied.- nyomta az arcomba a poharat. Nagy nehezen elvettem és felkészültem arra, hogy most be fofok csiccsenteni. Gyorsan lehúztam és vártam. Pár pillanatal késöbb már nem éreztem fáradságot. Elmúlt minden bajom viszont semmi sem jelentkezett. Nem rugtam be.

   - Hogy hogy nem rugtam be?- meredtem rá.
-Úgy hogy pont annyit mértem.ki amennyi pont semlegesíti az utóhatásokat. Ezáltal nem rughatsz be.
- Értelek...asszem. Hány óra van?
- Lassan 11.
-Azt meg mégis hogy? Hiszen az előbb még reggel volt!
-Úgy, hogy ott lassabban telik az idő. Mint itt.- biztos vagyok benne hogy nagyon hülye fejet vághattam mert felnevetett.
-Oh basszus!! Nekem.Lokira kellett volna vigyáznom! Bocsi de most megyek megnézem mit csinál.- kirohantam az ajtón és beugrottam a liftbe. Mikor pedig kinyílt az ajtó berobogtam a nappaliba es megbotlottam a szőnyegben így vagy 60- nal közeledtem egy fekete folthoz. Mint kiderült Hazel volt fekete ruhában. Mint kiderült éppen társasoztak. Tudjatok a földre kell teríteni és szines pöttyök vannak rajta. A kezed meg a lábad a pöttyökre kell rakni.

   Mivel elbotlottam tökéletesen ráestem Hazelre aki meg Lokira esett. Körübelül olyan hangot hallatott mint amikor Hulk meglóbálta egy kicsit... Nagyon.. A földhöz vágdosta..😪.
-Bocsi!- mondtam majd felálltam és felhúztam barátnőmet.
-Jajj én szegény öreg csontjaim. Most mit tettem, hogy ezt érdemlem? Megyek vissza a cellámba. - morgolódott egy sort de azért felállt magától.- Miért siettél ennyire? Mit csináltatok?
-Az emlékeim miatt a szobájába. Azt hittem.meglógtál közben, hogy újra megpróbáld át venni a hatalmat a világ felett.- őszinte voltam... Kivételesen. Na jó nem.

-Át venni a hatalmat? Sikerült!- háborodott fel.
-Egy kis időre!- egészítette ki Hazel amin nevettünk.
-Akkor is csak New York egy kis részét , azt is pár órára.- nevetünk fel.