Istenekkel szemben

Asgardi fejlemények

Hazel szemszög:

   Amint magunk mögött hagytuk a Brifösztöt és Heimdallt apámra néztem.
- Miért kellett elküldened Lokit? Most nem csinált semmi rosszat.- apa csak mosolygott.
- Azért, hogy többet ne csináljon rosszat. Smaragd féken tudja tartani, hisz úgymond egyenrangú Lokival. Mindkettőnek megvan a saját akarat ereje, viszont az a lány képes megbízni bárkinek, bármikor, bárhol.
- Szóval azért vitted oda, hogy végre a jó irányba változzon?
-Baj, hogy elvittem a beszélő partnered?- kerek szemekkel néztem rá- Én mindenről tudok ami Asgardban történik. Tényleg megvagyunk hivva ebédre Starkhoz.
-Akkor miért jöttünk haza?- tettem fel a szerintem tök logikus kérdést.
-Dolgom van még és kell valami Bannernek. - láttam, hogy nem kivanja megosztani velem.
-A Tesserakt?- kérdeztem, mire aprót bólintott. Bannerből sikerült múltkor kiszedni, hogy megakarja vizsgálni a Tesseraktot. Megnézné, hogy Ultron ténylegesen eltűnt- e. Szerinte 98% van arra, hogy eltünt, de azért biztosra akar menni.
Mielőtt felmentem volna a szobámba hallottam ahogy apám nagyapámnak mond valamit:
- Az a lány nem Midgardi ebben biztos vagyok. Más különben nem lenne ilyen hatalmas ereje.- elgondolkozva mentem fel a szobámba és öltöztem át. Aztán..hát mondjuk úgy nem tudtam mit kezdeni magammal. Elkezdtem sétálgatni a palotába. Amikor a királyi virágos kerthez értem megláttam Friggát a nagyanyámat. Epp egy harang alakú kék virágot locsolt valami rózsaszín folyadékkal. Felnézett rám.
- Szia. Örülök, hogy itt vagy. Adni akartam neked valamit.- és letépett egy gyönyörű kékes virágot. Egy harang virághoz hasonló volt, szára nem maradt a virágnak csak a feje, de az is egy nagy tenyérnyi volt.- Bármilyen sérülést begyógyít, de vigyázz, mert mérgező is lehet ha nem akarsz teljes szivedből segíteni a másiknak. A virág az érzelmeidet érzi, így nem lehet becsapni.- belerakta egy üveg kockába és oda adta. Egyszerűen gyönyörű volt. Aztán szerintem varázslat útján a virág közepe az ég felé fordult és foroni kezdett szép lassan a kockában.
- Köszönöm, de ezt miért kaptam?- néztem föl a virágról.  Elmosolyodott.
-Lassan apád mellett fogsz harcolni. Bármikor kellhet egy kis segítség.- igazat adtam neki. Bármikor megsérülhet valaki a Bosszúállók közül és ezzel egyszerűbb lesz minden.
Még maradtam és segítettem a nagyanyámnak a virágokkal. Egy idő után egy őr jelent meg és sugott valamit Friggának. Az asszony azonnal karon ragadott és maga után húzott. Amint beértünk láttam miért kellett bejönnünk. Jégóriások voltak a Trón teremben. "Hála égnek" épp Odinnal TÁRGYALTAK.
' Egyáltalán miért vannak itt? Most senki nem tett semmit, hogy össze kelljen ülniük. '-  gondolkodtam. Nagyapám mellé léptünk. A két király nekem ismeretlen nyelven beszéltek egy ideig. Aztán vissza tértek a nyelvhez amit mindenki értett.
- Akkor ki lenne az aki ismeri? Vigyázna rá, hogy mondjuk így?- szólalt fel Odin, erre egy Jégóriás lépett elő. Ha jól vettem ki a király öccse volt.- Hogy hívnak?- kérdezte nagyapám.
- Zekk White- morogta mély szörny hangján. Felállt a hátamon a szőr. A többi Jégóriás elköszönt, felállt és hazament.
-Thor, fiam! -szólt nagyapa- Ő fog veletek menni. Ő ismeri Smaragdot személyesen. Előtudja hivni az emlékeit. Hiszen több közös emlékük is van.
- Hogy micsoda? Valaki elmagyarázná, hogy mi van?- kiabáltam át a minimális zajon.
-A megjelenéséből és a képességei miatt Smaragd nem lehet Midgardi. Lehet, hogy elvesztette az emlékeit és ő- mutatott a Jégóriásra -vissza tudja neki adni mivel ismerte. Viszont ha nem vesztette el az emlékeit akkor biztos mutatni fog valami jelet, ahogy meglátja Zekket.- válaszólt apám- Természetesen a többiek még nem tudják, így ezt az akciót te vezeted. A lényeg, hogy minél többet lehessenek kettesbe és a többiek ne gyanakodjanak.- nézett méllyen a szemembe.
-Akkor indulunk?- kérdezte az óriás. Rá néztem.
- Változz emberré!- kértem. Láttan a szemébe, hogy nem szívesen teszi, de megcsinálta. Egy fiatal férfi állt előttem,  persze ez csak a látszat volt hisz sokkal idősebb. A haja fekete, a szeme pedig olyan sötét kék volt amilyet még nem láttam. A felsőteste pedig apáméval vetekedett. Hatalmas szemekkel meredtem rá hisz nagyon helyes volt.
- Látom így jobban tetszek.-nevetett. Apuval kezet ráztak.

- Starkékhoz hivatalosak vagyunk ebédre.- világosítatta fel apu Zekket. És itt!- mutatott körbe Asgardra utalva- fogsz lakni. Most már viszont indulnunk kell- hozzá kell, hogy tegyem Zekm ruhája nagyon hasonlított apuéra., a palástja nem piros hanem kék volt. Csendben tettük meg az utat a Brifösztig.
-Szia Heimdall!- köszöntem, majd odasúgtam neki- tartsd rajta a szemed!- mutattam észrevétlenül Zekkre. Ő bólintot egy kicsit majd én is át léptem az átjárón.
-Sziaszok- kiabált felvidulva apám. Az erkélyről a konybába mentünk. Már mindenki ott volt. Az asztalnál ültek és a kajára vártak amit Smaragd tálalt fel éppen. Zekk megtorpant és a lányt figyelte. Aztán rájöttem, hogy ők igazából ismerik egymást. Letünk enni és boldogan fogtam fel, hogy nagy bátyjám is velünk eszik. Méghozzá Smaragd és köztem. Az ebéd nagyon izlett, de egy kicsi hibája volt. A krumplin nem volt só. Épp ezért a só felé nyúltam. Erre mindenkinek meg állt a szájába a falat és félve néztek rám.
- Ó- kiáltott fel a lány- mért nem szóltok, hogy elfelejtettem megsózni?- ezután még két sótartót rakott az asztalra. Ekkor tudatosult bennem, hogy Clint fogadott lányának nem szokták a szemére hányni a hibáit. Bár ha Lokit féken tudta tartani, biztos van ereje, és ki tudja? Lehet egy olyan világból jött ahol magasabb pozíciót töltött be, és ez a viselkedésében meg az aurájában is érzékelhető egy kicsit.

Aztán apu bemutatta Zekket, és szóba került, hogy hogyan került ide a fiú. Viszont apám azt valamiért elfelejtette említeni nekik, hogy Zekk egy jégóriás és hogy Jütönheim királyának a testvére. Szóval... Loki.. Nagybátyja.. Úristenem, Odinra.. Hát wow.
Nagyon helyes. Így eldöntöttem magamban, hogy majd elcsábítom... Valahogy.
Amikor végeztünk az ebéddel kiültünk a nappaliba. Így mindenkit beavattunk, hogy Zekk mit fog csinálni és miért. Szegény lány nagyon maga alatt volt és azonnal elvonult a szobájába. Idézni fogom:' Csak akkor zavarjatok ha valaki meghalt vagy világ uralomra akar törni' - és azóta nem láttuk. Már vagy öt perc telt el,.. De néma csöndben. Clint felállt, hogy utána menjen, de Tony gyorsabb volt:
- Most inkább ne. Fel kell dolgoznia. Viszont egy úgy mondi korabelivel könnyebb lenne neki.- nézett rám. Ezt a célzást cak a hülye nem érti. Bólintottam majd a lift felé igyekeztem. Mielőtt beszálltam volna vissza kiabáltam.
- Tony melyik ajtó és merre?
- Balra a második ajtó!!
- Köszi!!- káltottam és a liftel felmentem még egy szintet. Már a szobálya ajtaja előtt áltam amikor a kezem megállt a levegőben. Nem akartam kopogni, belépni és látni őt gyengén. Ha ilyen úgymondi tekintélye van a Bosszúállók körében nem sokan láthatják úgy, mint ahogy nekem most látnom kell majd. Leeresztettem a kezem és inkább halkan benyitottam. Az ágyán feküdt és a plafonra ragasztott tapétát bámulta könnyes szemekkel ami a csillagos égboltot mutatta közepén a Holddal. Ami viszont körülötte volt az egyszerűen csak egy valaminek lehet nevezni: pusztítás. Az értékes könyvek a földön halomba szét szakadva. A könyves szekrény össze törve feküdt darabjaira húllva az ágy másik oldalán. A lapos tévében ököl nyomok voltak. Nem mellesleg a földön volt az is. A kuka felborítva, a ruhás szekrény egyszerűen félbe volt törve a ruhák kiömlöttek belőle. Az íróasztal lapja darabokra volt törve, a fiókjai a szoba más- más pontjain voltak. A vázák már csak cserepek voltak, a függöny letépve, az ablak kitörve. És mivel nem láttam széket az íróasztalhoz gyanítottam, hogy az törte ki az üveget.
-Szia. Hogy érzed magad?- ültem le mellé az ágyra.
-Megakarok halni- nevetett fel keserűen- Egy másik világ. És egy jégóriás a fejembe akar turkálni és a többi. Nekem ez túl sok infó egyszerre..., és sokkoló. Utálom a tehetetlenséget. Most pedig az vagyok.- morogta a plafonnak. Megtudtam érteni, de azt viszont nem, hogy miért kell ezt csinálni.
-Ahelyett, hogy gondolatban eljátszod minden mártír halálat inkább csinálj valami hasznosat. A legfontosabb pedig, hogy ne hisztizz. Ez csak gyerekes hiszti.- Remélem ez, hogy valami hibát végre a fejéhez vágtam megteszi a hatását.

Már ledobtam magam az egyik fotelbe, amikor Stive Rogers kifulladva jött meg lifttel.
-Mi történt?- álltunk fel egyszerre mindannyian. Kifutott az erkélyre és lemutatott. Ekkor megláttuk mi okozta neki a kellemetlenséget.
- Az ott.. Az én kicsikémen.. Egy.. Egy..
- Gurulós, pörgős irodai szék.- adtam meg a választ. Majd elnevettük magunkat. Kivéve a Kapitány, ő éppen egy sokk hatása alatt volt.

Sziasztok. Bocsánat, hogy ilyen nagy csúszással érkezett meg ez a rész. Nem fogok mentegetőzni nem szokásom. Viszont: most a segítségeteket szeretném kérni. Mivel valahogy elbújtak valahova a huncut kis ihleteim nem tudnám folytatni. Itt jöttök. TI a képbe: kommente kérem az ötleteket, hogy hogyan folytathatódna a sztory. Hajrá mindenki!