Istenekkel szemben

Április vaaaaan ( erről lekéstem, de nagyonXD)

   Az irodából kifele jövet megcéloztam azt az aranyos kis (nagy) dobozt ami most az életemet fogja megmenteni más néven automata. Gyorsan bedobáltam a pénzt és rányomtama kedvenc kávém gombjára ami kivételesem finom volt. Az ilyen dobozokból szerzett kávék mindig rosszak szoktak lenni...  Bár a S.H.I.E.L.D. egyik legfőbb épületében vagyok úgy hogy lehet nem kéne ezen annyira meglepődnöm.

   Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Apu volt az.
-Minden rendben?- kérdezte de látszott rajta hogy nem ez lett volna az első kérdés amit fel tesz.
-Azért nem mondtam el mert el akartam őt felejteni és azt hittem hogy már réges rég meghalt. Mit tudtam én, hogy majd a világok ellenségével fog majd szövetkezni és kiakarja irtani azokat? Most csak a tervet kell követnünk és ha én találom meg...- vettem ki a második kávémat a gépből és bele kortyoltam.

-Akkor?- nézett rám türelmetlenül.
-Akkor megölöm.- vágtam rá egyszerűen. Ekkor halk nevetést hallottunk a sarok mögül. Thor és Loki volt ott és egymásra támaszkodva könnyezve röhögtek. Persze próbálkoztak csendben maradni. Körül néztem hogy mi is ennyire szórakoztató.

-Mi történt?- léptem hozzájuk közelebb. Mint a csínyen kapott kisgyerekek úgy néztek rám és apára. Majd össze szedték magukat és kiegyenesedtek.
-Már nem azért a fél Asgardért...- kezdte Thor.- ...De véletlen nem te voltál az aki hangoztatta milyen fontos a testvéri szeretet és hogy szeressük már egymást Lokival?

-Most meg kiderül hogy van egy ikertestvéred és azt mondod hogy ha megtalálod megölöd.- prüszkölt fel Loki. Én fogtam magam bemutattam nekik és elvonultam Fury irodájába. Kopogás nélkül nyitottam be az ajtón és csaptam be magam mögött. Csak úgy forrtam az indulatoktól. Nem ismerik a múltam és úgy papolnak nekem. Én beszélhetek mert mint a kisgyerek az ezerszer elmondott esti mesét kívülről tudom az ő múltukat.

-Mi történt?- kérdezte a férfi szórakozott hanggal miközben lapozott egy aktában.
-Gyilkos hangulatban vagyok...- morogtam.- és még nem akarok itt mindenkit kinyírni.
-Hmm. Mi a kiváltó ok?- ismét lapozott de már mosolygott is közben.
-Az a két űrlény hencegecke.- vékonyítottam el a hangom. Felnézett.

-Csak nem a testvére szeretetről tartottak kiselőadást?
-Szóval tudtál róla. Tudod mit Nick? Te is menj a Pokolba!
-Hogy beszélsz?- jelent meg a kapitány.
-Nocsak a kapitánynem ismeri a nyelvet? Elmondjam esetleg más nyelven? Go to Hell! ( angol), Geh zur Hölle! (német), Va en enfer! (francia), Jigoku ni ike! (japán), Vai all'inferno! (olasz), Ir al infierno! (spanyol), Cehenneme git! (török)- hadartam el.

-Ebből kettőt értettem de gondolom mindegyik ugyanazt jelenti. Nyugodj meg és mond el mi a baj hátha tudunk segíteni.- mosolygott és engem fürkészett kék szemeivel.
-Nos, ha akarnám se engedném hogy segítsetek.- morogtam majd a kérdő pillantására folytattam- A kur... NAGYON  gonosz tesóm él és azt akarom hogy eme tevékenységet befejezze.- mosolyogtam angyalian majd hagytam hogy arcom ismét elsötétedjen. 
-Fury? - rám pillantott- Mikor kezdjük meg ezt az egészet? Titkos ügynököt akarok játszani.- ültem le egy fotelba.

-Majd annak az ideje is el fog jönni. De akkorra már meg lesz az ember ölési engedélyed.- felnéztem rá. Egyszerűen nem akartam elhinni hogy kapok egy ilyet. Ezzel simán bárkit megölhetek anélkül hogy bármi következménye lenne... vagyis majdnem. Mindegy.

1 hét múlva

 Véééégreeee! Elérkezett a nap amire mindenki várt... na el ne higgyétek. Mi Lokival pedig megint összevesztünk..., de ne kérdezzétek hogy miért. Már én sem emlékszem rá, és ez nagyon idegesít, légszívebben háromszor tökön rúgnám megfejelném és kivágnám az ablakon. Csak akkor Tony bizonyára egy életre megutálna. Oh, és egy új gerlepárnak is örvendhetünk. Hazel és Amcsi kapcsi. Na ezért úgy szívatom hogy néha már megsajnálom. Legújabb hobbim hogy megkérem J.A.R.V.I.S.-T hogy szóljon mikor kerülnek testi kontaktusba és akkor csak véletlen arra járok. Vagy akkorra hagyok valami feladatot, vagy éppen akkor jut eszembe hogy szólt valamelyiküknek valaki.