Istenekkel szemben

Kövek

Thanos szemszög: 

   "Már el kellett volna fáradnia nem pedig egyre nagyobb erőkre kapni. Ahányszor megállunk picit pihenni azonnal erősebb lesz. Viszont ha nem állunk meg lehet én nem fogom bírni."- ekkor valami kemény ütődött a fejemnek. Az ajtó felől jött. Nem volt ott senki, de a lány hirtelen hátba szúrt. Lassan megfordultam és egy grimasz kíséretében kitéptem a hátamból a tőrt.

Rá akartam emelni tekintetem, de ekkorra eltűnt. Felnéztem a plafonra, a szobát is át kutattam, de sehol nem volt. Az ajtó felé vettem az irányt mivel bizonyára már kiment mikor valaki kirúgta a lábam és belém szúrt valamit. Erőlködtem, de hiába. Elnyelt a sötétség.

Smaragd szemszög:

-Jéééééé. Kijutottál! Pont láttad amint elbánok Thanossal!!!!- ujjongtam körül.
-Már nem azért!- akadt ki Loki- De te csak a lábát rúgtad ki! Az én szeremtől feküdt ki!
-Az lehet- vigyorogtam szemtelenül- de senki sem fog hinni neked. 

-Hogy mi van? Na neeem. Nem fogsz úgy beállítani, hogy minden az én hibám! Ezért ki is végeztethet. Te meg ne csinálj úgy mintha nem örülnél annak, hogy élek! 

-Mi az? Csak nem fáj az igazság?- nézett rám gonoszul. Szíven ütöttek szavai. Én csak kicsit viccelődni akartam erre elhitte. Megbántott... Miért tudott megbántani hisz csak azok tudnak így lehangolni akik közel állnak hozzám. Nekem meg ennek a retardált szavai semmit sem érnek. Azért sem fogok hozzá szólni... nem vinne rá a lélek.- Na most megsértődtünk? El vitte a cica a nyelved?- mély levegő, és csak nézzük levegőnek. Amit felhasználsz és utána eldobod.

  Ránéztem Thanosra. A kezén egy aranyból és ezüstből készült "kesztyű" volt. Azon pedig... kövek. Olyanok akár a Tesserakt mégis éreztem, hogy más erővel bírnak. Persze a színük is más volt. Volt egy lila, egy kék... az.. az a Tesserakt? 

-Loki.... A Tesserakt... és.. az Orb... meg a piros.. az Aether... 
-Nem lehet igaz...- sápadt el ő is. Oda rohantam a még mindig ájult monstrumhoz és nagy fáradalmak árán sikerült leszednem a kezéről. -Add. Felveszem amíg vissza megyünk Midgardra.- oda nyújtottam neki ám nem bírta megfogni mert egy erő hullám elcsapta a kezét. Ámulva néztem amint Loki felkenődik a falra.

-Nyikhaj istenke!- kiáltottam oda neki, mire csak egy fájdalmas/mérges morranást kaptam. Gondoltam megnézem milyen nagy az én kezemre, vagy hogy egyáltalán feltudom e húzni a kesztyűt vagy engem is ellök. Lassan felhúztam majd azt hittem rosszul látok. Pislogtam párat hátha megátkoztak vagy valami, de nem.. a kesztyű össze ment és pont akkora volt hogy pont jó volt rám. Ördögien néztem Lokira.

-Csak Thor meg Hazel hiányolna téged a 9 világból.- mosolyogtam rá mire szinte észrevehetetlen félelem suhant át az arcán.
-Szóval Thornak és Hazelnek köszönheted hogy életben hagylak.- fordultam a kijárat felé majd elindultam. Hallottam amint felállt és jön utánam miközben én a köveknek szenteltem becses figyelmem.

Pár perc múlva már az épületet körülvevő síkságon siettünk végig egy sziklásabb rész fele. Már csak 100 méter... 90...80...70...60...50... és egy hatalmas légörvény keletkezett. Abból pedig a sziklák mögé rohantak Asgardi és S.H.I.L.D.es katonák a Bosszúállókkal együtt.

   Clint szemszög:

 Én majdnem dobtam egy hátast amikor a fogadott leányom szép lassan Lokival együtt sértetlenül beplattyogott a katonák közé majd lazán megkérdezte, hogy:

-Mire várunk? Menjünk haza, éhes vagyok.-majd Hazel mellé sétált, mint aki jól végezte dolgát. Fogalmam sincs hogyan néztem rá, de amikor rám nézett elkezdte azt a szöveget amikor fél valamitől:

-Nagyon szeretlek ugye tudod?

-Hé Madárka az apa lánya lebaszósdi programot hagyd későbbre és menjünk haza.- szólt be Stark én meg azt hittem megfogom az egyik nyilam felemelem a maszkját és a szemébe szúrom a vesszőm. Végül Thor szólította Heimdallt aki elvitt minket Asgardba majd a Földre.

Hazel szemszög:

Mikor újra Midgardon voltunk félre vontam apámat:
-Apa.. csak én vettem észre vagy..
-Nem, én is láttam rajta a kesztyűt, viszont a Midgardiak nem láttak semmit. Mintha nekik láthatatlan lenne vagy nem tudom. Bajd beszélek Bannerrel, hogy vizsgálja meg.

-Starkot ne engedjétek a kövek közelébe mert megint feltámasztja Ultront vagy valami mást.- intettem óvra majd végre vissza mentünk a Toronyba a katonáinkat pedig ott hagytuk Asgardon a S.H.I.L.D.esek pedig elmentek a dolgukra.

A toronyban barátnőm elviharzott szobája felé. Smard után siettem,... volna ha nem látom meg Loki elkenődött arcát. Egy csendesebb helyre húztam a Stark toronyban majd végül elértem azt, hogy valamennyit elmeséljen, hogy mi történt.

*pár óra múlva*

Loki szemszög: 

    "Miért nem tudok  aludni? Hmmm... Vajon megsértődött? Vagy csak megjátssza magát? Ezt mondjuk kétlem. Lehet bocsánatot kéne kérnem? Mindenért? Azért hogy megbántottam, meg hogy leakartam igázni Midgardot? Neeem. Szó sem lehet róla. Hány óra van? 2:38.

Aludnom kellene már. Bele égett az agyamba az a pillanatnyi fájdalom ami átsuhant tekintetén. Mindegy. Ő is csak egy kis nyomorult midgardi akinek meg kellene hajolnia előttem nem pedig parancsolgatnia kéne nekem. NEKEM. Lokinak a csínytevés mesterének/ istenének.

Ch. Az hogy hangzik már, egy halandó parancsol egy istennek? Holnaptól szembesülni fog azzal az ember riogató modorommal és az őrületbe kergetem vagy ki a Toronyból a ridegségemmel és gonoszságommal."- végül így is csak órák múlva jött álom a szememre.

Smaragd szemszög:

   Na ilyet se éltem! Megbánt aztán meg ő az aki eljátssza az elérhetetlent! Hogy a rák egye ki a hasfalát. Felszolgáltam a reggelit aminél csak hárman voltunk. Én, Loki, és Steve. Ekkor volt az, hogy a tányért lesöpörte maga elől a földre mert neki nem kell ilyen emberi étek, hogy én szerezzek neki istennek való finomságokat.

Láttam ahogy Steve először meglepődik majd vöröslő fejjel és elfojtott nevetéssel eltűnik a liftben. A többiek épp Furynál vannak és kitárgyalják, hogy mi történt velem, és vele. Persze ő elvonult aludni én pedig aki a legfáradtabb volt, maradhattam ott esti mesélni a nagy Bosszúállóknak.

Összeszedtem a kaját a földről meg a tányér szilánkokat és kihajítottam a kukába majd leültem tévét nézni.

-Azt mondtam, hogy hozz nekem istenhez méltó étket!- sziszegte az asztaltól, majd mikor látta, hogy igazából levegőnek néztem oda jött és elé hajolt.- Nem hallottad mit mondtam te nyomorult kis halandó?!- hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájtak szavai ám előtte nem akartam sírni.

Túl nagy volt a büszkeségem. Főleg azok előtt akik eltörték a bizalom hídját amit nagy nehezen építettem fel nekik. Akkor úgy érzem nem kell második esélyt adjak. Úgyis csak megint össze törné a hidat és legközelebb lehet hogy nem is a híd hanem én leszek a célpontja. Az ilyen ember nem érdemel bizalmat.

-Hallom én- válaszoltam- csak leszarom!- flegmaságomon még jobban dühbe jött. Na nézzük. Felsőbbrendűség vs. Sértődöttség. Vajon melyik nyer?

Húsvéti rész. 💜A sztori már nagy vonalakban megvan és 2 hetente próbálok részt hozni. Jah és lehet kommentbe megírni:" Ti kinek drukkoltok?"

Loki vs. Smaragd?
💚