Istenekkel szemben

Még mindig itt

Kiröhögtek. Nem csodálom.

-De most tényleg!- kezdte Bannert- Hogy csináltad?- és bemutattam tudományom. Szinte tátott szájjal néztek. Kivéve apu, ő csak ott volt és mosolygott. Natasha apu felé fordul.

-Ezt mikor akarod elmondani nekünk?- szegezte a kérdést Clintnek.

-Most -mosolygott. A falnak támaszkodott és elkezdte mesélni a "mesém".- Nos. Egyszer Lorával bementünk egy árvaházba, mert dolgunk volt. Akkor mondta, hogy nézzük meg a gyerekeket is. Így hát bementünk a játszó szobába és leültünk az egyik sarokba és néztük melyik mit csinál. Pont mikor indultunk volna egy férfi csapta ki az ajtót. Őrültem vigyorgott és kés volt a kezébe. Mint utóbb kiderült a dili házból szökött meg. Megfogott egy kisfiút és le akarta szúrni. A kisfiú félelmébe sikítva zokogott. Már futottam feléjük, hogy megakadályozzam mikor a férfi mögül egy lány lépett ki. Kicsavarta a férfi kezéből a kést és ellökte onnan a kisfiút. Aztán leszúrta a férfit a kést pedig kihajította az ablakon a lenti tóba. Oda ment a kisfiúhoz és megvigasztalta. Aztán Lorával össze beszéltünk, hogy nekünk is jó lenne egy ilyen testőr a gyerekek mellé és ő elment rendezni az örökbe fogadásos papírokat. Miután Lora elment tovább néztem a lányt. A szőke kis srác mellkasára rakta a tényerét és egy zöld fénysugárt adott át neki. A kisfiú megnyugodott és elaludt. A lány elvitte és letette egy ágyra. Én csak néztem. Aztán félrehívtam és beszélgettünk. Kiderült, hogy őt egy erdő mellett találták és, hogy tud "varázsolni". Ezt eddig csak én tudtam, de már ti is tudjátok.- fejezte be a nekem unalmas monológot. A többiek viszont meghatódva vagy éppen hitetlenkedve néztek. - Te meg etted a mogyis csokimat?- nézett rám.

-Lehet.- válaszoltam. Aztán szórakozott mosollyal megindult felém. Félve néztem rá.

-Mire készülsz? Hé... Apa!!??- amikor elém ért egyszerűen felkapott a vállára és bedobott Stark új akváriumába. Sikítva csobbantam a jéghideg vízbe. Mire végre kimásztam Hazel várt egy törülközővel.

-Köszi- mondtam és hálás pillantást kapott. Elvettem a zöld törülközőt és elkezdtem szárítgatni a hajam. Oda menetem tocsogva apához tocsogva és figyeltem amint a bőrfotelben terpeszkedik. - Barton ez övön aluli volt!- emeltem fel az állam és a hajam megráztam így ő is vizes lett egy kicsit. Aztán éreztem valamit. Benyúltam a pólómba és kivettem Tony egyik halát. Háttal az akváriumnak vissza dobtam a fekete fehér csíkos halat. Aztán felfénylettem zölden. A következő pillanatban száraz ruhában álltam.

-Gyere ülj ide!- szólt Thor miközben helyet szorítottak nekem a kanapén. Így én Loki és Thor között ültem. Thor másik oldalán Hazel foglalt helyet. És mivel mindenki engem figyelt elkezdtem elég nagy feltűnéssel bámulni Lokit. Kissé mérgesen, de inkább idegesen nézett rám. Aztán Thorra néztem: -Toretto! Mindig ilyen hallgatag az öcséd?- a megnevezéstől a szőke félisten a plafonra emelte tekintetét. Szerintem Odinnak adott hálát, hogy ekkora önuralma van és türelme hozzám.

- Bárcsak így lenne- válaszolt helyette Rogers.

-Békén hagynád? Így is elég az neki, hogy itt kell lennie.- morogta idegesen Thor.

-Apa mikor megyünk végre haza?- Hazel volt az, épp dobogott a lábával karba tett kézzel az apja előtt állva.

-Addig amíg nem találunk a nagybátyádnak egy olyan helyet ahonnan nem tud kiszökni, és egy olyan őrt akinek hasonló ereje van, mint neki.- ekkor valamiért mind rám néztek. Utálom amikor mindenki engem bámul. Rájöttem mire akarnak kilyukadni.

-Miért néztek rám így? Ja és biztos te vagy Loki.- néztem rá. Aztán láttam, hogy az "isteni" család vitatkozik. Hirtelen mindenki felfigyelt egy mondatra , amit tudtuk soha nem fogunk elfelejteni. -Thoreál! Vedd le róla a száj zárat.- állt fenyegetően lánya. Láttam, hogy Thor elfogadja, hogy ezt a csatát elvesztette. Thor morogva ugyan, de levette a sötét hajú félistenről a tárgyat.

-Szia! Mesélj magadról!- Fordultam felé gyermeki lelkesedéssel.

-Te kis mocsok...Takarodj innen! Apuci kis leánykájának nehogy valami baja essen.- körül néztem. A többiek már rég nem ránk figyeltek hanem vitatkoztak, hogy hova is kerüljön Mr. Loki. A mosolyom lehervadt az arcomról. A kanapé mögé teleportáltam magam és a hajánál fogva hátra feszítettem a fejét. Nem tudott mit csinálni hisz szó szerint gúzsba volt kötve. Megkomolyodott. Nyelt egyet és a szemembe nézett.

-Mi a neved?- kérdezte leplezetlen kíváncsisággal.

-Smaragd Barton. Tudod az íjász fiú fogadott lánykája. Ugye tudod, hogy most akár el is vághatnám a torkod? - néztem a nyakára, nyelt egyet. Aztán észre vettem, hogy elkalandozott a tekintete.

-Hmmm. Jó a belátás....-erre csak hátrébb feszítettem a fejét. Felszisszent.

-Ha abba hagyod, én is. -mondtam. Ő aprót bólintott már ahogy, én meg elengedtem.

-Jó elég!- kiabálta túl apám a többiek kiabálását.- Akkor itt marad a Stark toronyban Smaragddal! Így megfelel mindenkinek?- kérdezte. A többiek igenleges választ adtak szinte egyszerre. Lokival egyszerre kiáltottunk fel:

-Hogy mi?-én folytattam- Istenem mit vétettem?- erre Loki válaszolt.

-Hmm. Szerintem ha engem kérdezel, mert engem kérdezel akkor biztos vagyok abban, hogy sok mindent.- nagyon felidegesített így egy jobb egyenessel kiütöttem. A többiek nagyra nyílt szemekkel, de MÁR MEGINT engem bámultak.

-Most mi van? Felkurt agyilag! Apa? Akkor elhozod majd a cuccaim?- kérdeztem. Igenlő bólintást kaptam és ledobtam magam az egyik megürült fotelbe.