Tesó

306 34 6
                                    

Smaragd szemszög:

-Nos mint láthatják ez egy a H.I.D.R.A. aktái közül.- Tágra nyílt szemekkel meredtem a képernyőre. Az egy akta volt. Rólam. Meg arról hogy milyen erőim vannak. A FAJ felirathoz pedig nem más volt írva mint hogy,.... ember. Valamit kísérletezgettek rajtam. A furcsa az volt hogy a mostani képességeim egyike sem volt felsorolva. Sőt... azok voltak felsorolva amik az ikertestvérem képességei. Nos.. mondjuk úgy hogy erről csak én tudok és nem nagyon szívleljük egymást. Viszont köztünk nagyon kevés különbség van kinézetre. Neki van egy szőke tincse és több barna van a szemében. Ennyi, ezeken kívül mindenben ugyanúgy nézünk ki.

-Valami mentség? Miss Barton?- néz rám a képernyőn keresztül Fury. 
-Ez nem én vagyok.- mondom halál nyugodtan. Mikor meg akart szólalni közbe vágtam. Nézze meg a szemét. A hajában van egy szőke tincs. Az ott nem én vagyok.
-Akkor meg mégis ki ez?- kezdte elveszíteni a türelmét.

-Az ikertestvérem. Mielőtt kérdezi nem tudom hol van. Utoljára akkor találkoztam vele mielőtt elvitték volna őt is az árva házból. Utána négy nap után jöttek meg ők.- biccentettem Clint  felé.

-Akkor neked van egy ikertestvéred aki...- kezdte Clint.
-...3 nap alatt 120 embert őlt meg Moszkvában.- fejezte be Fury és várta a reakcióm. Gondolom nem egy gúnyos mosolyt várt tőlem, de ezt kapta. 

-Sajnálom, de nem tudok csodálkozni. Régen mindig amikor játszottunk ő volt a fő gonosz hiába én akartam lenni. Így mindig csak a segédje voltam. Most hogy kiderült, hogy neki is lettek képességei mióta elvitték az árva házból és hogy ennyi embert ölt meg... Csak arra enged következtetni, hooooogy...- néztem Hazelre hátha megfejti.

-Nem sokára fel fog keresni, hogy segíts neki elérni amit akar.- suttogta barátnőm elég hitetlenkedő fejjel.
-Igen ez lehetséges... de Thanosról sem feledkezhetünk meg.
-Óóóóh. Nyugalom- nevettem fel - Biztos vagyok benne hogy együtt fognak "színre lépni".- nem akartam. Semmit nem akartam ebből a helyzetből. Annak a ... az izének (nővérem) már rég meg kellett volna halnia.

-Mikor bukkanhatnak fel?- kérdezett most Bruce.
-Amikor már elég szövetségest talált a testvérem. Ő mindig bebiztosítja magát másoknál is hogy biztos jól jöjjön ki a dolgokból.- miért nem halt meg akkor? Simán meglehetett volna csinálni. Na mindegy.

-Amúgy apu azt ugye már tudod hogy csak érettségire kell csak bemennem már a suliba.
-Na. Gratulálok. És milyen szakon is vagy azt még nem mondtad el nekem soha.- a többiek is gratuláltak de ők is kíváncsiak lettek milyen szakon és hogy mégis milyen iskolában tanultam én. Ezt az egész suli dolgot még én intéztem és titoktartás miatt nem mondtam el senkinek... de hát ezek a Bosszúállók így hát biztos hogy elmondhatom nekik,... talán.

-A bérgyiképzőbe.- válaszoltam.
-Hova?- kérdezett vissza Nat.
-Bérgyi, Bérgyilkos képző. Mi akik ott tanulunk csak így hívjuk mert akik nem tudtak leérettségizni, vagy sikerült nekik csak munkát nem találtak azok bérgyilkosok lettek. Más nevén ez az iskola nem más, mint a V.Ü.S.Ü.K. azaz Veszélyes Ügyekre Specializálódott Ügynök Képző.- válaszoltam szépen. 

-Igen igen.- mondta Fury.- Ráadásul egy kisebb csapatot fel is vettem abból az iskolából és ahogy láttam te is benne voltál.- mosolygott rám mire megforgattam a szemem.
-Pedig úgy csicseregték a madarak hogy nem veszel fel és már bérgyi munkát is vállaltam. Hhhh.- sóhajtottam színpadiasan. Ezen elmosolyodott. - Amúgy kit vett még fel?- kérdeztem.

-Cody Foster, Agatha Weit, Marcell Haxell, Rose Rosendwald és Viktoria Astoria. Ennyit.- válaszolta én pedig majd kiugrottam a bőrömből.
-Talán valami baj van? - kérdezett Fury.
-Nem. Sőt. A régi csapatom és a barátaim azok. Jó lesz velük megint egy csapatban lenni.
-De azt tudod hogy alig fogtok találkozni?- kérdezett ismét.

-Miért?- néztem rá és nem értettem, ha megint velük fogok dolgozni akkor miért fogom őket ritkán látni?
-Mert te nemsokára Bosszúálló leszel Hazellel együtt. Ők pedig csak ügynökök lesznek és még fel kell mászniuk is a ranglétrákon.- mosolygott majd hirtelen megkomolyodott. -Mind a négyen jöjjenek a bázisra. Smaragd te vezetsz. - bólintottam majd mindent lekapcsoltam és indultunk a parkolóhoz. 
-Melyikkel megyünk?- kérdezte Rogers.

-Válasszatok.- mondtam majd hátrébb álltam. Loki követte példámat majd láttam ahogy hasonmását ott hagyva mellettem elkezd sietni valahova. Azonnal elindultam utána de miután ezt észre vette rohanni kezdett. Úúúúgy utáltam fogócskázni kis koromban. Sokkal inkább szerettem ha engem üldöztek és nem fordítva. Most is hamar a végét akartam ennek a helyzetnek így felröppentem a levegőbe majd zuhanó repülésből Loki hátának csapódtam. Meglepettségét kihasználva tettem rá egy amolyan Asgardi bilincset amit nem tud kinyitni. Még Thortól kaptam ilyen esetekre. Nos szépen vissza mentünk és leesett állal néztem Hazelt és Stevet akik jószerével észre sem vették, hogy eltűntünk.

-Sikerült választani?- kérdeztem mert amúgy már 10 perce el kellett volna indulnunk.  
-Nem- válaszolták egyszerre majd egy fekete BMW felé vettem az irányt. Az nem annyira feltűnő mint a többi kocsi viszont Loki a zöld- ezüst Lamborghini mellett állt. Hát tényleg nehogy ugyan azt válasszuk! 
-Látom ti is tudtok!- mondta nevetve barátnőm mire elegem lett és Loki mellé álltam. 

-Utolsó! Most mindenki minket fog nézni! Nem tudunk beolvadni!- ültembe a kocsiba és bedugtam a kulcsot.
-Már nem azért de itt van Amerika Kapitány és Loki aki leakarta igázni a várost... Áááá szerintem nem vagyunk amúgy is feltűnőek. Velük lehet a legjobban beolvadni.- mondta teljesen komolyan majd egyszerre elnevettük magunkat. Miután mindenki sikeresen beszállt. Ami úgy nézett ki hogy mellettem Loki ült hátul meg ők  és a két férfi egyfolytában veszekedett. Az első 5 piros lámpánál még megálltam, de mivel az emberektől alig bírtam elindulni, mert " Oh, Amerika Kapitány", meg " Úristen ez Loki!!", és " Kapitány az öné vagyok!! ". Szóval a 6. piros lámpa után már nem számoltam hányon megyek át.

   Végre.. valahára... beértünk...a két hím egyed pedig... hát... kiütve.
-Úristen mi történt velük?- kérdezte aggódva Natasha mire én csak kiugrottam a kocsiból és a csomagtartóból elővettem egy baltát és pszichopata mosollyal Loki felé lendítettem. Ő kicsit kiáltva kiugrott a járműből és távolabb futott a parkolóban. Én pedig lassan lépkedtem felé baltával a kezembe. Természetesen a kocsinak semmi baja. De Loki testi és lelki egészségéért nem vállalok majd felelősséget.

Hazel szemszög

-Szóval mi történt?- kérdezte apa majd aggódva figyelte fivérét.
-Az hogy ez a kettő- mutattam idegesen Steve és Loki felé majdnem az egész utat végig veszekedték. A végén már majdnem össze ugrottak úgy hogy leütöttük őket egy serpenyővel mert az kéznél volt. És most tiszta ideg vagyok mert közben majdnem meghaltunk mert Smard is próbálta őket lenyugtatni de közben meg ő vezetett és jah.- fejeztem be. Ekkor vettem észre hogy Steve felébredt és most mögöttem állt.
- A nagy Amerika Kapitány pedig nem hogy lenyugodott volna, neeeem mint egy ovis folytatta...
-Jóóóó! Felfogtam, bocsánat.- hallottam mögülem a hangját mire megfordultam és behúztam neki egyet.- Ha még egyszer össze ugrasz a barátnőm jövőbeli pasijával kiheréllek. Értettük egymást?

-H-hogy mit csinálsz?- nevetett apám majd az ő tudatáig is eljutott hogy mit mondtam a pasis dologról.- M-mikor.. mi a..
-Jah.. Olyanok mint egy rossz házaspár.- morogta Clint akinek nem tetszett hogy Loki és Smard kicsit közelebb kerültek vagy kerülhetnek egymáshoz. A két említettre néztünk... ééééééééééés.. jah. Smard egy önelégült mosollyal közeledett felénk miközben Loki... holtan feküdt szinte mindenhol. A balta ami a kezében volt véres volt...

-Helló. Merida Black vagyok.- kacsintott felénk majd lehajtotta a fejét. Ne.. ez nem lehet. Ez Smaragd ikertestvére? Hogy nem vettem észre? Hova tűnt Smard? És.. Mit csinálhatott Loki, a nagybátyám hogy ezt érdemelte? A lány egyszer csak elkezdett sírva röhögni... Lokival együtt!!! Mivel átvertek minket a szemetek és illúziókat használtak. Én kivettem a kocsiból a serpenyőt és elindultam feléjük. Apám meg csak ennyit kérdezett:

-Testvér, ezt most mért?

Istenekkel szembenWhere stories live. Discover now