Istenekkel szemben

Khömm

Loki szemszög

   Reggel amint felkeltem rossz előérzetem támadt. "Biztos csak a bezártság.." Már húztam volna vissza magamra a paplant amikor egy ciklon szabadult a szobába és vetődött az ágyamra. Felnyögtem a hirtelen súlytól ami a lábamra nehezedett.

-Gyere te medve! Megakarok szakítani egy romi reggelt!!- kiáltotta szinte a fülembe.
-Takarodj ki a szobámból te ostoba halandó!!!- húztam a fájó fejemre a paplant, hogy ne halljam fogva tartóm hangját. Hirtelen csönd lett és valami súlyt éreztem a hasamon. "Ez mit tett rám?". Felemeltem a paplant a fejemről, hogy ki lássak. Nem rakott rám semmit hanem... "RÁM ÜLT?!?". Már csak azt vettem észre hogy nevet,... majd leesik az ágyról. "Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen???" nevettem fel.

-Hogy lehetsz ennyire idióta és szerencsétlen??- kérdeztem tőle halál nyugodtan hátha feltudom ezzel idegesíteni... ha már felkeltett. Ő csak felállt, kihúzta a fejem alól a párnát és arcon csapott vele. Annyira letaglózott ez hogy nem is tudom mennyi idő volt míg végre magamhoz tértem és rájöttem, hogy mi is történt. "Hogy merészelte ez az anya szomorító kis örömlány?? Ráadásul még nevet is azon az irritáló hangján...". Szinte már rá vetődtem és fogtam le, majd felemeltem rádobtam az ágyra és ráfeküdtem. "Na akkor így alszok... legalább most csöndbe van...".

-Hééé mit csinálsz?- kezdett el sikongatni és próbált lelökni magáról. Aztán zöld mágiájával lelökött magáról és az ágyról. Épp hogy nem estem rá egy dobozra amit bizonyára ő hozott be. Gúnyos mosolyt öltöttem arcomra és úgy keltem fel a földről. Ránéztem,.. a világoszöld paplan alá bújt, mint egy kis gyerek. Halkan oda mentem hozzá és rámarkoltam a vállára és ezzel egy időben a fülébe súgtam hogy:

-Búúú!- akkorát sikított hogy csengett a fülem. Stark, Barton és Thor szinte kivágták az ajtómat és egy emberként estek be rajta.
-Mit műveltél vele?-indult meg felém Clint, mire védekezőn felemeltem kezeim.
-Nyugalom, jól van.- biccentettem a szikrázó szemű lány felé.
-Most. Fogalak. Meg. Ölni.- tagolta Smaragd és már nem tudtam kitérni a felém száguldó ököl elől. Az orrom zsibbadt, de nem vérzett, hála Odinnak.
-Mit képzelsz magadról te pökhendi por nép alja?? Hogy merted megtenni te büdös, nyomorult, halandó örömlány?-keltem ki magamból mire felnevetett. Éreztem ahogy lassan elszakad bennem valami.

-Inkább menjünk.- szólt a háttérben Thor.
-Had öljék egymást...- mondta Barton és kimentek. Még hallani lehetett hogy fémembert ahogy elsüt egy rossz poént aminek a felét nem értettem.
-Csak nem elpárolgott a dühöd istenkém?- hallottam meg furcsán csengő hangját. Most szemtelenkedik velem?

-Most- kezdtem el- véged.- indultam meg felé, mire hirtelen a tekintete megváltozott. Olyan lett akár egy űzött vadé. Éreztem hogy valamiért vonz ez a tekintet. Az ajtóhoz hátrált mire az bezártam mágiámmal. Mikor pedig az ablakhoz sietett lecsaptam azt is. Egész végig lassan követtem akár a csapdába esett prédát a ragadozó. Végül szembe fordult velem és hátrálni kezdett. AZ ágyban megbotlott így rá esett arra. Én pedig már álltam hozzá olyan közel, hogy elbotlottam a lendülettől felcsapó lábában. Már csak arra eszméltem fel hogy a szánk egymáson van a fogunk pedig a lendülettől való össze koccanástól kissé bizsereg. (író: szájamon a szájad #agymenok XDDD)

   "Én most ...megcsókoltam?? Ezért a Bosszúállók ki fognak nyírni..."- hirtelen hátra kaptam a fejem és rá néztem. Arca elképedt volt és szája résnyire nyitva volt még. Végül rendezte vonásait.
-Ahhoz képest hogy isten vagy...  és vagy kb. 1000 éves - kezdte- elég rosszul csókolsz... - lefagytam... nem tudom milyen fejet vághattam de elnevette magát. Végül elhatároztam magam. Elkezdtem ismét ráhajolni ajkaira.
-Mégis mit művelsz?- kérdezte suttogva mire még jobban megakartam csókolni.

-Megmutatom hogy egy isten igenis jól csókol, főleg ha én vagyok.- mondtam majd lágyan megcsókoltam. Nem tudom melyikünk kezdte fokozni, nem is tudom mikor kezdett el vissza csókolni... már csak azt éreztem hogy elönt a vágy. Egyszerűen hihetetlen volt. Még egy lány sem tudott ilyen erős hatást gyakorolni rám. Végül lassan elhúztam a fejem bár testem egész máshogy akart volna cselekedni az agyam pedig már a csók folytatásáról és a továbbiról készült kisfilmmel díjazott. Kinyitottam szemem és egy fürkésző zöld szempárral találtam szembe magam. "Még nem is láttam ilyen közelről... egész szép.. olyan mintha széttört üveg cserepek tükröznék vissza a zöldeskék vizet."

   Lassan és félősen kezét a mellhasamra tette és óvatosan elkezdett eltolni magától mire a szám keserű lett. Leszálltam róla és a kezem nyújtottam, hogy felsegítsem, de nem fogadta el azt.
-Ha befejezted ezt a lehetetlen viselkedést gyere ki.- mondta halkan, keserű hangon. Mikor lenyomta a kilincset vissza nézett.- Viselkedj Istenhez méltóan.- erre kilépett és becsukta az ajtót. A csend mint valami mázsás súly nehezedett rám. "Ilyenkor miért nincs valaki aki megütné ezért? Ilyenkor miért nincs itt a bátyja hogy megakadályozza a hülyeségét?? Miért nem kezdett el szitkozódni? Miért nem ütötte meg? Miért hagyta egyedül a csönddel? Ez rosszabb mint a börtön... mintha most jobban fájna élni mint máskor..." Éreztem ahogy elkezdek könnyezni. Éreztem hogy végig folyik az arcomon majd a lány hűlt helyére cseppennek reménnyel telve hogy valahogy ismét előtte fog állni. Letöröltem könnyeim és lehűtöttem magam.

   "Igaza van. Isten vagyok, egy uralkodó. Egy király." Miután összeszedtem magam kimentem a nappaliba de ott nem találtam. Megakartam találni őt. Látni az arcát hogy vajon ő is sír e  az én hülyeségem miatt. A konyhából halk orrfújást hallottam így az ajtóhoz siettem. Smaragd hagymát pucolt így nem tudhattam meg amit akartam.
-Jössz vagy állsz még ott mint fa** a lakodalomban?- nem csak az lepett meg amit mondott hanem ahogy mondta. Hangja ijesztően komoly, sértett és nem törődöm volt egyszerre. Nyeltem egyet és beléptem a konyhába és közelebb mentem hozzá.

   Elővett egy tányért amire egy hosszúkás fém volt varázsolva majd a tűzhelyre mutatott.
-Azt kapcsold be ahogy múltkor Tony mutatta és rakd rá azt a serpenyőt amit most adtam és kezdj el tojást sütni, mindjárt jövök.-mondta majd kisietett a konyhából mielőtt megkérdezhettem volna hova megy. Így hát felkötöttem a hajam és bekapcsoltam a "tüzelőhelyet" és rá raktam a "sörpenyét". Felütöttem pár tojást abba és végig néztem a pulton. A többi zöldség már meg volt pucolva  a hagyma volt az utolsó viszont felvágva még nem volt az összes így hát fogtam a tőr nagyságú kést és elkezdtem felvágni.

   Mikor Smaragd visszatért már nem könnyezett csak a szeme volt piros, gondolom mosakodni ment. Majd mint akibe belelőttek tűnt el ismét majd pár perc múlva visszatért. Gyanútlanul tettem le a kést mire oda sietett hozzám és a pólómnál fogva lehúzott magához.

-Most kezdtek el mocorogni. Szóval majd azt fogjuk mondani, hogy...- és akkor megbeszéltük, bementünk unokahúgomékhoz és elmondtuk azt a bizonyos ominózus mondatot. Ezután a lány mint aki teljesítette minden feladatát kivonult a szobából. Mire vissza mentem a konyhába ő már egy újabb adag tojást sütött. Én pedig vissza tértem a késhez és a zöldségekhez. A szemem sarkából meg néha láttam hogy sokszor engem figyel. Elég jó kedvűen és büszkén vágtam és szeleteltem a zöldségeket amíg valaki állba nem ütött ököllel.

Smaragd szemszög

   Néha ránéztem, hogy vajon észre veszi- e... meg amúgy sem tudtam volna nem bámulni őt. Mikor pedig láttam hogy arcára felkúszik egy a híres önelégült mosolyaiból az egyik inkább a tojásokra figyeltem. A készeket egy tányérra raktam és újakat törtem fel. Mikor pedig hátat fordítottam hogy kidobjam a tojáshéjat tompa puffanásra lettem figyelmes. Megfordultam és nem hittem a szememnek. Clint állt ott véres kézzel, míg Loki a földről tápászkodott fel az állából pedig ömlött a vér.

-Mi a ...- képedtem el.
-Láttam a felvételt...- zihálta nevelő apám majd kiabálni kezdett.- MEGCSÓKOLT!!!- éreztem ahogy a szégyentől és magától a helyzettől elpirultam. Sírni már nem tudtam, Loki és a hagyma miatt már elfogytak. Ebből a lehetetlen helyzetből pedig nem találtam kiutat. Mikor pedig apám ismét megszólalt volna a nappali felől lövés és üvegtörés hangja hallatszott. Lezártam a tűzhelyet és a többiekkel együtt kisiettem a nappaliba. Az üvegfalak a földön milliárdnyi darabban a földön. Az erkélyről pedig nem más lépett a küszöbre mint , Merida Black , becenevén Pokolfajzat. Az ikertestvérem. Csak két szót tudtam kinyögni.

-Na bazdmeg...