Istenekkel szemben

Hol vagyunk?

Smaragd

A hologram ruha próbálgatást a telefonom csengése zavarta meg. Félve vettem fel mert ismeretlen szám hívott.

-Jó napot. Ön Smaragd Barton?- szólt a készülékbe egy mély férfi hang.
-Igen én vagyok. Mi történt és ki maga?
-Fury vagyok de hívjon csak Nicknek. A Bosszúállók és a barátai a főhadiszálláson vannak. A kérdésem hogy maguk ketten hol a büdös ménkőbe vannak?
-Ott pont nem, de a Stark Torony fogságában.- válaszoltam.
-Micsoda? Azonnal magukért megyek. Viszem Thort is.- ezzel letette.
-Nos?- kérdezte a mellettem álló herceg.

-Értünk jön a S.H.I.L.D. feje. Pakolj össze magadnak valamit. Én is gyorsan össze szedek cuccokat.- A szobámba szaladtam és egy sport táskát félig raktam ruhával. Bele raktam még a laptopom, a késeim, az íjam a speciális nyilakkal,meg négy nyomkövetőt. A telefonom a farzsebembe süllyesztettem. Felkaptam magamra egy normálisabb göncöt ami egy fekete body-ból és fekete bőrnadrágból állt. Felhúztam még a fekete magas sarkú boka csizmám és a nappaliba siettem. Ott felvettem egy szürke pulcsit meg a fekete dzsekim majd Lokival együtt lementünk a lifttel. A recepciós pulthoz mentünk ami jelenleg üres volt.

   Ekkor az üvegajtó a redőnnyel együtt úgy gondolta itt az idő és betört. Ugyan ezzel a slunggal  a pult mögé rántottam a herceget is, de úgy hogy ő ne látszódjon. 
-Jó napot.- fordult felém az egyik riporter. Bizonyára élő adásban volt.- Hol találjuk Lokit és a fogva tartóját? - feszült csend volt.

-Sajnálattal közlöm, hogy már elhagyták sz épületet még pedig a fogva tartottat viszik az állami börtönbe.- válaszoltam. A börtön amit említettem a másik irányba volt mint a főhadi szállás. A börtön keletre van, míg a bázis nyugatra. A tömeg eloszlott. Gondolom a börtönbe fognak menni de az meg már nem az én gondom. Pár perccel később Fury hívott fel.

-Valahogy jöjjenek a Platina kávézóhoz. 10 perc múlva ott találkozunk.- ezzel letette. Még jó hogy Clint megtanított vezetni.
-A garázsba.- adtam ki a parancsot. Lementünk és leakasztottam egy kulcsot amit mellesleg a kedvencem volt. Musztáng. Zöld és fekete. Egyszer csak megszólalt mellőlem Loki amíg a kiválasztott kocsi felé vettem az irányt.

-Jéé, nem fogunk meghalni!- ahogy beültem a volán mögé.- Én is tévedhetek. Meg fogunk halni.
-Jaj, de vicces valaki. Na ülj be és húzzunk innen.- adtam neki egy napszemüveget, hogy annyira ne legyen feltűnő... bár ezzel a kocsival... Na mindegy.

-Jarvis. Nyisd a garázs ajtót.- kinyílt mire gyorsan kitolattam és elindultunk végre. Kerülő utakon mentem mert öt perc alatt ott lettünk volna. Meg amúgy is kerültem a főutakat. Pontosan 10 perc múlva leparkoltam a kávézó parkolójában. Az egyik mellék utcában található és nem túl felkapott hely. A tetején meg van egy leszálló pálya. Most épp egy fekete helikopter állt rajta és Fury jelent meg a kávézó ajtajában majd megfogta Loki egyik karját majd elvezette. Mentem utánuk, mikor meg beléptem a kávézóba ott volt Thor és Hazel.

-Sziasztok. Te meg mit..?- kezdtem.
-Nem akartam, hogy egyedül vezess el odáig. Legalább lesz társaságod. Egyébként meg arra számítottam ami történt. Loptál egy kocsit a garázsból.- mosolygott.

-Kikérem magamnak! Csak kölcsön vettem.- háborodtam fel mire csak ismét mosolygott. Fury és a két Asgardi elmentek helikopterrel (helikopáter) mi pedig Hazellel beszálltunk a kocsiba. Pár perc múlva jelzett a telóm. Megnéztem. Fury küldte át a címet hova kell menni meg Jarvis kódját, hogy a telefonomban is szóljon. Elvégeztem mindent majd végre neki indultunk. Hazel bekapcsolta a zenelejátszót majd felvette a hangerőt is rajta. AC/DC. Tony. Ezen vajon miért nem lepődök meg? 

A lámpa pirosra váltott. Megálltam majd egy csapat bizonyára már nem szomjas fiú jött oda a kocsi köré. Az egyik a kocsi elé állt, hogy ne tudjunk majd elmenni. Elkezdték nekünk csapni a szelet. Fel néztem a házak tetejére hátha ott van egy mérges Clint aki épp felhúzza az íját, vagy egy dühös Thor aki épp pörgeti szeretett pörölyét. Nem csalódtam semmiben mert tényleg nem voltak ott. Össze néztünk Hazellel. A lámpa zöldre váltott, majd a kocsi előtt álló srác felmászott a motor háztetőre.  Abban a másodpercben nyomtam egy padlógázt és barátnőm egy széllökettel eltávolította azt a nem kívánatos szutykot erről a gyönyörűségről.

   A bázisig nem álltunk meg csak pisi meg kaja szünetre meg kávé szünetre ami így hat óra volt. Összesen pedig négyszer álltunk meg. Az volt 20 perc. Többször éreztem közel a pillanatot amikor elalszok, elütök valakit vagy össze töröm a kocsit. Ennyi ideig még sose vezettem, az eddigi max. két óra volt.

Késő délutánra érkeztünk meg. A Bosszúállók már aggódva figyelték az utat, hogy mégis hol a bűnben vagyunk. Az arc ami a legjobban meg maradt az Tonyé volt ami kitartott addig amíg oda nem sétáltam hozzá. A büszkeség a féltés és a döbbenet. A büszkesége a kocsi volt, a féltés, hogy nincs-e bajunk vagy nem törtük e össze a kocsit, a döbbenet, hogy a kocsin egy karcolás se volt.

-Apa. Éhes. Nagyon. Együnk. Fürdés. Alvás.- volt a beszélgetésem apával majd bementem a bázisba. Ott Jarvis elvezérelt a konyhába és ott nézzenek oda meg volt terítve. Meg sem vártam a többieket belapátoltam a kaját és Loki keresésére indultam. Mikor sehol sem találtam kezdtem félni, hogy vajon hol lehet. Már ott voltam hogy szólok a többieknek amikor kinyílt egy ajtó majd leütöttek.

***

Mikor végre kinyitottam a szemem egy megláncolt Lokit láttam. Meg egy embert aki valamit akart tőle. Végül lassan a hallásom is kitisztult. Az ember a Tesseraktot akarta. Furcsán nézett ki mert lila volt az egész.

-Loki. Add ide a Tesseraktot és a lány meg te is élve megúszod ezt.-na jó. Ez kezd nem tetszeni.-Igaz a lány téged úgy sem érdekel mert csak egy mitgardi a sok közül. Őt elviszem hátha ő tud valamit arról a kőről ami kell nekem.- mondta majd felém sétált a félhomályban.- Oh. Hát felébredtél?- kérdezte lágy hangon.

-Igen. Ez egy rémálom vagy tényleg ennyire szarul nézel ki?- motyogtam mert elég álmos voltam.
-Hmm. Ami a szíveden az a szádon ahogy mondani szokták.- mondta nem kevés szarkazmussal. Megpróbáltam elővenni a késem ami mindig nálam volt, de ekkor vettem észre hogy meg vagyok kötözve. A lilaság egy könnyed mozdulattal a vállára kapott és elindult velem. Ez nem a főhadi szállás. 

Az ablakon kinézve rájöttem, hogy ez a hely meg se közelíti a bázist. Mert még a Földön se vagyunk. Meddig voltam kiütve hogy már egy másik bolygón vagyunk?