Istenekkel szemben

Veszekedés felsőfokon meg a hercegem

  Mióta összevesztünk három hét telt el. Változott azóta valami?  Nos,.. hát.. igen... csak nem arra amerre kellett volna.

-Laufeyson!!!! Hogy a tüzes ménkű vigyen el a jégóriás testeddel együtt te szemét láda!!!!!!- ordítottam mikor a fürdőből kilépve ő állt ott jégóriásként és kaptam egy kisebb szívinfarktust. 

-Hogy merészeled te mihaszna halandó! Még egy ilyen és..
-Most hogy megint lehalandózol emlékeztetnélek, hogy te is az vagy. Simán megtudnálak ölni csak kurvára félek Thortól!!  

-Jah persze halandó mi? Csak +,- 5000 év. Tényleg! Amúgy meg egy ilyen kis nyamvadt féreg mint te hogy akarna engem megölni? Azt elmondanád kérlek?!- szavai annyi gúnytól csöpögött, hogy elképzeltem Lokit egy gúny= genny labdának aki ide oda fröccsint magából... Mostanában nem sokat aludtam.. meglátszik.

-Áááá semmmiiiiiiii. Mondjuk van itt egy két ember akiktől félsz és legszívesebben megölnének. Bár azt tudtam hogy hülye vagy de hogy ennyire, hogy nem emlékszel kik állítottak meg amikor le akartad igázni New Yorkot... Így teljes tanúbizonyságot nyert az hogy te csak szeretnéd magad legyőzhetetlennek hinni és Asgard u...

-Te mocsok most megfojtalak- felém lendült és a következő pillanatban a falnak csapódott. Erőmmel a falhoz vágtam csak hogy a mozdulat közben leesett a törülköző. Kicsit sikkantva felhúztam és a szobámba futottam. Vörös képpel csuktam be magam után az ajtót és csúsztam le a földre. Pár percig nyugtattam magam, hogy úgy se látott semmit mert akkor csapódott épp falnak mikor leesett a törölközőm. Kopogtattak és megsem várták hogy kiszóljak már beszélt is az illető. 

-Smaragd baj van? Mintha sikítottál volna az előbb!- hallottam Steve hangját az ajtón túl.
-Pillanat csak felöltözöm és mesélek.- sóhajtottam és gyorsan magamra kaptam pár göncöt majd ajtót nyitottam.- Gyere.- belépett majd végig nézett rajtam.

-Miért vizes a hajad? Lokinak is köze van hozzá?
-Hát.. az úgy vooooolt...Hogy ez akkor kezdődött amikor láttad hogy az a gerinctelen .... nos igen ő lesöpörte a tányérját az asztalról.
-De hát az.. három hete volt- képedt el.

-Igen. Onnantól teljesen megváltozott és ott szekál cikiz és sérteget ahol csak tud monst meg megpróbált megfolytani..

-Az volt az a sikítás? Megölöm- pattant fel az ágyamról.
-Nyugalom... nem vagyis.. na. Én az erőmmel a falhoz vágtam és abban a pillanatban leesett rólam a törülköző.  Sikítottam majd befutottam ide.- hát gyerekek én még nem láttam így nevetni Steve Rogerset.

-Tényleg! Nagyon jó érzés az hogy nevetsz a nyomoromon.
-Bocsáss meg de ez... hjajj. Inkább mesélj mi volt ebben a három hétben?
-Mennyi időd van?
-Az összes.
-Akkor jó.

***3 héttel ezelőtt azon a napon mikor eltörte a tányért***

Megrendülve állt és nézett rám szavaim hallatára. Nem mondom szórakoztató látvány volt.
-Bármit teszel, csinálsz, gondolsz én leszek a nagyobb és felsőbb rendű és te azt csinálod amit mondok.- sziszegte a képembe.

-Hogyne. Bocsánat Mr. Felsőbbrendű ígérem nem leszek fogságának útjában. Mivel most én vagyok a fogva tartód azt csinálod amit ÉN mondok különben mehetsz vissza Asgardba abba a csinos kis tömlöcbe amit még Thor TESTVÉRED választott neked.- kezdett nagyon elegem lenni belőle. Az idegességtől már gombóc volt a torkomban.

-Steve! Kérlek tudnál segíteni?- pár perc múlva előjött és értetlenül nézett ránk.

-Van pár dolgom tudnál rá figyelni? Ha baj van kiálts!- kiabáltam még vissza a lépcsőről és a szobámba mentem. Feldúltam dobtam magam az ágyra és bedugtam a fülhallgatóm és zene hallgatás közben elaludtam. (Tankcsapda : Köpök rátok. Ki ismeri?)