Én, mint titkos ügynök

XII.

Üveges tekintettel meredtem a semmibe. A havas tájat figyeltem az ablakon keresztül. Mindjárt itt a karácsony. Pillantásom a telefonomra esett. Huszonhat nem fogadott hívás Greg-től. Ígértem neki egy estét, de soha nem tudunk időt szakítani rá. Vagy ő dolgozik, vagy én. Vagy egyszerűen csak nincs kedvem kimozdulni a házból. Grace szerint (az ő szavaival), "ha több kedvem van otthon csövezni egy tál popcorn és pár nyolcvanas évekbeli filmmel, akkor nem kedvelem igazán Greg-et". Jó, ő nem a kedvel, hanem a szeret szót használta. Kedvelem Greg-ez, de nem hinném, hogy szerelmes lennék belé. Erre Grace megjegyezte, hogy csak még nem tudom. Oké, Grace sokszor reménytelenül romantikus. A kanapén alvó húgomat figyeltem. Olyan... olyan gyámoltalannak tűnt. Julie mindössze tizennégy éves. Ha tudná az igazságot Steve-ről... 

Telefoncsörgés. 

Megforgattam a szemem, és felvettem. 

- Turner. 

- Szia, Emily! - köszönt Joan. - Van egy ügyünk. 

- Megyek már. - sóhajtottam, és a húgom alvó teste mellett óvatosan ellopakodva felmentem a bátyáim szobájához.

- Dave!! - kopogtam be.

- Nincs itt! - kiabált vissza.

- Will!! - próbálkoztam.

- Nincs itt!

- Berúgom az ajtót! - figyelmeztettem őket.

Szinte láttam magam előtt, ahogy összenéznek, majd végül Will felelt.

- Úgyse fogod, annyit nem keresel, hogy kifizesd!

- Röhögjetek csak, srácok! - kiáltottam be. - De tudjátok, hogy fegyverem van!

Nem hinném, hogy a fenyegetés miatt, de Dave végül hál'istennek kinyitotta az ajtót.

- Mit akarsz, hugi?

- Kéne egy fuvar.

- A pasid nem visz el? - röhögött Will.

- Egy: nem a pasim. - közöltem. - Kettő: dolgom van, és tényleg kéne a fuvar. Lécci! - vetettem be a kiskutya nézésemet.

- Csak azért - kezdte Dave. - Mert a végén még lecsuksz minket.

- Kösz, srácok. - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Tudjátok, hogy ilyenkor nem lehet tömeg közlekedéssel menni, mivel csúcsforgalom van.

- Meg utálod a buszt. - mondta nevetve Will, én pedig a vállába bokszoltam.

- Vigyázz, Em, ha megütsz minket, a végén még nem viszünk el. - figyelmeztetett Dave.

- Hogyne. - csikorgattam a fogam.

**********

Miután a bátyáim voltak olyan kegyesek, és elvittek a munkahelyemre, végre megtudtam, miért hívtak be.

- Bocs a késésért, miről maradtam? - kérdeztem zihálva a futás után.

- Robbanás történt egy város széli rejtett utcában. - közölte Joan, és mutatta a kamera felvételét.

- Tudjuk, ki az áldozat?

- Még nem azonosították, de a kocsi Dmitri Vurkanov nevére van kiírva. - Joan megnyitotta az aktát. - Orosz állampolgár, de már évek óta az Államokban él.

- New York-i? - vonta fel a szemöldökét Matt.

- Nem, Bostonból érkezett.

- Mit tudunk róla? - érdeklődött Grace, akinek a haja kócos volt, és nagyon kábának tűnt.