XVIII.

367 49 10
                                    

- Oké, Emily, kezdd elölről. - sóhajtott Grace a telefonba. - Mi az, hogy Ricky megcsókolt!?

A reptéren ültem, a repülőmre várva. Körülöttem megannyi utazás előtt álló ember várt, ki idegesen, ki nyugodtan.

- Igen, Grace, megcsókolt. - ismételtem. - Nem tudom, hogy miért....

- Az nyilvánvaló, hogy miért. - vágott közbe Grace. - Mert érez valamit irántad.

- Nem, ez nem igaz. - ráztam a fejem.

- Mondd meg őszintén, Em, mi a véleményed Ricky-ről?

- Hát... - gondolkodtam el. - Kedves meg minden...

- Én a külsejére gondoltam. - vágott közbe ismét.

- Persze, nyilvánvalóan helyes, és jól néz ki. - mondtam türelmetlenül. - De nem érzek iránta többet barátságnál.

- Na persze. - sóhajtott Grace.

- Ne "na perszézz", inkább mondd el mit akarsz! - mordultam rá.

- Drága, naiv Emily. - kezdte sóhajtva. - Ricky nem ok nélkül csókolt meg....

- Kit csókolt meg Ricky? - hallottam egy hangot a háttérben. Anne lehetett az.

- Grace! - szóltam rá, majd káromkodtam. - Ki vagyok hangosítva!?

- Basszus! - éreztem a hangján, hogy nevet.

- Rohadt vicces vagy! - duzzogtam. - Nem akarom, hogy elhíreszteld!

- Emilyvel beszélsz? - kérdezte a háttérben Anne.

- Rohadj meg, Grace! - kiabáltam rá, de ő csak röhögött rajtam.

- Emily! Mi az, hogy Ricky megcsókolt, és te nekem nem is szólsz? - szólt a telefonba Anne.

- Majd Grace kimagyarázza! - szakítottam meg a telefon beszélgetést.

Idegesen meredtem magam elé. Jelenleg tényleg nem volt szükségem rá, hogy az idióta barátnőim a szerelmi horoszkópjaikkal, meg hasonlókkal zaklassanak.

Inkább át kell ismételnem a tervet. A nevem Tara Langston, huszonegy éves vagyok, magán hackerként dolgozom, rendkívül profi vagyok a szakmámban, még sohasem kaptak el. A szüleim meghaltak még kiskoromban, a nagybátyám nevelt fel, aki az FBI-nál dolgozik, lényegében amiatt kezdtem el hackerkedni, hogy ellene legyek. Van egy öcsém, akinek a neve Garry, és aki tizenhét éves, és szintén hacker. Régről ismerem Eddie Snoke-t, ő ajánlotta ezt a melót.

Gondolat menetemet a hangosbemondó zavarta meg, miszerint indul a felszállás a New York - Seattle járatra.

Szeretem a repülőket, nincs tériszonyomom vagy hasonló.

A repülő elindult, a beépülésem elkezdődött.

*******

Filmet néztem és zenét hallgattam, hogy ne tűnjek ki az utasok közül. Úgy tettem, mint amikor csak az utazás érdekében utazok.

Idegesen meredtem az órára. Már egy órája jöttünk, és még senki sem jelentkezett, holott arról volt szó, hogy a repülőn konzultálnom kell Eddie-vel.

Egy stewardess haladt el mellettem, aki inkább férfi volt, ezért a steward jelzőt kéne használnom rá.

Egy eldobható mobilt ejtett az ölembe, feltűnés mentesen.

Óvatosan felnyitottam a telefont, amin egy üzenet volt: A mosdóba MOST.

Összébb pakoltam a holmijaim, és a mosdóba indultam.

Én, mint titkos ügynök Où les histoires vivent. Découvrez maintenant