XXV.

436 33 2
                                    

A térdemre hajtottam a fejem, és elindítottam valami random zenét. A zene többnyire segít gondolkodni, most azonban egyszerűen semmi sem jutott eszembe. Innen meg hogy a francba haladjak tovább?

- Szia, Zöldfül. - ült le mellém Ricky, és a kezembe nyomott egy kávét. 

- Kösz. - ittam bele. 

- Mire jutottál? 

- Semmire, azon kívül, hogy unom már az Avenged Sevenfoldot. - húztam ki a fülest a fülemből. 

- Értem. 

Csend állt be közénk, ami addig tartott, ameddig meg nem szólalt a telefonom. 

- Ki az? - kérdeztem Rickytől, aki készségesen érte nyúlt. 

- Will Turner. - olvasta le a nevet. 

- Add ide. - sóhajtottam, bár a legkevésbé se vágytam arra, hogy a bátyámmal társalogjak. 

- Szia, Will. Most annyira nem alkalmas. Visszahívhatlak később? 

- Csak egy rövid kérdés. 

- Mondd. 

- Azután, amit hajnalban mondtál, rám küldted a barátnőid? 

- Mi? - ráncoltam össze a szemöldököm. - Nem küldtem rád senkit. 

- Bejelölt egy Grace Parker nevű lány, akivel ismerősök vagytok. 

- Mi? Én nem mondtam neki semmit, esküszöm. 

- Nem tudom, hogy ki ez, de...

- Dehogynem tudod! - vágtam közbe. - Grace, tudod. Egy csomószor volt már nálunk. Rövid, barna haj... Ő Amy ikertestvére! 

- Nemár, ez tényleg az a csaj? A profilképén egész máshogy néz ki, mint farmerben és pólóban. 

- Ó, ne. - vigyorodtam el. 

- Mi van? 

- Neked tetszik. - vigyorogtam. 

- Mi? Nem! 

- Ne tagadd. Viszont. - emeltem fel az ujjam, bár ő ezt nem látta. - Nem játszhatsz vele. Ő nem Jenny, Hannah, vagy honnan tudjam ki. Ő a barátom, úgyhogy leszel szíves vigyázni a szívére, és nem bántod meg. 

- Em...

- Tegyünk úgy, hogy megköszönted a lehetőséget, én pedig megyek, mert el kell kapnom pár csúnya bácsit. - vigyorogtam megállás nélkül. - Szia! 

Ricky összeráncolt homlokkal nézett rám, amit nem is csodáltam, tekintve a beszélgetésfoszlányokra, amiket hallhatott. 

- Ne kérdezz semmit. - kértem, mire ő bólintott. - Inkább koncentráljunk az ügyre. 

- Srácok, kapás van. - sétált be a szobába Joan, miközben a figyelme jó részét továbbra is a laptopnak szentelte. - Köztudott, hogy egészen hét évvel ezelőttig minden valaha beépült CIA ügynök bőrében volt egy nyomkövető chip. Ezt azért tiltották be, mert kiderült, hogy cseppet sem egészséges, ráadásul könnyen meghackelhető eszköz, ezért beszüntették. Eszembe jutott, hogy Sarah volt beépülve abban az időben is, amikor ez a chip még divat volt, és mivel ezt csak nagyon komoly orvosi tudással lehet kiszedni, egyébként pedig nem sok vizet zavar, arra gondoltam, hogy Sarah lehet, hogy nem szedte ki, így nyilván még mindig a bőre alatt van. Azoknak, akik akkor beszüntették, igazuk volt: tényleg könnyű meghackelni. Nekem pedig jó volt a feltételezésem, Sarah chipje azóta is küldi a koordinátákat, így könnyen lenyomoztam, hogy honnan küldött legutoljára jelet. 

Én, mint titkos ügynök Where stories live. Discover now