Én, mint titkos ügynök

XXIV.

Az egyik dolog, amit a legjobban utálok a munkámban az, amikor az éjszaka közepén telefoncsörgésre ébredsz, hogy menj be, mert meló van.

Így történt ez ma is, amikor hajnali három körül a telefonom idegesítő zúgására ébredtem (mások rezgésnek hívják, szerintem inkább zúgás).

- Turner. - motyogtam félálomban.

- Szia, Em! - köszönt vidáman Grace. - Be kéne jönnöd.

- Mi történt?

- Valami idióta lövöldözni kezdett hajnalban, és lelőtt egy CIA ügynököt.

- Ismertük? - ültem fel, és kócos hajamba túrtam.

- Nem, a neve Harrison Fultrode ügynök. Segítened kéne itt, mert Amy-t nem érem el.

- Hogyhogy nem éred el? - bújtam bele a papucsomba, és elcsoszogtam a konyhába a kávémért.

- Úgy, hogy nem veszi fel. - vágta rá ingerülten Grace.

- Talán Matt-tel van, és öhm...elfoglaltak.

- Nem, mert Matt itt van.

- Akkor nem tudom. - De igazából ahhoz is fáradt voltam, hogy gondolkodjak. - Talán csak lemerült a telefonja, vagy hasonló. Ne aggódj.

- Hát jó. - sóhajtott.

- Te meg mit csinálsz itt?

- Menj a fenébe, Will! - sziszegtem a könyökömet masszírozva, amit bevertem az asztal sarkába.

- Emily?

- Semmi, csak a bátyám a frászt hozta rám. - dünnyögöm. - Benn találkozunk! Szia.

- Te mit csinálsz hajnali háromkor a konyhában? - fontam karba a kezem, de szinte rögtön meg is változtattam a testtartást, mert rájöttem, hogy abban a pózban nem tudok kávét főzni.

- Most értem haza.

- Hol voltál? - érdeklődtem szórakozottan, miközben vizet forraltam. - Ja, persze. Hogy is hívják a mait?

- Hannah.

- Tegnapelőtt még Jenny volt a szerencsés. - húztam fel a szemöldököm, és beleittam a kávéba. - Fúj! Ez rémes.

- Mert nem raktál bele cukrot. - nyomta a kezembe a kockacukros dobozt, majd visszatért az előző témára. - Mire gondolsz?

- Ez még mindig szar. - sóhajtottam az italt kortyolgatva. - Arra gondolok, hogy keress egy normális csajt, és vele járj, ne válogasd őket kétnaponta.

- Em. - ült le Will. - Nem vagy az anyám, nincs szükséged a tanácsodra. Azt csinálom, amit jónak látok.

- Mindegy, én szóltam. Most pedig mennem kell.

- Te oktatsz ki engem a nőkről, amikor te hajnali háromkor mész gyilkosokat üldözni. - szólt utánam.

- Az enyém legalább hasznos. - villantottam rá egy ezerwattos mosolyt. - Szia!

******

- Mi tartott eddig? - füstölgött Grace, amikor végre odaértem.

- Bocs, a bátyám feltartott, és ilyenkor alig jár valami közlekedési eszköz. - dörzsöltem a karikás szememet. - Mit tudunk az ügyről?

- A lövöldöző neve Jason Hayes, harmincnyolc éves, egyedülálló. A Central Parkban dolgozik éjjeli őrként, teljesen normális háttéréletű.