Én, mint titkos ügynök

I.

A szobámban ültem, a plafont bámultam, és azon gondolkodtam, hogy miért ilyen igazságtalan az élet.

Dave akármit csinál, a lányok az ölébe hullanak, de közben minden sikerül neki. Felvették az egyetemre. Engem nem.

Will egy 'badguy', aki szörnyen lusta mégis tök jól elvan. Ők a bátyáim. Dave és Will.

És van egy húgom. Imádom. Julie 14 éves. A világ legjobb tesója, de komolyan.

Ismét a plafonra bámultam. Miért ilyen fehér a fal? Efféle bölcs gondolatok közepette kaptam a bicskám felé, amikor motoszkálást hallottam.

Nagyon jó a hallásom segítségével bármit meghallok. Ismerem a bátyáim lépéseinek zaját. Ismerem a húgom összes cipőjének hangját.

Egyesek szerint ez tök jó. Nem feltétlenül. Olyan dolgokat hallok meg, amit nem az én fülemnek szántak.

A lábdobogás erősödött. Bakancs dobogása volt, egyértelműen. Néhány másodperccel később egy huszonöt év körüli nő jelent meg a szobámban. Fekete bőrdzsekit és farmert viselt bakanccsal. Sötétbarna, szinte fekete haja arcát keretezte, kék szeme szinte világított. Övén egy jelvény volt. Nem tudtam kiolvasni. Az idegen elmosolyodott, majd felém lépett. Ujjaimmal óvatosan ismét a bicska felé nyúltam.

- Erre semmi szükség. - szólalt meg. - A nevem Sarah Owes.

- Az enyém Emily Turner. - siettem a bemutatkozással.

Elmosolyodott.

- Tudom. - felelte végül.

- Honnan jött? - kérdeztem, mert úgy éreztem, ezt tudnom kell.

- A CIA-tól.

Pislogtam párat. Mit keres nálam egy CIA-ügynök?

- Arra gondolsz, hogy miért vagyok itt. - mosolygott.

- Gondolatolvasó? - érdeklődtem.

- Nem. - közölte, de nem nagyon hittem el.

Felvontam a szemöldököm.

- Van egy állás ajánlatomra a számodra. - tért a lényegre.

- Én? A CIA-nál? Na ne vicceljen.- röhögtem fel, mert ez így elég nevetségesnek hangzott.

Sarah megforgatta a szemét.

- Nem viccelek.

Ismét felnevettem.

- Nézzen rám. Egy csődtömeg vagyok. Még az egyetemre se vettek fel!

- A CIA-nek szüksége van rád. Egy ügynökünk meghalt. Téged szeretnénk a helyére. Megfelelő kiképzést kapnál. Biztos vagyok benne, hogy barátokra találnál.

- Honnan tudja?

- Ismerem a beosztottaimat, Emily. Pontosan tudom, hogyan fogadnának. Örülnének neked.

- Elvesztették a társukat. Nem hinném, hogy örülnének egy pótléknak. - mondtam, mert így is gondoltam.

- Lisa elvesztése mindannyiunknak nehéz volt. De fel fogják tudni dolgozni. Ebben biztos vagyok.

- Na jó, ez nem jelenti azt, hogy el is vállalom. - emeltem fel a kezem. - Először is beszélek a szüleimmel, de nem hiszem, hogy jó ötletnek tartanák.

- Majd én beszélek velük. Valaha védőügyvéd voltam. Értek a meggyőzéshez.

Fura volt, hogy Sarah úgy beszélt, mintha legalább 50 éves lenne, sok élettapasztalattal.