Csak meg ne tudja •Befejezett•

4.fejezet

 A következő pillanatban az ágy besüllyedt és egy nagy, erős, védelmező kar ölelt át.  

-Az ilyenekbe mindig anyád jeleskedett- suttogja és bizonytalanul elkezdte a hajam simogatni. Fura , hogy apa így érjen hozzám. Sosem volt valami nagy apai példakép és szerintem ő is érezhette vagy csak ennyire bizonytalan volt
-Jól csinálom egyáltalán?- kérdi kissé frusztráltan én pedig elmosolyodva bújtam a mellkasához

-Igen- Nagyon is. Válaszul csak bólintott egyet kissé talán megkönnyebbülve

-Apa?- szólítottam meg finoman- Csalódtál bennem?

-Miért is?- néz le rám furán én meg nyelek aprót. Szégyenlem, hogy nem tudtom magam megvédeni és, hogy még annyit se tudok kinyögni a saját apámnak, hogy a saját nememhez vonzódom. Nem is akárkihez.

-Hogy...gyenge vagyok. Valószínűleg nem egy ilyen fiúra vágytál- lehelem a szavakat keserű mosoly kíséretében, miközben kerülöm a tekintetét.

-Az anyádra emlékeztetsz- közli nyugodtan. Levegőt is elfelejtek venni, mert nem akarom én emlékeztetni.
-Tudod ő is ilyen volt- szusszantja arcomra pillantva
-Naiv, de okos és gyönyörű- egy pillanatra elhallgatott, majd elengedve felült
-Na jó, gyere le végre, ha meguntad az önsajnáltatást.- azzal már ott se volt. 

Értetlenül meredek hűlt helyére. Csak én képzeltem most ebbe túl sok mindent, vagy tényleg volt valami kapcsolat most?

Rövidke, de annál fontosabb a történet szempontjából.