A következő pillanatban az ágy besüllyedt és egy nagy, erős, védelmező kar ölelt át.
-Az ilyenekbe mindig anyád jeleskedett- suttogja és bizonytalanul elkezdte a hajam simogatni. Fura , hogy apa így érjen hozzám. Sosem volt valami nagy apai példakép és szerintem ő is érezhette vagy csak ennyire bizonytalan volt
-Jól csinálom egyáltalán?- kérdi kissé frusztráltan én pedig elmosolyodva bújtam a mellkasához
-Igen- Nagyon is. Válaszul csak bólintott egyet kissé talán megkönnyebbülve
-Apa?- szólítottam meg finoman- Csalódtál bennem?
-Miért is?- néz le rám furán én meg nyelek aprót. Szégyenlem, hogy nem tudtom magam megvédeni és, hogy még annyit se tudok kinyögni a saját apámnak, hogy a saját nememhez vonzódom. Nem is akárkihez.
-Hogy...gyenge vagyok. Valószínűleg nem egy ilyen fiúra vágytál- lehelem a szavakat keserű mosoly kíséretében, miközben kerülöm a tekintetét.
-Az anyádra emlékeztetsz- közli nyugodtan. Levegőt is elfelejtek venni, mert nem akarom én emlékeztetni.
-Tudod ő is ilyen volt- szusszantja arcomra pillantva
-Naiv, de okos és gyönyörű- egy pillanatra elhallgatott, majd elengedve felült
-Na jó, gyere le végre, ha meguntad az önsajnáltatást.- azzal már ott se volt.
Értetlenül meredek hűlt helyére. Csak én képzeltem most ebbe túl sok mindent, vagy tényleg volt valami kapcsolat most?
Rövidke, de annál fontosabb a történet szempontjából.
ESTÁS LEYENDO
Csak meg ne tudja •Befejezett•
RomanceHárman éltünk. Én, a bátyám és az apánk. Én voltam a nő a házban. Mostam, főztem, takarítottam és alá feküdtem. Imádtam, gyűlöltem, nevettem és sírtam. Kívántam, akartam, szerettem és utáltam. Csak meg ne tudja. Legjobb helyezések : #1 - shounen...
