Csak meg ne tudja •Befejezett•

26. fejezet

Egy szó sokszor áldás lehet, ugyanakkor ugyanennyiszer lehet átok is.

-...den... Aiden. Aiden!- szólongatott egy hang egyre hangosabban.
- Ébredj fel. Fel kell kellned! Még nem jött el az időd...-halkult el ismét.

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, nem tudtam mivel is kellene számoljak, de ezzel biztos nem. Egy pipacsokkal teli rét közepén álltam és nem hogy egy árva lélek sem volt a közelben, de még egy nyamvadt fa se a láthatáron.

Körbeforogtam egyszer, kétszer, háromszor, majd négyszer mire végre megláttam egy alakot. Egyből megálltam felé fordulva és csak néztem az ismerős alakot, aki rávett a vallomásomra és aki születésemtől fogva velem van.

-Szia- integetett nekem vidáman
-Emlékszel valamire?- bilentette félre fejét, akárcsak egy kiskutya.

-Ezt azért így nem jelenteném ki. Hol vagyunk?- kérdeztem félválról. Ő is elgondolkodhatott, ugyanis körbepillantott röviden.

-Azt hiszem az elméd egy távoli zugában. Nem ez a fontos most. Nyisd ki a szemed és lásd mit veszthetsz, ha nem változol. Lásd azt az embert, aki felnevelt és mindig vigyázott rád. Mindig ott állt melletted és mindenről tudott.- hangja egyre távolibbnak tűnt, majd lábam alól eltűnt a talaj. Zuhanni kezdtem a sötétségbe, míg őt figyeltem. Felettem állt és csak nézett le rám mosolyogva, integetve. Könnyezett. Már nem hallottam hangját, csupán szájáról olvastam le: " Legyél boldog. Ég veled. "

Lassulni kezdtem, de nem álltam meg. Szinte csak lebegtem, ahogy beuszott elém egy kép. Az út. Zajt nem hallottam, csak erősen gesztikukáltam és hevesen nyitogattam a számat. Apám ugyan ezt tette és kapkodta a fejét köztem és az aszfalt között. Aztán... aztán hirtelen megtorpant. Rám emelte gyönyörű szemei, amik mindig más színben pompáztak, akárhányszor csak belenéztem. Ekkor mondtam ki azt az egy szót.

Dudáltak. A szembe sávban egy kamion. Apa félrerántotta a kormányt, így letértünk az útról. Be voltunk kötve, apa mégis kirakta elém a kezét. Mintha csak félne, hogy kirepülök a kocsiból. Kiskorunkban egy nagyobb fékezésnél is ezt csinálta. A mellkasomra simította a tenyerét, hogy biztosabban tartson helyemen, tudta, nem tud megállni, ahoz túl meredek és egyenetlen a talaj.  Aztán nekicsapódtunk egy fának és teljes képhomály.

Az az egyetlen érintés ott és akkor, felért tízezer szóval. Abban benne volt minden. Egy egyszerű sajnálom. Egy kicsi, de annál többet jelentő szeretlek. Egy vigyázok rád és megvédelek. Apa az én hősöm. Volt, marad és lesz is.

Még így infúzióra kötve is. Még így is, hogy csövek állnak ki belőle. Még így, ilyen megviselt ábráztattal, ebben a fehér kórteremben. Hónapok teltek el az eset óta, kezének hála én megúsztam felületi sérülésekkel. Ő már nem volt ilyen szerencsés. Kómába esett és azon gondolkoznak lekapcsolják. Taurus mellett munkát vállaltam, így elég sokat fizetünk az orvosoknak, hogy csak még egy napot, csak még egy napot és csak még egy nappal tovább tartsák életben. Tudom. Taurus is tudja, hogy fel fog ébredni. Apa tudja, hogy számítunk rá, mi pedig csak reménykedünk és várunk, hogy képes megnyerni a harcot. A szavak mellett ugyanis az idő a másik nagy ellenségünk. Túl gyorsan telik, és félünk, szülőnk talán mégsem bizonyul elég erősnek. A hetek teltével gyógytornászt is fogadtunk, hogy amikor felébred, ne legyen annyi gondja a mozgással.

Taurus hazaköltözött, hogy ne legyek egyedül, na meg csak együtt vagyunk, szükség esetén támogatnunk kell egymást. Egészen gondoskodóvá vált, sose láttam ilyennek Sam mellett. Ő sem tűnt fel tőbbet az életünkben, remélhetőleg elfogadta, hogy a férfit, aki eddig az övé volt, már az én öleléseim élvezi. Egész új az érzés, hogy végre valamiben én "nyertem".

- Nem eszel valamit a büfében?- szólít meg finoman szerelmem és megsimogatja a hátamat. Mindkét kezem el van foglalva azzal, hogy apa szabad kezét fogjam és simogassam. Felkapom a fejem, majd rámosolygok.

-Menjünk együtt- kérem halkan, majd kéz a kézben hagyjuk el a szobát valami élelem érdekében.

🎶Vége🎶

Elérkeztünk a végére is. Köszönöm, hogy ennyien velem tartottatok, nagyon hálás vagyok mindenért ❤❤
Érdemes még néha felém tévedni, egy kis nasiért és lassan folytatódik a Sasha című könyven is.
Puszi a pocitokra sajtbabák 😫