Hozzá senki se méltó. Ő az a férfiú, akit talán jobban szerettem, mint kellett volna.
-Hey! Jössz akkor vagy nem?- kérdi kizökkentve a gondolataimból
-Persze!- vágom rá, hisz kicsi koromban volt utoljára olyan, hogy elvitt valahova, akkor is csak azért, mert apa rászólt.
-Menjünk el előtte valahova kajálni?- kérdi lemászva a pultról, utána pedig kidobja az almacsutkát
-H...ha szeretnél- pirulok bele a gondolatba kicsit hogy mi ketten együtt mutatkozzunk.
Remélem nem lát meg senki.
Miért ne? Miért nem akarom, hogy bárki is meglásson? El kellene kérnem magam apától? Végül is a bátyámmal megyek el. Megharagszik, ha nem kérdem meg tőle?
Gondolatmenetemből egy kéz ébreszt fel, hogy az enyémet fogja és a csapból folyó víz alá tartja. Most veszem észre hogy elszínezi a vérem a vizet. Felnézek a kéz hordozójára, mire apám áll ott.
Egyik kézzel az én sérültemen, másika csípőmön pihen.
-Most komolyan... Mi van veled fiam?- pillant le rám- teljesen el vagy varázsolva ma- suttogja kicsit gondterhelten. Egyből lehajtom a fejem szégyenembe. Állandóan csak gondot okozok
-Sajnálom- lehelem, majd miután bekötöttük a kezemet befejezem a főzést és tálalok nekik
-Te nem eszel?- kérdi bátyám, válaszul csak fejem rázom
-Fáradt vagyok. Inkább lezuhanyzok és lefekszem. Jó éjszakát- szólok hátra majd felindulok. Ekkor még nem számítottam életem legrosszabb estéjére.
Úgy érzem itt nem a hosszúságomról ( ͡° ͜ʖ ͡°) leszek híres. Viszont! Íródik egy másik "könyvem" is. Tessék majd ránézni. Puszi a pocikátokra ( ✧≖ ͜ʖ≖)
ESTÁS LEYENDO
Csak meg ne tudja •Befejezett•
RomanceHárman éltünk. Én, a bátyám és az apánk. Én voltam a nő a házban. Mostam, főztem, takarítottam és alá feküdtem. Imádtam, gyűlöltem, nevettem és sírtam. Kívántam, akartam, szerettem és utáltam. Csak meg ne tudja. Legjobb helyezések : #1 - shounen...
