Csak meg ne tudja •Befejezett•

21. fejezet

Anya régen azt mondta, mindig az ő és apa pici fiacskája maradok. Így egy kicsit nyálas, de jelen pillanatban nem éreztem magam 5 évesnél idősebbnek.

Lassan pakoltam össze a cuccaimat, minnél tovább elnyújtva indulásunk, hátha, így el tudom kerülni a Taurussal való találkozást, de valljuk be, ez esélytelennek bizonyult. Abban sem voltam biztos, hogy megoldható egyáltalán az, hogy ne találkozzunk, ha egyszer egy háztartásban élünk. Ez még érdekes menet lesz. Hinni akartam apa szavaiban. "Minden rendben lesz, együtt megoldjuk." Ámen. Úgy legyen! Többet gyereknapra se kívánnék többet.

De minden csoda csak három napig tart. Az én esetemben ez három perc volt maximum. Ez van. Lassan kiegyenesedtem és apára néztem, aki gondterhelten fürkészett. Mintha nem tudná mitévő legyen és választani akarna közülünk. Mind a hárman tudtuk, ha apának választani kellene, hogy ki marad, engem választana. Taurus el tudja látni magát és nem olyan trehány. A mosógép használatát hamar megtanulná. Apa...apa más tészta volt. Ő az a régi vágású. Kell neki egy nő, aki eltartja. Na meg én még munkát se vállalhatok. A lényeg: apa felvette a táskámat egyik kezébe, a másikat meg felém nyújtotta. Megfogtam a kezét, mint kiskoromban, a másikommal pedig bicepszét ölelgettem. Így indultunk haza, miután mindent megköszöntem Scarletnek és bocsánatot kértem, hogy így a nyakára akaszkodtam. Megígértette velem, hogy, amint készen állok rá, beülünk egy kávézóba és elmondok neki mindent.

Apával csendben és lassan sétáltunk. Én nem akartam firtatni a témát, ő meg szerintem elkezdhetett valamin gondolkozni, ugyanis a jól ismert módon ráncolta a homlokát. Emlékszem anya mindig megpuszilta azt a felületet, hogy abbahagyja a bőr gyötrését. Utána összenevettek. Kicsit jobban bújtam apához, miután rájöttem, féltékeny vagyok. Már csak azt nem tudtam, hogy a kapcsolatukra vagy esetleg anyára...

Mikor hazaértünk a ház üres volt. Csendes és kihalt. Az más kérdés, hogy, amúgy egyáltalán nem takarítottak, míg nem voltam itthon. Itthon. Itthon lennek? Az otthon fogalma olyan zavaros. Ez egy a tudatunkban megjelenő komfortérzet, amely elválaszthatatlan azoktól, akikkel ezt az érzetet megosztva oda-vissza alapon erősítjük a helyhez és egymáshoz tartozás élményét... mondják az okosok. Nekem ez viszont sokkal több. Nekem az otthonom az, ahová születtem, hol felnőttem. Emlékek fűznek ide, nem csak emberek.

- Elküldtem egy kicsit- válaszolta meg apám a még magamban sem feltett kérdésemet bátyám hollétéről. Aprót biccentve adtam tudtára, figyeltem rá, és egyszerre köszöntem meg neki.

Hiába az apám, nagyon sokat köszönhetek neki...talán még ő sem tudja. Levettem a cipőmet és elindultam a szobámba, amit anarchikus állapotban hagytam ott siettemben. Menet közben végigsimítottam egy-egy bútoron vagy éppen a falon. A gondalataim egyre csak rohamoztak és már modt úgy érzem, sok lesz ez nekem, nem fogom egyedül kibírni.

Leültem az ágyamra és csak néztem magam elé. A függönyöm rendezetlenül volt behúzva, egy csíkban a fény próbált utat törni magának a lábam elé vetülve. Alakulhattak volna máshogy a dolgok? Igen. Megbántam, hogy elmondtam nekik? Egyáltalán nem. Apa átsiklott a tény felett, bátyám pedig úgy reagált, ahogy. Nem hibáztattam érte. Érdekes hogy egyetlen szó képes 4 ember életét ennyire megváltoztatni, nem?
Egy darabig csak üldögéltem,  szokásonál nehezebben vettem rá magam a házim megírására. Kihúztam a függönyt, leültem az asztalomhoz és kinyitottam a füzetem, de csak bámultam és gondolkoztam. Elég régen írtam már és mikor máskor, most kezdenek el megrohamozni az ötletek így eleinte a füzetem sarkába jegyzetetlem de húsz perc múlva már azon kaptam magam, hogy két oldalt teleírtam.

A történetben Atsushi járszotta a bátyámat. Hirtelen haragú, általában kedvtelen volt és imádott játszani mindennel és midnenkivel. Emellett az apám -Byakura szerepében- csendes colt ést tekintélyt parancsoló. Egy-egy jelenetet illusztráltam is, de ezt a békés jelenetet telefonom csipogása száműzte nyugovóra. Taurustól jött.

Hazaértél?

Igen.

Nem tudtam, hogy most nekem kellene írnom, vagy várjak, míg ő ír, de nem kellett sokáig gondolkoznom. Két bakancs csattanását hallottam teraszomon én meg ösztönösen álltam fel és nyitottam ki tulajdonosának a teraszajtómat.

Ayyy pockok~ viszonylag hamar itt a kövi, lehet szeretni engem 😚 Túl a 8k-n köszönöm 😍😍😍