Benke egész álló nap takarította a szobáját, egy különleges vendég számára. Örült, hogy hosszú hétvége van, több okból kifolyólag; szerdától tartott vasárnapig, és ezen a napon lehet, hogy látja majd a lányt az álmából, és nem kell hallgatnia a szülei kiabálását, mivel mindketten dolgoznak. A fiú egy nagy szusszanást követően lehuppan az ágy szélére, és gyönyörködik a munkájának gyümölcsén, amikor megcsörren a visszakapott telefon. Egy üzenetet kapott az egyik osztálytársától: „Héj, mi a helyzet? Ma nincsenek otthon a szüleid, ugye? Akkor nem baj, ha átugrunk a srácokkal?"
Benke miután végigolvasta az üzenetet vissza akarta utasítani, de amikor éppen elküldte volna az üzenetet megcsengette valaki a csengőt. A fiú leszaladt az emeletről, és kinézett az ajtón, ahonnan meglátta a kapu előtt álldogáló három barátját. Benke ekkor meglepődöttségét és zavarodottságát nem tudta hova tenni. Tudta, vagyis jobban mondva remélte, hogy Lile eljön - vagy ő megy - így nem akarta, hogy a barátai valamit félreértsenek, vagy keresztbe tegyenek neki, akár öntudatlanul.
- Hé, srácok, miért vagytok itt ilyen gyorsan? – kiabált ki nekik Benke a bejárati ajtóból.
- Hát éppenséggel itt, a kapu előtt küldtük el az üzit, csupán illendőségből. – kiabálta vissza az egyik.
- Hát kösz, de ez nem segít semmin – mondta nekik, miközben haladt a kapu fele, zokniban és strandpapucsban csoszogva – menjetek haza. – jelentette ki, miközben rátámaszkodott a vaskapu tetejére.
- Ne legyél már ennyire hideg! Ha már eljöttünk idáig, legalább engedj be, és szórakozzunk egy kicsit! Vagy itthon vannak a szüleid?
- Nem, nincsenek – mondta kicsit kellemetlenül nevetve.
- Akkor? – kérdezte a legmagasabb, majd egy kicsit gyanús tekintettel közelebb hajolt Benkéhez és bolondosan megszólalt – vagy talán egy lány van itt?
Benke erre, úgy elvörösödött, hogy lepleznie se kellett volna, de egy próbát azért még tett:
- Mi? – kérdezte felbőszülten – Dehogy! – jelentette ki határozottnak látszóan – Milyen lány lenne? – kérdezte felháborodottan.
- Mi is erre volnánk kíváncsiak... milyen lány? – kérdezi csintalanul a legmagasabb.
- Nincs itt senki! – forgatta szemeit Benke – gyertek be –adta be a derekát, de csak azért, hogy ne legyen több kérdészáporban része.
A négy fiú beözönlött a házba, és rögtön az ajtó előtt levetették cipőjüket, Benke pedig ledobálta a papucsát, de zoknija a lábujjai közé szorult, a standpapucs miatt. Miután mindenki zokniba lépkedett a nappaliban, Benke intett a barátainak, és felindultak a lépcsőn.
Benkével az élükön beléptek a ritkán tiszta szobába, és mindegyik ledöbbenten nézett körbe a szobában, ami már nem árasztott izzadság és penész szagot, de legfőképp Benke pásztázta a szobát, hogy megbizonyosodjon, nincsen itt Lile. Amint felsóhajtott megnyugvóan az órára pillantott, ami fél hetet mutatott. Úgy gondolta van még egy kis ideje a lány érkezése előtt, így mondhatni nyugodt szívvel engedte be a barátait a szobába, de valami baljós érzése támadt hirtelen, ami nem hagyta teljesen békén.
- Hűha! – fütyülte el magát a legkisebb – Itt meg miért van rend? – kérdezte elismerően bólogatva, majd résnyire húzódott össze a szeme, és szemöldökeit emelgette – Vagy tényleg volt, lesz, van – sorolta fel gyorsan és mosolygósan - itt egy lány?
Benke meghátrált egy kicsit, és elkezdte tarkóját vakargatni, kényes mosollyal:
- Nem, és ne kérdezzetek megint egy lányról! – háborodott fel Benke, hiszen már elege volt a barátai piszkálódásaiból - Még a végén tényleg megjelenik! – tette hozzá, csupán poénból, hogy elterelje a többi fiú gondolatát.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Álomvilág - Az alku
FantastikHa soha nem találkoztak volna, a világ még meg menekülhetett volna. Ha nem szerettek volna egymásba, nem lett volna olyan fájdalmas. Ha... nem kötöttek volna alkut... mennyivel másképpen alakult volna az emberiség sorsa. Hallottál már a reinkarnáció...