𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◤1.◢

◤

Meleg vagyok?

Undorító?

Visszataszító a látványom?

Borzasztó a személyiségem?

Elviselhetetlen vagyok?

◢

Az első kérdésen kívül tisztában voltam az összessel. Fura az élet, nem de? Sosem gondoltam arra, hogy a saját nememhez vonzódnék.. na jó, talán eljátszottam a gondolattal, amikor fiatalabb voltam, de betudtam annyinak, hogy akkor még szűzként éltem hétköznapjaimat, nem feküdtem le egy lánnyal sem, tehát fogalmam sem volt arról milyenek ezek a dolgok. Hiszen amíg az ember nem kóstol bele, addig nem tudhatja igazán melyik irányba menjen el. A nők sem válnak homoszexuálissá, csak mert meleg pornót néznek férfiakkal főszerepben. Erről ennyit is.

Teltek múltak az idők, sikerült a lehetetlen. Lefeküdtem egy lánnyal. Ha valaki kérdezi milyen volt az első, állandóan füllentésre kényszerülök. Túl kínos volt, váratlanul jött, fel sem tudtam készülni rá. Ayato, a volt legjobb haverom házibulijában ültem az egyik puffon sörrel a kezemben, bámulva a táncoló embereket magányosan, amíg meg nem környékezett Hotaru. Hotaru alacsony lány volt, talpig fehér ruhában jelent meg, haja feketében pompázott, szemei világos kéken csillogtak, mosolya pedig bárkit elcsábított. Hotaru-t mindenki szerény lányként tartotta számon, de azon az estén kissé túl sokat ivott, ezáltal az ölembe mászott. Nem értettem a helyzetet, próbáltam visszakozni, hiszen nem akartam kihasználni őt. Ennek ellenére sem akart leakadni rólam, végig azt szajkózta, hogy őrülten szerelmes belém és hogy tegyem a magamévá. Kis idő után beadtam a derekam, viszont amikor oda érkeztünk a kezdetekhez szüntelenül azt kérdezgettem tőle, hogy komolyan gondolja-e, mert ha mégse, abbahagyhatjuk. Szemeiben láttam a vágyat és már szinte könyörgőbe esett át, hogy tegyem meg. Őszintén? Mit gondoltam?

Azt, hogy nekem is a sárgaföldig kellett volna igyam magam. Megvoltam rémülve, azt sem tudtam mit és hogyan kéne. Na jó, valamennyire konyítottam hozzá, de gyűlölöm, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt én eltervezem. Ha nem tudok rájuk felkészülni kétségbeesek és bizony ez egy olyan szituáció volt. Időm sem volt hezitálni, ezért aztán megtettem. Milyen érzés volt? Egész kellemes, de nem éreztem semmi felemelőt... Elég hamar be is fejeztük, hiszen nekem ez az első volt.. de a gyors elsülés miatt eléggé megalázónak éreztem, hiszen láttam rajta, hogy nem sikerült kielégítenem. Teljes kudarc volt. A fürdőben bámultam magam, szokásos önmérgező gondolatokkal, majd akaratosan elnyomtam őket, erőre kaptam és visszamentem, hogy tegyek valamit. Hiszen, nem emlékezhet rám így... de addigra kidobta a taccsot. Annyira magán kívül volt, hogy még bele is feküdt.

Hát Eren, furcsa is lett volna, ha lesz egy jó estéd.

Felemeltem Hotarut és a hálóból nyíló fürdőszobába vittem. Óvatosan a kádba fektettem és megengedtem neki kellemes langyos vizet. Ezalatt végig a családjáról jártatta a száját, hogy mennyire gyűlöli őket és hogy engem mennyire szeret. Odafigyeltem mondandójára miközben segítettem neki gondosan rendbe tenni magát, megmostam a haját és néhol a testét, érintésemtől pedig aranyosan kuncogott.

Így hozott engem a sors össze az első barátnőmmel. Azt gondoltam, azután az este után soha az életben nem akar majd látni, esetleg levágja a farkam amiért lefeküdtem vele, de egyáltalán nem így alakult. Hívogatott, keresett és józanul is szerelmet vallott nekem. Lassan ugyan, de beértem én is az érzéseit. Szerettem a ragyogó szempárját, sokszor gúnyos mosolyát, felesleges hisztijeit, dühös arckifejezéseit, ahogyan behabzsolta a kaját a legtöbb randinkon.. hogy elfogadtuk egymást, ahogyan az álmairól áradozott nekem. Tökéletesnek gondoltam. Aztán a rózsaszínfelhő hamar elszállt, kezdtünk távolodni egymástól, kifogásokat kerestünk arra, miért nem találkozunk a másikkal.. akkoriban gyűltek a problémáim. Sokat hiányoztam a suliból, ha bementem csak is a haverjaim miatt, nem figyeltem a tanulmányaimra se, így az év végén meg is buktam és egy sokkal bénább osztályt kaptam. Dühös voltam a sulira, hiszen esélyt sem adtak rá, hogy pótvizsgázzak, vagy hasonlók. Akkoriban szakítottunk Hotaru-val. Innen indultam meg a lejtőn. Ayato, Kageyama, Gareki és én folyton együtt lógtunk. Persze ők nem cseszték el úgy ahogyan én, így eggyel felettem jártak. Sülve főve együtt voltunk, aztán olyan dolgokba akartak belenyúlni, ami az én határaimat feszegették. Egyáltalán nem akartam, hogy közöm legyen bármiféle alvilági élethez. Talán itt megtört bennük valami irántam. Igyekeztem nem foglalkozni ezzel, hiszen más lányok karjaiba keveredtem, amik sosem hoztak igazán boldogságot. Sem érzelmileg, sem szexuálisan ami egyre inkább aggasztani kezdett. Próbáltam a fiúkkal megvitatni a problémáimat, némi biztatást szerettem volna tőlük, hogy tudjam mellettem állnak, viszont felületesen ugyan, de egyre többször pattintottak le.. végül meg is szakították velem a kapcsolatot. Leléptem a suliból és hagytam magamnak némi időt, hogy eldöntsem mit is akarok az élettől. Egy évem volt még hátra, de a sok kudarctól nem láttam tisztán.. azt gondoltam, amit mindig.