𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◣ 14.◥

Ero Eren, aki a legboldogabb ember immáron. Azért a boldogságot sem adják ingyen, csak hogy hozzá tegyem ezt az apró információt. Beköszöntött a tél, ami egyet jelentett azzal, hogy fel kell javítani a jegyeimet, hogy ne bukfencezzek minden tantárgyból. Levi nagyon komolyan vette ezt a kihívást, minden egyes nap átjött leellenőrizni, hogy tanulok-e és ha nem tanultam, hallgathattam a hegyi beszédét. Viszont, ha jól felmondtam neki az anyagokat, akkor kaptam tőle egy zacskó vajkaramellás cukorkát, szóval azt hiszem a barátom tesztalanya voltam.. nem is, az ugró deszkája a tanári szakma felé.

Egyre jobban teljesítettem, ami furcsán jó érzéseket keltett bennem. A sikerélmény édes íze már-már elvette az eszemet. Levi is furcsállta a sokszoros boldog kitöréseimet, ami annyit tett, hogy túlcsordult bennem a szeretet amit teljesen rá zúdítottam. Igaz, még mindig nem feküdtünk le, de nem is akarom elsietni ezt a dolgot vagy agyalni rajta. Most jó nekem és ahogy elmondta, neki is. Örülök annak, hogy jelen van az életemben, mert napról napra jobbá teszi azzal, hogy van nekem. 

Másrészről elkezdtem alkalmanként dolgozni egy kis kávézóban pincérként és nem is akárki volt a munkatársam.. egy régi jó barát, Gareki. Ő nagyon boldog jelenleg Rinnel, a fiúval, aki szerelmet vallott neki még régebben. Igaz, nem mondtam el neki, hogy Levivel vagyok, ellenben ő többször is mesél, milyen a kapcsolatuk. Gareki tipikusan az az önfejű akaratos srác, de úgy látszik Rin kezdte megtörni ezeket a tulajdonságait, amit én nem bántam, mert emellett azért hű tudott maradni önmagához, ráadásul érzem rajta, hogy elégedett és szerelmes is. A többiekről nem is tudtam semmit, de talán így a legjobb.

Szóval az volt, hogy Levi lebetegedett így nem jött velem suliba. A szokásos zsivaj ment az osztályban, Christa a nyakamon lógott, de úgy szó szerint, ha fel álltam a padomból hátamra ugrott és rajtam csimpaszkodott. Úgy nézhettünk ki végig, mint egy gorilla mama és kölyke. Hanji folyton arról beszélt, hogy feltalált valami új dolgot, de nem mondhatja el mi is az, mert az emberiség vesztét okozná, Connie jött a kitalált sztorijaival és úgy ennyi. Mikasa eléggé nyomottnak tűnt aznap. Igaz, amióta együtt voltunk moziban, azóta nem igazán csapódott hozzánk, hol bejárt, hol nem. Egyik órán mellém ültették, de rám se hederített, sőt.. aztán ránézett a mobiljára, nehezebben vette a levegőt, könnyei megindultak és kirohant az osztályból. Én természetesen követtem. A folyosón felkaptam kabátom és sapkám, majd megláttam őt a suli előtt cigizni.

- Hé, Mi-Mikasa... - szóltam neki oda, de úgy tett, mintha nem hallaná.

Mellé társultam, de így is durcásan fordította el fejét. 

- Mit akarsz? Minek jöttél utánam? - vont kérdőre feszülten.

- Láttam, hogy nem vagy jól.. és.. ha gondolod, velem beszélhetsz erről - ajánlottam fel segítségem lelkesen neki.

- Nem kell a kibaszott sajnálatod - közölte velem, már szinte köpködte a szavakat, annyira felhúzhattam ezzel.. 

Aztán kifakadt. Olyan szinten zokogásba kezdett, hogy így látva őt megszakadt a szívem. Remegve guggolt le, kezeit pedig arcára illesztette. 

- Hé - szóltam halkan, s kinyújtottam felé kezem.

Felnézett rám, megragadta a kezem és felsegítettem.

- Menjünk el forrócsokit inni, oké? 

Mikasa hálásan mosolyodott el és letörölte könnyeit.