𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◤ 9. ◢

Őszintén.. nem volt kedvem suliba menni, de Levi a fejébe vette, hogy innentől kezdve figyelni fog rám és együtt tanulunk meg ilyesmik... de hogy minek erőlködik ennyire? Ilyen szerencsétlenségből, mint én, nem fog tudni amúgy se semmit kihozni. Leültem hátra Christához, aki szokásához híven nagy boldogsággal fogadott.

Rögvest átölelt.

- EroEreeeeeeeen! - sipítozta jó kedvűen és szorosan tartott karjai közt. Már szinte össze akarta roppantani csontjaimat.

- Hé, nyugi! - nyöszörögtem és próbáltam szabadulni, de így se hagyta abba.

- Hé, Petraaa! - szólalt fel hangosan, amikor meglátta azt a...

... Ribancot?

Igen, ribancot.

Elengedett és oda sietett hozzá. Levi elöl ült, Petra pedig még csak rá sem nézett. Jesszus, mennyire kiálthatatlan egy nőszemély ez. A székemben ültem békésen, mire oda jött hozzám Christával együtt.

- Hello, Eren! - üdvözölt kedvesen, de csak fintorogtam, mire Christa fejbe vágott.

- Nem tanítottak meg köszönni, te majom? - dorgált meg anyásan.

Ez a lány mikor döntötte el, hogy a gyámom lesz? Esküszöm, elegem van a nőkből.

- Még egyszer fejbe vágsz, én esküszöm rád szabadítok egy lányt, hogy törje el a csinos kezeidet amivel folyton folyvást letámadsz. Fogtad? - mordultam fel a kelleténél durvábban.

Ennyire jóban nem vagyunk, hogy ütögessen, de komolyan. Christa egyből a mosdóba rohant könnyes szemekkel.

- Jól megcsináltad, mi? EroEren... - mosolygott önelégülten Petra és az asztalomra ült.

- Hallod, mi lenne, ha nem mocskolnád be ezt az asztalt? Mit vétett neked?

- Milyen harapós vagy ma. Szeretnék veled négyszemközt beszélni.

- Miről kéne?

- Csak gyere velem, oké? - vigyorgott továbbra is.

Aprót biccentettem és kisétáltam vele a teremből. Láttam, hogy Levi felnéz rám, de kacsintottam felé egyet nyugtatásképp, hogy nem is lesz semmibaj.

Persze, gondoltam én.

Petra a suli egyik lezárt részéhez invitált.

- Mit akarsz?

- Összejöttetek, mi?

- És ha igen?

- Levi apja nem fogja díjazni.

Mire reagálhattam volna vagy három csávó elő ugrott az egyik lefogott, míg a másik kettő úgy ütött és vert, ahol csak ért.

- Ők utálják a melegeket, szóval itt leszel még egy darabig - közölte Petra egy ördögi kacaj keretében. - Ha lehet, ne öljétek meg! - adta ki a parancsot búcsúzóul, majd otthagyott velük.