𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◣2.◥

Hogyan történt? Talán kezdem az elejéről.

Miért képes valaki utálni a rock zenét? Esküszöm, minden feszkót ami bennem van helyettem is kiadja az az erőteljes hangzás. Felemelő, nem is értem az emberek nagy részét. Óriásit sóhajtottam leszállva a buszról a cél állomásnál. Azon a napon úgy esett, mintha dézsából öntenék. Gondolkodóba estem miközben legyökereztek lábaim a vizes betonon. Az iskola egész kicsi volt a megállóval szemben található egy hegy oldalán. Szerencsére onnan egy köpésre nyílt a bolt, ahova szünetben szeretett mindenki kijárni.. de én csak a menekülésre gondoltam. Mi lenne, ha ma nem mennék be? Egész unalmasak az órák, ez a tripla matek pedig folyamatosan kinyír. Az igazság az, hogy utálok tanulni. A legjellemzőbb rám, hogy elkalandozom órák közben. Komolyan, pár mondatot megtanulni telik nálam úgy fél órába. Alsó középben még egész jól teljesítettem, bár akkor sem voltam kiemelkedő semmiben.

De hogy mit gyűlöltem leginkább?

Azt, ha megadott a tanár egy témát amiből készülni kell, amire szét stresszelve az agyam tanultam, aztán doga közben megvilágosodtam arról, hogy rohadtul nem is abból vannak a kérdések. Sőt, köze sincs hozzá.

A hajamat ki tudtam tépni, rohadtul azt gondoltam, feleslegesen szenvedtem. Ennyi erővel nulla tudással is bemehettem volna, hiszen hiába tanultam meg amit feladtak, az oda nem kellett. Ilyenkor csak úgy fortyogtam dühömben, ami által megutáltam a tanulást. Állandóan úgy álltam neki, hogy oké, fél vállról próbálkozom, hiszen úgy is szar lesz, amit bemagolok majd..

Mit mondhatnék?

A legtöbb esetben ez bizony így is lett. Mostanság csak úgy állok hozzá, hogy elég ha átmegyek. A hangsúly a "ha"  kifejezésen van.

Bemenjek, vagy ne menjek?

Megemeltem kezem és a csuklómon lévő órámra pillantottam.

Bakker! Hiszen így is késésben vagyok! Ehh, Eren csillapodj. Csak nyugi... inkább nasi választás közben eldöntöm mi legyen. Betértem a kis üzletbe és az édesség kínálata elé kerültem. Vajon mi legyen? Gumicukor? Karamellás cukor.. karamella.. imádom a karamellát. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Gondterhelten sóhajtottam egy nagyot, közben megütötte a fülemet egy aranyos kuncogás.

- Úgy látom nagyon nehezen jutsz dűlőre, Eren! - jegyezte meg bohókásan az egyik osztálytársam, Mikasa.

Honnan tudja a nevemet? Azt hittem, láthatatlan vagyok ebben az osztályban. Mikasa fiús szerelésben szokott feszíteni, csinos arca, rövid fekete haja és sokszor flegma arckifejezése volt. Kiéhezetten csapott le egy csomag gumicukorra.

Idegességemben megvakargattam tarkómat.

- Te hogy hogy nem vagy órán? - szaladt ki a számon.

Mikasa kissé sértődötten pillantott rám.

- És te? - vágott vissza durván.

Elég forrófejű egy nőszemély. Rá nézek. Rendesen felhúzhattam, így ignorálom a kérdését és inkább vissza szegezem tekintetem a kínálatra.

- Aki nem ért a matekhoz az ne járjék be. Ezt vallom én, bár fel is vagyok mentve belőle! - közölte velem bosszúsan.