𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◣6.◥

- Az igazság az, hogy kurvára nincs kedvem hazamenni - közöltem vele nyersen.

Levi mellém ült, elővett egy szál cigit, s meggyújtotta azt.

- Menjünk hozzám. Bocsánatot kértem anyától.

- Min vesztetek össze?

- Megbántottam valamivel. Viszont, este dolgozik. Úgy is átjössz?

- Ja. Miért ne?

- Oké - felelte egyszerűen.

A busz megérkezett, mire eldobta cigijét. Felszálltunk, az út pedig kínos csöndben telt. Egymás mellett ültünk, zenét hallgatva, még is.. feszélyezve éreztem magam, azt sem tudtam mi a fenét kéne mondjak neki. Akárhányszor pillantottam rá, valamilyen szinten sajnáltam. Amennyire eddig megismertem, egészen jó fejnek tűnt. Nem olyannak, aki megérdemelné ezt a fajta bánásmódot.

Úgy egy óra buszozás után egy kieső kerülethez értünk, ami egyáltalán nem az a fajta volt, ahova az ember boldogan tette volna be a lábát. Viszont, ő is társas házban lakott, ahogyan én.

Őszintén? Amikor beléptem a lakásba kissé rossz érzés fogott el. Olyan ijesztően régies volt.. sötét bútorokkal, kevés ablakkal.

A szobájába vezetett, ami nagyobb volt mint az enyém. A szobák falai zöldek voltak. Megkönnyebbültem. Szöges ellentéte volt annak amit eddig láttam..inkább élettel telibb. Minden kicsi zugban rend honolt.. még a nagy könyves polcán is. Az íróasztalon egy kósza vékony por réteget sem véltem felfedezni. Azon laptopja pihent, mellette egyből az óriási ágya a szoba másik végében egy ruhás szekrény, valamint egy nagy polcos szekrény könyvekkel, cédékkel.

- Ennyire tetszik a szobám? - kérdezte ágyára huppanva.

- Tény, hogy nagyobb, mint az enyém - feleltem háttal neki a könyves polcát bámulva.

- Éhes vagy?

- Annyira fel vagyok baszva, hogy az sem vagyok már! - vágtam rá azonnal ingerülten.

Az eddig visszafojtott érzelmeim immáron felszínre törtek.

- Miért is?

Megfordultam és egyenesen rá néztem.

- Mesélt rólad.. és az apádról - mondtam ki nyíltan. - Gondolom sejtetted. Nézd, én az egyenes beszédet szeretem!

Levi egyből felpattan.

- És hogyan érzel ezzel kapcsolatban? - érdeklődött sejtelmesen, miközben közelített felém.

- Gyűlölöm azt a lányt! - kiáltottam el magam eszelősen, mire behúzott nekem egyet.

Fájt.

Kurvára fájt.

A szám sarkából csak úgy folyt a vér.

Megvető pillantásától borsódzott a hátam.

- Ha sajnálsz, azonnal tűnj el. Láttam, ahogyan rám néztél! Ne merd még egyszer rám szegezni azt a szánakozó tekintetet!