◤ 15. ◢

1K 135 31
                                    

- Mi a fasz folyik itt? - ordítottam kikelve magamból.

- Még is mi folyna? - kérdezett vissza Kageyama szintén feltüzelve.

- Mi a faszt keresel te az apámnál? - kiáltottam pár centire arcától.

Kageyama ellökött maga elől.

- Apád? Honnan kéne tudjam, amikor életemben nem láttam a te apádat? Ő az én mostoha faterom, te idióta!

Egy pillanatra megálltam. Mély levegőt vettem. Szóval ez a gusztustalan féreg újra kezdte egy másik családnál le se szarva mit hagyott maga mögött, hogy tönkre tett lelkileg, hogy anyámmal mit tett...

.. erre ő kibaszott boldog?

Hogy a faszba lehet ez? Azoknak szebb az élete, akik ilyen undorító dolgokat követtek el?

- Hé, haver.. tudom, rég dumáltunk, de nyugodj le - nyugtázta Kageyama, közben Mikasa próbált visszahozni az életbe.

Arrébb toltam Mikasát és közelítettem Kageyama felé.

- Leszarom, hogy egy alkoholista féreggel élsz együtt - mondtam egyenest a szemébe. - Azért jöttem ide, hogy szét zúzzam a képed, basszameg! Többet rohadtul nem fogod rátenni a mocskos kezedet Mikasára!

- Fiúk, talán abbahagyhatnátok ezt! - szólt apám közbe. - Nem látod, hogy megvan rémülve ez a kislány? - utalt Mikasára.

Rá pillantottam, de hiba volt. Kageyama akkor mosott be egy nagyot, amitől megszédültem. Bal szememhez kaptam kezem, de Kageyama csak vigyorgott rám.

- Azt hitted ilyen rohadt könnyű lesz?

Annyira felhúzott, hogy neki estem. Próbáltam megütni, de nem sikerült, viszont kicseleztem, így sikeresen gyomorszájon ütöttem, annyira erősen, hogy térdére zuhant.

- Tetszik ez a látvány - nevettem el magam cinikusan. - Felejtsd el őt!

- Miért, talán lefekszel vele? Már megdugtad a haverod barátnőjét? - nyöszörögte fájdalmai közepette Kageyama.

Lehajoltam hozzá és kabátjába markoltam, felnézett rám, én vissza pillantottam rá tekintélyt parancsolóan.

- Mit számít a válasz? Tudtommal nem vagyunk haverok, de ne aggódj, nem feküdtem le vele.. bár, neked mit is számítana? Ez a csaj tiszta szívéből szerelmes beléd, nem lenne képes ilyesmire, de még most is kétségbe vonod őt, úgy, hogy benyelt tőled jó pár ütést és csak azzal foglalkozott, hogy te légy elégedett. Az apám is pont ilyen, megérdemlitek egymást. Ha Mikasa közelében tudlak, csúnyán megjárod - magyarázkodtam magabiztosan, elhúzódtam tőle és egy utolsót kapott még öklöm ízéből.

Megragadtam Mikasa kezét és elhúztam onnét. Úgy éreztem nem sikerült levezetnem a frusztrációmat, teljesen ki voltam borulva. Sietős léptekkel haladtam előre, de Mikasa elém állt és megállított.

- Nem kellett volna ezt tenned értem! - vágta hozzám feldúltan könnyes szemekkel.

- Nem úgy szokás, ha egy barátod bajban van, segítesz neki?

𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊Where stories live. Discover now